Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

300 - A birodalom hajnala - 300: Rise of an Empire (2014)

2015. augusztus 01. - kettoharminc

2006 - Az első rész ekkor látott napvilágot, amely nem feltétlenül volt egy erős film, de látványát tekintve kifejezetten kellemes volt, valamint örökre elraktároztuk elménk valamely szegletébe a mondatot, mely így szól: This Is Sparta. Az erőszak is némileg új fejezetet kapott a filmvásznon, amelyből később több sorozat és film is merített. Azóta megváltozott a világ, Gerard Butler gyorsan ledolgozta a kockáit és folytatta a jól megkezdett útját, szigorúan középszerű filmekben szerepel, ám Lena Headey berobbant, erős szerepet kapott 2011-ben, a Trónok harcában (Cersei Lannister karaktere), amely azóta is kitart. Zack Snyder, az akkori rendező most köszönte a lehetőséget, de nem rendezte meg, csak íróként asszisztált -mindenki döntse el maga, hogy ez mennyire volt jó döntés, mennyire kellett ezt másnak átvennie, vagy egyáltalán számít-e a rendező személye egy ilyen típusú filmnél. Nos, ismerkedjünk meg a második résszel, a folytatással - amely a 300 - A birodalom hajnala címet kapta.

Történetünk alapcselekményéről a következőket írtam a mozipremierek résznél: A perzsa hadsereg Xerxés vezetése alatt északnak indul, hogy lesöpörje az útjába eső államokat. A Leonidas vezette 300 fős csapat feletti győzelme után mind Athén, mind pedig Spárta hajlandó arra, hogy alkut kössenek, a közös ellenség okán - persze csak idővel -, előbbinek hatalmas flottája jelenti nagy erejét, utóbbi pedig kiváló gyalogos harcosokkal rendelkezik. Vajon képesek elhárítani együtt a közelgő veszélyt, tudva, hogy többszörös túlerővel állnak szemben? Themisztoklész vezetésével készen állnak arra, hogy feltartsák, majd legyőzzék az ellenséget Artemiszion közelében...

3001.jpgVéleményem szerint nem volt semmi szükség erre a folytatásra. Nem utólag gondolom ezt, hanem úgy egyébként is. Ettől a film lehet jó! De nem lesz. A 300-at megalkották anno, fröcsögött a cgi-vér és kezek, lábak, fejek repkedtek mindenfelé, a látvány moziban/egy erős tévén nagyon kellemes volt. És kész. A szereplők bőrébe is képzelhettük magunkat, szerethettük és sajnálhattuk őket. Az első részből becsurgó dollármilliók pontosan az előbb felsorolt okok miatt - valamint az újdonság ereje végett - jelentek meg az alkotók számláin, így egy esetleges következő rész már nem is üthetett szerintem akkorát, mint a 300, mert egy sztorit egyszer lehet megalkotni ütősre - ilyen kvalitású rendezőknek.

Fontos tudni, hogy ez nem teljesen a Frank Miller által elképzelt Xerxés történet - ugyanis elég lassan haladt a verziója megírásával (lehet, hogy őt érdekelte, hogy minőségi legyen?), ezért a forgatókönyvírók kipótolták a hiányzó részeket, s egy összemixelt anyagból dolgoztak.

Megmagyarázandó az, amit látunk: egyszerre harcol Themisztoklész a tengeren, s küzd meg Leonidász a hegyek között, tehát párhuzamosan folyik a történet, kicsit a múltban, valamint az előbb említett módon a jelenben - Themisztoklész nézőpontjából. Így a filmvásznon a thermopülai csata előtti, utáni, valamint a "jelenkori" egységben vagyunk, csak délen, a tengeren.

Nézzük csak a filmet közelebbről. Szereplőink tekintetében sajnos nem számolhatok be fantasztikus alakításokról, ugyanis mindenki kapott egy kis szeletet a nagy tortából. Vagy nevezzük inkább puzzle-nak. De abból a fajtából, aminek, ha összerakjuk a darabjait sem kapunk teljes képet, mert hiányzik 3-4 darabja... A Themisztoklész-casting nagyon elszomorító, Sullivan Stapleton egyáltalán nem rendelkezik olyan karizmával, mint anno Gerard Butler - de azért a felsőteste kidolgozott neki is. Mint mindenki másnak, így minden, a háttérben bóklászó és harcoló karakter akár lehetne ugyanaz is - nem vennénk észre különbséget. Maximum annyit, hogy valaki szakállas és hosszú a haja, más pedig kopasz. Ennyi. A film karaktereinek kiépítésével óriási probléma van, egyszerűen senkiről nem hiszem el, hogy valaki valakinek az apja, a fia, a vezetője, vagy akár az ellensége. Nem indokolt párbeszédek, helyenként nagyon gyenge dialógusok és egy olyan mondat a "végső összecsapás" során, amely után ki kellett mennem megmosni az arcom, majd megcsípni a kezem, mert azt hittem csak álmodom. Nem viccelek. Egy összecsapás közepén X mond valamit Y-nak a csata hevében. Kíváncsi vagyok megtaláljátok-e... Hihetetlen. De Eva Green nagyon jót alakít Artemiszia szerepében, nagyon gonosz és kellően elszánt amazon, egyedül neki hittem el, hogy érdekli ez a film - és, hogy tud lelket vinni a karakterébe (persze pont neki nincs, értsétek jól). Az ő szemszögéből jól érzékelhető a perzsák háttere és harci berendezkedése, köszönjük meg neki. Csak neki.

A képi megvalósítás tekintetében sok újdonsággal ne számoljunk. Kedves rendező gárdánk itt is mindent belassít, kiszínez, elsötétít, bevérez - s még sorolhatnánk. Ez persze nem baj, ugrások/harci jelenetek egységében ez szinte kötelező, ha a 300-ról beszélünk. IMAX 3D-ben még az utolsó kontaktlencse is kivehető, de ilyen minőségben nincs sok mindenkinek lehetősége megtekinteni a filmet, ám a mozikban szimpla vetítésen is tökéletes, otthon pedig egy jó felbontású/méretű tévén is korrektül mutat. A tengeri csatajelenetek nagyon pazarok, igazi "tátott szájas, popcornt a kézből kiejtős" minőségűek. A látvány ötös.

3002.jpgEz viszont úgy érzem 2014-ben, még a 300 tekintetében is elég kevés. Hiába néz ki piszok jól egy film, ha a párbeszédei kritikán aluliak - tényleg azok -, a karakterek nem jól kiválogatottak és a sztori is néhol vontatott. Leszögezem, nem rossz ez a film, de nem is jó, sőt. Tudjátok mi a fura? Hogy Frank Miller Xerxés történetét vitték vászonra és a filmben eltöltött ideje kb. 1,5 perc. Összesen. Oké, lehet, hogy 2,5. Az, hogy hogyan vált istenkirállyá, nagyjából olyan hosszúságú, mint a jól teljesítő színészek listája egy magyar sorozatban... Történéseink abszolút nem kellő mélységűek, így a film az üresjáratos - értsd: a harcjeleneteken kívül minden - részekkel együtt néha teljesen elszomorítónak hatott. Konkrétan volt olyan érzésem, hogy miután egy színész elmondta a mondatát, kisétált a képből - majd ezt én képzeltem hozzá: leült a székébe, megivott egy teát és leporolta kockahasát. És ennyi. Amikor pedig jött az ő része, visszament és mondta tovább.

Nehéz összefoglalnom azt, amit láttam. A látvány nagyon szép volt, már-már tökéletes, a legutolsó, apró porfelhőn át a víz fizikájáig, minden a helyén volt. Nem volt annyira festői a környezet, mint Zack rendezésében a 2006-os 300, de ezen kár is fennakadni.  A karakterek nem szerethetőek, nem hittem el nekik semmit sem, a történet pedig sajnálatos módon mosolyt fakasztott néhol - a párbeszédekről pedig ne is beszéljünk, így mindenkinek jobb.

56%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr97670736

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.