A Boston Globe oknyomozó újságírói kemény ügybe tenyereltek a 2000-es évek elején. Nem is emlékszem, hogy mikor láttam utoljára ilyen komplex és rendkívül jól összerakott filmet - ami természetesen megtörtént eseményeket dolgoz fel, nem is akármilyen módon. A Spotlight: Egy nyomozás részletei olyan területre visz el, amely súlyos témát feszeget: az egyház és a gyermekmolesztálás kérdése talán az egyik legkritikusabb, napjainkban is elég égető probléma - amelyet fel kell göngyölíteni, méghozzá a rendszer szintjén. Felszínre kell hozni az érintetteket, szervezeteket, ügyvédeket, papokat, püspököket - szóval mindenkit. A Spotlight csoport feladata is ez volt, és nem elégedtek meg pár elkövető lebuktatásával...
A Boston Globe új főszerkesztőt kap a 2000-es évek elején - Marty Baron (Liev Schreiber) pedig egy olyan témával készült új munkahelyére, amelyet külsősként úgy ítélt meg, hogy minden más előtt kell kezelni, ki kell hozni belőle a legtöbbet. Azonnal mozgósítani kezdi a lap újságíróit, különösképpen az oknyomozói csoportot, a Spotlightot. Jelenleg egy rendőrségi ügyön dolgoznak, de a téma most sokkal fontosabb annál - és ha sikerül megfelelően utánajárni a dolgoknak, az nem csak a várost, hanem alapjában véve az egész országot, s talán a világot is megrengetheti: a feladatuk először az, hogy derítsenek fel egy korábbi esetet, amikor egy katolikus pap molesztált egy fiatalkorút. A nyomozás során megdöbbentő tényekre és korábbi esetekre, összefüggésekre bukkannak, ami nem pusztán a lap, de még a saját életükre is hatással lesz. A megrázó tények kutatása közben a pár fős csapat odaadóbban merül el a témában - a végeredmény pedig nem egy és nem tíz korábbi esetre mutat rá: lesznek olyan egyházi emberek, akik még jelenleg is minden gond nélkül dolgoznak, pedig múltjuk sötét titkokat rejt, amihez az egyház régóta asszisztál...
Tom McCarthy elsöprő erejű filmet készített. Minden valós történeten alapuló film erősebb hatást képes kiváltani a nézőjéből, de a Spotlight esetében úgy éreztem, hogy azért itt ennél többről van szó. Nem titok, az egyház intézménye megannyi előnye mellett azért nem pusztán a hit közvetítése és az ember lelki üdvösségének meghatározása szempontjából vizsgálható, hanem az ellenpólus, az árnyékos oldal felől is. Tom McCarthy nem is ítélkezni próbál ezzel a filmmel, hanem megpróbálja felnyitni az ember szemét, igyekszik rávilágítani a világ olyan dolgaira, amely felett talán elsikkadnának a tekintetek - ahogyan ez meg is történt, méghozzá több szervezet összejátszása jóvoltából az Egyesült Államokban, valamint a glóbusz teljes egészén. A Spotlight oknyomozó újságírói már elég összeszokott csapatnak számítanak, mindegyikük erős egyéniség: Walter Robinson (Michael Keaton) vezeti őket, Sacha Pfeiffer (Rachel McAdams) az egyetlen nő közöttük, de ő a legmerészebb, ha kérdésekről van szó, Mike Rezendes (Mark Ruffalo) remekül ír és még jobban kutat, míg Matt Carroll (Brian d'Arcy James) fontos összekötő kapocs a mindennapi munkavégzés során. Elkezdhetnék ódát írni erről a filmről, de maradok a puszta tényeknél, ahogyan a bostoni újságírók is tették: egy olyan film született a Spotlight által, ami az újságírás magasiskoláját úgy volt képes bemutatni, hogy az rettenetesen izgalmas legyen, s egyúttal megrázó is: véleményem szerint ez a film az oknyomozó drámák tökéletes mintája, az utóbbi évek legjobb alkotása.
Nagyon nehéz úgy ábrázolni a szerkesztőségen belüli folyamatokat, hogy az a néző számára izgalmakkal teli legyen. Ehhez szükséges egy olyan forgatókönyv, amelyért akár már most adnék bármilyen díjat - de még mindig úgy vagyunk vele, hogy a legfontosabb elismerés a nézőtől jön. A film nem pusztán az irodán belül játszódik, megannyi külső helyszínt használ a történet elmélyítéséhez, színezéséhez. Kezdetben egy-két egyházi személy lebuktatása a cél, a kártyák kiteregetése, majd ahogyan halad előre a nyomozás, úgy esnek ki azok a bizonyos csontvázak a szekrényből - és már nem lesz visszaút, az újságírók a lehető legnagyobb titokban, de mégis nyitottan a források megszólalásaira, elhivatottan, szenvedélyesen kutatnak tovább az ügy jelenében, múltjában, hogy lehessen, legyen jövője. A film kezdése dicséretes, már az első pillanattól érezhető, hogy a narratív történetmesélés itt bizony minőségileg nagyon is rendben lesz - a szavak, karakterek, események mélyen artikuláltak, semmi sem lekerekített, akár úgy is fogalmazhatnék, hogy minden egyes pillanat lélegzik, szíve és lelke van. A témát érintve szűken, koncentráltan, de mégis kielégítően mesél - így még a kutatás legapróbb mozzanatai is izgalmasak a néző számára: korábbi cikkek kutatása, interjúk, terepszemlék, belső és külső nyomozások. McCarthy rendezői erőfeszítései mindenhol megjelennek, mégsem érezzük azt, hogy túlságosan irányított lenne a Spotlight - minden színész kitett magáért, a mellékszerepben remekelő Stanley Tucci sem elhanyagolható - erős monológok, jó dialógusok alakítják a film menetét.
Megannyi titokra fény derül, az egyházat védő sáros ügyvédek, városi vezetők, egyházi szervezetek, sőt - még a legnagyobb szinteken is olyan dolgokra derítenek fényt, amely alapjaiban rengeti és rengette meg a közvéleményt. Áldozatok, elkövetők, pártolók és akadályozók - a Spotlight olyan ritmusban beszél, amely nem dinamikus, de mégis minden pillanata lenyűgöző: így kell filmet készíteni egy nyomozás részleteiről, a színészek rendkívül aprólékosan hozzák a valós élet szülte karaktereiket, mindenki zseniális - ez tényleg az a film, amely műfaját, témáját tekintve példaértékű. A téma pedig - megrázó, nagyon igazi és ijesztő - eddig véleményedet lekerekíti, határozottá teszi, bármi is legyen az - az újságírásról pedig részletesen, izgalmasan mesél.
95%
