Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

Jégvarázs - Frozen (2013)

2015. augusztus 01. - kettoharminc

Először is fontos meghatározni, hogy mit is jelent számunkra a Disney, mint név. Vannak, akik a gyermekkoruk kedvenc meséivel kötik össze, az idősebbek is nagyon szerették őket, anyukák, apukák, sőt még nagyszülők is vidám mosollyal emlékeznek vissza a régi mesékre. De nem mehetünk el a 2000 utáni szörnyűségek mellett sem - mert valljuk be, nagy részük az volt, máig nem értem mi történhetett az ezredforduló után. Számomra a Disney név hallatán Az oroszlánkirály jut eszembe, de ahogy ezt leírom máris következik az Aladdin, vagy a Tarzan. Még sorolhatnánk. Jelentem, remélem ez egy új korszak kezdete - olyan tekintetben, hogy a cég megtalálta a járható és kötelezően követendő utat.

A távoli Arendelle királyságban él egy fiatal király pár, gyermekeik Anna és Elsa. Minden a legnagyobb rendben zajlik, idilli és tökéletes életet élnek, egészen addig, amíg Elsa el nem követ egy nagy hibát - amely megalapozza az egész történetet. Róla az egész család tudja, hogy varázserővel rendelkezik, azonban egy balszerencsés esetet követően majdnem végez testvérével. Ezért Elsát elzárják a külvilág elől, nehogy megsebezzen valakit, s egészen addig teszik ezt, amíg nem tanulja meg kontrollálni erejét. Sajnos ez az évek során nem sikerül, időközben a királyi pár is életét veszíti egy hajóbalesetben. Ennek fényében a történet további alakulása adott: a trónörökösnek kell átvenni az uralmat Arendelle felett, aki ebben az esetben Elsa.

A ceremónia, az egész királyság népe által várva várt koronázási esemény azonban botrányba fullad, Elsa nem tudja kontrollálni varázserejét, baj történik, ezért elmenekül, maga mögött lefagyasztva és télbe taszítva Arendelle egész királyságát. Anna magát hibáztatja a történésekért, ezért felkerekedik, hogy megtalálják Elsát, s hogy visszaállítsák azt a pompázatos világot, amely a varázslat előtt uralta a tájat. Segítségre útközben lel, egy fiatalember, annak rénszarvasa, valamint egy hóember személyében...

jv2.jpgA történetünk tehát ez, legalábbis az alapsztori. A karakterek mindegyike jól megírt, bár némelyik kaphatott volna több súlyt, illetve több kidolgozást - ám ez nem hátránya filmünknek, ez pusztán az én állandó maximalista hülyeségem. Természetesen tartalmaz ez a Disney mű is sablonokat, ahogy manapság egyre több és több alkotás - sajnos. 

A karakterek megírása nem okozhatott nagy problémát, a piramis-effektus tökéletesen érezhető. Alap szereplők, őket kisegítő és később kiegészítő mellék-karakterek, valamint a hangulatfokozó, ám a történet menetéhez nem, de a teljes képhez jelentős súlyt adó kis egységek. És persze epizódszereplők, akik pár másodpercnyi jelenetükkel szerencsére ebben az esetben adnak, s nem elvesznek, legyen szó izgalomról, vagy éppen a mosoly előcsalogatásáról. Miért írom le ezt? Ez mindenhol így van! Ugyan, jó lenne. Szóval a szereplők egytől-egyig egyben vannak, kellő (de nem tökéletes) mélységűek, humoruk kifinomult, Olaf, a hóember pedig régen látott komolysággal tudja előadni úgy magát, hogy az ember akarva-akaratlanul elmosolyogja magát. Tőle a film során hallhatunk egy kedves szösszenetet arról, hogy miért és mennyire jó a nyár. Igen, egy hóembertől.

Pozitívumként könyvelendő el az a tény, hogy a Jégvarázs nem akar, hangsúlyozom, nem akar modern lenni. Ez kérem szépen egy mese, méghozzá annak minden összetevőjével, modern-mentességével. Nem pusztán szeretne mese lenni, hanem az is. Hogy lehetséges ez? Mindazon elemek benne vannak, mint az összes eddigi mesékben: mágia, szerelmi szál, humoros karakter, az út, amelyet képletesen vagy tényleg megtesz az egyik szereplő. Mi a többlet? A hangulata, amint az elején írtam is. Nehéz a hangulatot leírni egyébként is, de megpróbálkozom - a mágia egy olyan elem a filmben, amely egészen az elejétől a végéig jelen van, ez az abszolút mozgatója, s egyben a fő szál tanulságának kulcsa is. Egy eszköz, amely a karakterek mellett végig erőteljes, egy percre sem enged a minőségéből, nem pihen - ugyanis a mese minden egyes mozzanatában jelentős szerepet játszik, néha ez a probléma egyetlen megoldásának lehetősége is. A hangulat a dalokban is ott rejlik, végre klasszikus elemek köszönnek vissza a filmvásznon, amiért nem tudok eléggé hálát adni, újraélhetem a gyermekkorom kedvenc meséit, annak dalait - persze új köntösben.

A modern vonal, amit előbb említettem, csak akkor lehetne tényleg a jelenkorra ábrázolható, ha azt nagyon úgy szeretnénk, de nem kötelező. Értem ezalatt, hogy a történet folyamán találkozhatunk alapszituációként családi drámával, de nem a szokványos tekintetben. Nem a szülők halálára gondolok - akár arra is lehetne -, hanem a két testvér kálváriájára, a kiközösítés és a kiközösítettként létezés alapgondolataira, de megemlíthető a remény folyamatos és diktáló alkalmazása is, amely ugyan rejtve, de tudatosan és erősen ott lohol minden szereplőnk mögött, tudtunkra adva, hogy a mese bármelyik pillanatát is élvezzük éppen, a remény a jobbra, a célra, múltra, jövőre, dalokra, vagy egyáltalán a következő pillanatra szinte kézzelfogható! Bravúros teljesítmény, ötös a rendezőknek, íróknak.

Ebben a mesében, ahogy írtam is, mindenki megtalálja magát, valamint a neki tetsző egységet. Bátran merem ajánlani, és biztos vagyok benne, hogy mindenkinek tetszeni fog, aki nyitott a régi, Disney-s emlékek előcsalogatására. Anna karaktere bárki - igen, bárki számára példakép lehet! Olaf az utóbbi évek legjobb humoros karaktere, animációs filmek tekintetében, Kristoff tökéletes példája a szőke, kékszemű herceg egységnek, és végre meghallgattatott imám - az állatok nem beszélnek. Mind a szimpla, mind a 3D tökéletes, egy rossz szavunk nem lehet, hibát akkor sem találunk, ha nagyon keresünk!

jv1.jpgÉs a gonosz, itt nem is gonosz, a segítő pedig nem tökéletesként ábrázolt. Miért? Tessék szépen megnézni.

Az utóbbi évek legjobb animációs filmje. Nem, nincsenek benne robotok, beszélő állatok, erőszak és popkulturális utalások. Nincsenek a nyári melegben az ablakban hagyott jégkrém állagára hajazó pillanatok, de van helyette egy nagyon szépen megírt mese, amelynek minden pillanata leköthet minket. Tudniillik, ez egy Andersen átirat, az eredetije A hókirálynő. Tény, az Andersen történet erősebb, folyamatosabb, ám nem volt cél annak konkrét átültetése, így összehasonlításukat ajánlom elkerülni.

A látvány pazar, igazi Disney hangulatot áraszt magából, leköti mind a kicsiket, mind a felnőtteket - ami azért elég nagy teljesítmény manapság -, valamint a dalok is nagyon a helyükön vannak. Ami nem tetszett, az a magyar szinkron, de az jó pár helyen. A dalok egyenesen bántóak, nem jók a fordítások, sajnos - aki teheti, az feliratosan nézze meg, nem vicc.

Tanulságos, több fő gondolatot is felvonultató mű (családi dráma, másság, valamint egy fontos tanács minden fiatalnak, amely a gyors párválasztásról és annak hátulütőjéről szól), amely a néha előforduló sablonosság és a lendületvételhez szükséges, előforduló, pár perces monotonitás mellett igazán szórakoztató összképpel rendelkezik. Ez a Jégvarázs, egy igazi Disney film, amely most nyitotta meg a maga új évezredét.

 86%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr897661804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.