Ian Gray doktoranduszhallgató. Főbb kutatási vonala a molekuláris biológia, a szakterülete pedig a szem evolúciója. Egy este a laborjából hazafelé menet betér egy egyetemi buliba, ahol egy futó, ám annál meghatározóbb kalandba keveredik egy álarcos modellel, aki aztán eltűnik az éjszakában. Nem volt esélye megismerni a hölgyet, ám a szemeiről készített fényképeket - ennek köszönhetően megtalálja a lányt, s egymásba szeretnek. Világnézetük nagyon eltérő, ám ez nem lehet számukra akadály - a kapcsolatuk még jobban elmélyül, örök hűséget esküsznek egymásnak. Évekkel később Ian, és munkatársa Karen világmegváltó felfedezést tesz, amely alapjaiban változtatja meg a világot. Kockára téve munkáját, s családját - elutazik Indiába, hogy megtudja az igazságot és annak esetleges következményeit.
Bizonyára nagyon sokan éreztétek már, amikor találkoztatok valakivel, hogy olyan érzésetek van, mintha ezer éve ismernétek egymást. Jó párszor talán azt is kiejtettétek a szátokon, hogy a szem a lélek tükre. Nos, ez a film az előbbi két mondatról szól, nem is akármilyen felépítésben és minőségben.
A film lassan építkezik, szép színeket és jeleneteket használ. Megismerhetjük Ian-t, valamint azt a szakterületet, amelyen belül dolgozik. A szem, mint téma és szak nála már fiatal korától szerelem volt, elmélyült a témában, s kutatásait a szem evolúciójának szentelte. Egy nap kap maga mellé egy elsőst, akiről úgy véli, ő is csak olyan lesz, mint a többi - aláírja a tárgyát és el is búcsúznak egymástól - ám nem így lesz. Az elsőéves Karen, aki kiváló tanuló, ötletei forradalmiak, így Ian és ő hamar egymásra hangolódnak, elkezdődik a kutatás az úgynevezett Origó után, amely a szem evolúciójának 0. egyedét jelenti. Közben Ian megismerkedik egy lánnyal, akinek csak a szemeit látta egy buli során - ám meghatározó élmény volt ez számára, s nem hagyja annyiba, amikor a lány szó nélkül eltűnik. Szerencsés véletleneknek köszönhetően megtalálja őt - s az igazi fordulat akkor következik a történetben, amikor a kettőjük közötti óriási különbségek, a szerelem, valamint a kutatási eredmények bizonyos idő után keresztezik egymást.
A film erősen használja a spirituális élmények, az álomvilág, a ,,felettünk álló erő" egységeit, de ezzel szembeállítja a kutatásokat, az eredményeket és a tudomány világát. Ez bárhol is járunk a világban, mindig jó alapot ad egy jó ötlet megvalósításának - Ian (a tudomány, a számok és a tények megszállottja) és Sofi (a hit, álom, másvilág és a spiritualitásban való hit képviselői) ezek közvetítői. A szem fejlődésének és mutációjának bemutatása Ian szerint pontosan azért lényeges, mert ezzel bizonyítható lenne, hogy nem létezik teremtés és hit, sors - pusztán evolúció, tudomány - amely bebizonyítható állításokkal dolgozik.
A szem tükrében megfelelően használja a helyszíneket, több fordulópont is tarkítja a filmet, amelyet Mike Cahill mindig a jó pillanatban kap el, amikor éppen zuhanna a néző figyelme. Előfordulnak olyan percek, amikor kicsúszik az irányítás a kezei közül, ám utána olyat húz, amely miatt már érdemes odafigyelnünk. Párszor úgy érezhetjük, hogy egy-egy jelenetnek nincs meg a helye, kilóg - ám ez a későbbiekben mindannyiszor választ kap, lehetőséget a kibontakozásra - nagyszerűen. A szem tükrében nem filozófiai értekezés, nem is nevezhető teljes mértékben sci-fi műnek, bár témáját és a jövőről alkotott képét tekintve részben talán az. De ez nem számít - itt a valódi érték és lényeg abban rejlik, hogy a személyes kapcsolataink mennyiben változtathatják meg életünket, sorsunkat és mennyire befolyásolhatják választásainkat. Teljesen mindegy, hogy hiszünk-e az elmúlásban, az ,,előző életben", vagy a lélek vándorlásában - a film kellő pontossággal állítja be úgy a témát, hogy egyrészt a tudomány, másrészt a ,,felettes erők" is egyenlő súlyban legyenek - képileg, hang tekintetében, sztori vezetésében és a szereplők személyiségének, meggyőződéseinek olvasatában.
Üdvözítő kivétel volt ez a film, még ma is többször eszembe jut pár jelenete - pláne az utolsó, a katarzis, amely során összeáll a több egységből felépített egész. Meghatározó film volt számomra, elültetett jó pár gondolatot a fejemben - tehát nálam abszolút elérte a célját: elérte, hogy elgondolkodjak rajta, s ez nagy fegyvertény. Nem tökéletes mozi, ám provokál és felébreszt. Mike Cahill, innen is gratulálok, ugyanis több párbeszédet elindíthat ez a film - mi tavaly a legjobb filmek közé választottuk. Szerintünk nem érdemtelenül.
85%
