Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

A Lego kaland - The Lego Movie (2014)

2015. július 25. - kettoharminc

Harminckettő. Körülbelül ennyiszer kezdtem el a bevezetőt írni, mire ezt a végleges verziót olvassátok. Hogy miért? A film megtekintése után ugyanezt a tanácstalanságot éreztem, fogalmam sem volt, hogy ez most jó vagy rossz, több-e a negatív érzés, mint a pozitív - semmit nem éreztem. Egyik filmegység nyomta le a másikat és végig ez a hadakozás érzése telepedett rám. Most, előzetesen csak annyit mondhatok: ebben a filmben minden volt, de tényleg minden. Kapkodtam a fejem, hogy te jó ég mik vannak itt. Nos, nézzük meg A Lego kalandot közelebbről!

Főszereplőnk Emmet, a Lego-emberke, teljesen átlagos életet él. Minden nap ugyanaz a rutin, ám boldogan és megtervezetetten viszi véghez előre megírt feladatait. Biznisz Polgármester rendezetten szereti látni lakosai életét, sőt az egész népét, s azok mindennapjait, így a legkisebb kilengés is nagyon feldühíti. Nos, nem is kell több, csak egy kis félreértés. Emmet a sors kiszámíthatatlanságának áldozata lesz, azt hiszik róla, hogy ő a világ megmentője, aki különleges képességekkel bír. Ráveszik, hogy csatlakozzon egy küldetéshez, kis csapat szerveződik köré, akik a legnehezebb feladatokat is képesek megoldani sokrétű tudásuk és különbözőségük eredményeként. Lego-világok között robognak, különböző problémák szülik az elkövetkezőket, s így tovább: Biznisz Polgármester, azaz Lord Biznisz gonosz dologra készül: össze akarja ragasztani az egész Lego-univerzumot, hogy minden a helyén legyen, s minden a tervei szerint haladjon. Hőseinknek, a hétköznapi Emmet vezetésével kell megbirkózniuk ezzel a "legofeletti" feladattal.

lk2.jpgTipikusan az a filmkategória az animációs, pláne egy Lego, amely során az ember nem vár sokat tőle. Csak beül, hogy élvezze azt, amit lát. Mondanám azt, hogy az ember nem szeretne gondolkodni másfél-két órán keresztül, de sosem voltam ezen gondolat híve, ugyanis, aki erre vágyik - az sétáljon egyet a szabadban, a film pontosan azért van, hogy átéljünk átélhetetlen történeteket, vagy éppen szórakozzunk egy jót - kiragadva magunkat a mindennapokból - a mindennapokban.

Nos, a film sokszor hajazott a stop-motion technikára, amikor mozzanatokat befotózva érik el a mozgás hatását - ám ez tudatos választás volt. Ez bizony jó döntésnek bizonyult, ahogy az is, hogy még a legutolsó vízcsepp vagy vihar is apró lego-darabkák egységéből állt. Amikor zuhanyzik Emmet, a víz lego darabkákból áll, s mikor Lord Biznisz valahová betoppan, a porfelhő is ilyen egységekből képződik. Fantasztikus, bár fura. De nagyon jó!

A szerzők mindent beleírtak ebbe a történetbe, amit csak lehetett. De tényleg. Jó és szerethető karaktereket, kiváló történetet és végre egy olyat, amely nem pusztán gyermekeknek szól - igen, ezt az idősebb korosztály is megnézheti, sőt, a film végi hatalmas csattanó miatt talán ők nagyobbat is szisszennek, komplex áttekintést kapva mindarra, amit addig láttak. Hatalmas erőssége ezen filmnek a végén lévő fordulat, tényleg nagy taps jár érte, sokat adott hozzá, s ezzel meg is tolta az egész hangulatát - kérdés, addig sikerült-e kitartanunk a hatalmas káosz közepette.Tény, elég mélyen ülő poénok is vannak benne, sőt - szóviccek is, ám a kisebbek remekül szórakozhatnak így is rajtuk. Szerepel rengeteg olyan karakter, amik miatt nem lesz olyan kisgyermek a teremben, aki ne tudna legalább eggyel igazán azonosulni. Ezt nehéz elérni úgy, hogy mindenki esélyt kapjon, ha nem is egyenlően, de érezhetően. Itt sikerült. Ismét taps.

lg1.jpgNehezen tudnék spoilerezést kikerülve írni, hiszen két-három kiemelkedő egysége van a műnek, azok pont sokat árulnának el az adott folyamatszálról - de azért megjegyezhetem, hogy nagyszerűen felépített és megmunkált a végeredmény. Bár a lezárás kicsit elnyújtott, a film végi poén pedig olyan, mint egy arculcsapás - így is értékelhető összességében mindaz, amit láthattunk, láthatunk. A fő gondolat, hogy mindenkiben él a gyermeki én - nem is akárhogyan -, nos, kellő erőt kölcsönöz az egész filmnek. Kedvenc jelenet miatti spoiler veszély blokk kimarad, nem mondanék ilyet, csak annyit jegyeznék meg, hogy: Batman. Ő bármit mond, az vicces. Tényleg, nagyon jól hozza a valódi, ám Nolan-féle Batman stílust. Látjátok, most is csupa jó dolgot írtam a filmről, mégsem érzem teljesnek azt, amit átéltem. Talán, ha valamivel fiatalabb lennék, talán, ha valamivel kevésbé kritikus. Nem tudom, őszintén. Roppant kreatív ötletek, újdonság-érték magas foka, jól megírt történet kontra bugyuta poénok, kiszámíthatóság, s néhol arcpirító jelenetek - nekünk. A fiatalabbaknak pedig ez a csodálatos része.

Nem haragszom a filmre, hogy nem érte el nálam a kívánt hatást. Amint meglátjátok a beszámoló alján az értékelést, látni fogjátok, hogy rengeteg embernek tetszett, amit látott - nekem sajnos nem volt annyira vicces, s nem volt annyira átütő erejű. De egyszer sem gondoltam, hogy felállok és elindulok haza. Minden tökéletesen a helyén van, minden ott, akkor és úgy helyezkedik el, ahogy azt kell. Mesteri, de nem elsöprő.

Ameddig viszont gyermeki énünk fel-felbuzog, addig itt kő-kövön nem marad, s egyre-másra fogjuk ismételgetni szomorkásabb pillanatunkban azt, hogy ,,Minden szipi-szupi-szuper" - pusztán azért, mert amikor eszünkbe jut ez a film - mosolyra görbül ajkunk tőle. Kié nagyon, kié kevésbé - de biztosan!

 75%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr217653646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.