Ki ne emlékezne a Griswold família utazásaira a 80-as évekből - Chevy Chase és Beverly D'Angelo párosa több filmen keresztül boldogított minket, kezdve az 1983-as Családi vakációval, amit az 1985-ös Európai vakáció követett, majd az 1989-es Karácsonyi vakáció után a sort az 1997-es Vegasi vakáció zárta. Hollywood gondolt egyet, álmodott egy nagyot - miért is ne melegíthetnék újra a legendás roadmovie/családi/vígjáték szériát, de új szereplőkkel? Ez jó ötlet lehet, de már az eredeti szereplők picit idősek ugyebár - nem gond, itt vannak a gyermekeik! A bemutató korrektre sikerült, mindenki a Családi üzelmek utódját látta/várta benne, egy pillanatra az eredeti szereplők is feltűntek, így minden adott volt ahhoz, hogy jó kis film süljön ki a dologból. Hát - picit csalódottak vagyunk...
A "vakáció"-sorozat minden hibájával együtt szerethető volt - bár a folytatások nem érték el az 1983-as rész sikereit, azért mégis megvolt az a bizonyos varázs, amellyel magához láncolta nézőjét a játékidő alatt. Hogy őszinték legyünk, nem kell ehhez sok minden, de mégis piszok fontos az összetevők megválogatása, majd sorrendbe rendezése, de mindennek úgy kell történnie, hogy egy komplex, előremutató egységgé összegyúrva kapjuk meg a végelszámolásnál, azaz a moziban történő megtekintésnél azt, amit a stáb kigondolt. Mi kell a sikeres recepthez? Egy alapnak kellően erős, de a háttérben megbújó probléma, amely lehet akár kicsi is, a lényeg, hogy kimozdítsa főszereplőinket megszokott helyükről, életükből, környezetükből. Ha ez megvan, szükséges egy jól megválasztott cél, nem árt, ha kellően távoli, amely egyúttal a karakterek változását, fejlődését hivatott ábrázolni, ez rejtett érzelmeiket pedig felszínre is hozza - ehhez pedig szükségszerűen párosul a megtett út. Hogy mélysége legyen, ahhoz kellenek a jó színészek, az erős szövegkönyv, a képileg sokat mutató, mondó, szimbolizáló környezet, táj, szituáció, amelyek a kalandos utazások legfőbb összetevői.
Rusty fapados járatot vezet, pilóta. Az élete nem változik, mindent ugyanúgy csinál, így nem is meglepő, hogy a komplett család élete unalmas, önismétlő. Minden éven ugyanoda mennek el, hiányzik a tűz - ezért Rusty megpróbálja felkavarni az állóvizet, nyaralást tervel ki, méghozzá nem is akármilyet - autóval, át az egész országon. Kezébe veszi az irányítást, célja, hogy összehozza egy kicsit a családot az autós túrázás. A cél nem is lehet más, mint a korábbi filmekből is jól ismert Walley World, amely már csak kósza emlékként él Rusty mindennapos gondolatai mellett. Az út minden métere tartogat valami váratlant szereplőink számára, titkok derülnek ki, fura ismerősök és ismeretlenek tűnnek fel, hogy aztán tényleg egy nem mindennapi élményben részesítsék a Griswold családot.
Filmünk elején rögtön megkapjuk az apukát, Rusty-t (Ed Helms) aki visszafogott, az élet szabályait már csak munkájából is betartó - vagy inkább próbáló - férfi, aki szereti családját, csak nem tudja, hogy mit kezdjen velük. Az olcsó poénok már el is kezdődnek, szembeszáll egy valódi pilótával, de alulmarad. Otthon az anyuka, Debbie (Christina Applegate) éli életét, de hiányzik szeméből a tűz - pláne annak fényében, hogy két fia is folyamatosan egymással csatázik - bár egyik enyhén feminin, éppen változó kamasz, a másik pedig szókimondó betyár, szóval nem egyszerű a dolog. Apuka gondol egyet, s mikor úgy érezné, hogy minden veszni látszik, Debbie arca minden családi kirándulás után egyre szomorúbb, akkor húz egy váratlant - elutaznak. Az egyszeri néző nevet a poénokon, a helyszínek gondosan megválogatottak, de mégsem annyira erősek, hogy a karakterek kellően kibontakozhassanak. Akad jó pár alpári poén, a család utazása során kipróbál egy "fürdőt", amely annyira gusztustalanra/alpárira sikerült, hogy vártam már Adam Sandler felbukkanását - na, ő nem jött, de a kaki/pisi/káromkodás mesterhármas legalább 5 perces váltásokban igen. Ja, volt hányás is, majdnem elfelejtettem.
A színészi teljesítmény semmilyen - de tényleg, ehhez nem kell tudás, nincs itt kémia, a történetet egyáltalán nem alakítják, mélységük nincs, közelítenek a nullához. Problémáik viszont jók, néha a poénok mögött megbújik azért az ember, akikkel a néző tud azonosulni, csak elég nehezen. Tudom, hogy rengetegen szeretik az ilyen humort, amelyet a Vakáció képvisel - ezzel nincs is baj, így van rendjén, ahány ház, annyi szokás. De azért az már picit kellemetlen, hogy legtöbbször kényelmetlenül érzi magát a filmkedvelő - pedig nem kellene, de valahogy mégis úgy alakul. Sajátos, de a célját elérő gyermeknevelés, megválogatás nélküli szóhasználat, váratlan, de mégis elvárt poénok - olyan volt ez, mint az a hullámvasút, amelyet a Griswold család kitűzött célként. Kiemelkedően jó pontja nincs is a Vakációnak, de mégis van benne valami. Talán az, hogy végig azon járt az agyam, hogy ki a fene és miért készítette el ezt - így. A hangsúly az "így" szóra irányul - hiszen régebben, s néha manapság is még ott bújik a vígjátékok mögött a lélek. Itt ne is keressünk ilyet.
Nem tudom mi volt az alapkoncepció, nyilván az is benne volt, hogy az eredeti filmekből picit visszahozzon hangulatban/minőségben - de ez nem sikerült. Nem is akarom én összehasonlítani, de elkerülhetetlen - Chevy Chase és Beverly D'Angelo cameoja rendkívül tetszett, de annyira megalázták őket is a jellegtelen színészhasználattal - és itt inkább el is engedem ezt a részt. A célját mindenképpen elérte - kalandos lett, néhol vicces is, Chris Hemsworth feltűnhetett egy vígjátékban - bár a kidolgozott testén kívül nem mutatott sokat -, s talán még el is gondolkodtatta az embert - ha mással kapcsolatban nem is, abban a tekintetben mindenképpen, hogy hol a fenében tart manapság a vígjáték műfaja, s hova helyezhető el a 2015-ös Vakáció.
50%
