Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

Need for Speed - Need for Speed (2014)

2015. augusztus 01. - kettoharminc

Történetünk főszereplője Tobey (Aaron Paul), egy tehetséges autószerelő, aki csapatával versenyautókat épít, javít és versenyeztet. Műhelye azonban a csőd szélére sodródik, ezért kénytelen összeállni az arrogáns, ámde gazdag ex-Nascar pilótával, Dinoval (Dominic Cooper). Társai nem igazán örülnek ennek az ötletnek, ám a barátság és az autók szeretete szent, így belemennek a dologba, kiállnak Tobey mellett. Már majdnem megköti a várva várt üzletet Juliaval (Imogen Poots), egy másik kereskedővel, ám Dino egy gyorsulási verseny alkalmával átveri Tobeyt, akit ártatlanul, emberölés vádjával letartóztatnak...Need for Speed beszámoló!

Két évvel később szabadul, eltökélt szándéka, hogy megbosszulja azt, amit Dino tett vele. Erre a De Leon futam a legalkalmasabb, ahol egy meghívásos verseny keretein belül versenyeznek, mind az idővel, mind egymással - nagyon erős és nagyon ritka autókkal. Tobey kész megmutatni, hogy akit a benzingőz, a szerelem, szenvedély és a bosszú hajt, azt bizony nagyon nehéz megállítani - ha lehet egyáltalán...

nfs1.jpg

Synda91 értékelése:

Need For Speed: egy játék, ami 1994 óta emberek millióinak lopott el száz meg száz órákat az életéből... – magam is köztük vagyok, nem tagadom - merész vállalkozás filmet csinálni egy ekkora közönségkedvenc szériából.

Féltem, hogy nem lesz meg a feeling, nem adja majd át a film az igazi NFS életérzést, száguldás, adrenalin, rázzuk le a zsarukat, miközben életünk versenyeit vívjuk éppen. Nos, alaptalannak bizonyult minden ilyesféle félelmem, közel tökéletes NFS adaptációt sikerült alkotni, a Need For Speed újabb részeire alapozva (Hot Pursuit, Run, és persze a Rivals, amiben megtalálható a filmbéli Mustang is). Szinte láttam magam előtt a bónusz XP-t a száguldásért, driftelésért és társaiért, vagyis ahogy azt már említettem – NFS életérzés pipa.

(Zárójeles, ám nagyon fontos megjegyzés: akik a Halálos iramban szériával szeretnék összehasonlítgatni, ne tegyék, szépen megfér egymás mellett a kettő – autós, autós, de ennyi az átfedés.)

A játék alapjára felépített film sztoriját sem érheti panasz, pont olyan és annyi, amilyennek lennie kell: egy kis humor, egy kis szerelem, és persze rengeteg lóerő, amihez sikerült egy remek szereplőgárdát összeszedni, akik kivétel nélkül (na jó, talán az Anitát játszó Dakota Johnson kivételével – bár nem ő tehet róla, hogy picit jelentéktelenre sikeredett Anita szerepe) hozták az egyébként nagyon jól megírt karaktereiket.

Aaron Paulra érdemes odafigyelni, tud a srác, de tényleg. NFS fanok mindenképp üljenek be megnézni egy moziba, de bárkinek ajánlom, aki szeretne egy pörgős, humoros, minden tekintetben szórakoztató filmet látni, illetve menjetek el, ha olaj folyik az ereitekben – garantáltan vissza kell fogni magatokat utána, ha autóval mentek haza.

A legfontosabb, amelyet nem lehet elégszer hangsúlyozni - bár akinek elsőre sem ugrik be az áthallás, na annak csak örülni tudok -, hogy nem szabad összehasonlítani a Halálos Iramban sorozattal, sőt, bátran állíthatom, hogy tökéletesen megférnek egymás mellett, mert teljesen más. Ugye, valljuk be őszintén, mi sem hasonlítjuk össze a képregény-adaptációkat, pusztán azért, mert mindahányban hősök találhatók. Ugye. Egyébként is, a Need for Speed, mint játék, már az 1990-es évek első felében feltűnt - hét évvel korábban, mint a Halálos Iramban -, ami már akár akkortól megért volna egy filmes adaptációt, azonban 2014-ig kellett várni erre. Előzetesen arra gondoltam, hogy találhatott volna a film egy jobb rendezőt, jobb forgatókönyvírókat, mert nem feltétlenül tettek le olyat eddig az asztalra, amivel kiemelkedő eredményt értek volna el - figyelembe véve, hogy ez bizony egy játék adaptációja - tehát nagy valószínűséggel sok embert érdekel(het).

A film alapsztorija tehát adott, ehhez pedig nem kell sok filmes tapasztalat, hogy bátran bevallhassuk: picit sablonos. Rendben, ezzel nincs is semmi gond, ez a film nem akar megváltoztatni, gondolkodóba ejteni - pusztán szórakoztatni. Azt jól teszi, tényleg elég észrevehető lenne, ha más lett volna a szándéka. De szerencsére mindenki tisztában volt azzal, hogy nem kell megfejtést keresnünk a sorok között - persze a dráma, a szálak kibontakozása és a katarzis mind-mind megvan -, ám nem mindegy a tálalás. Jelen esetben ez volt itt az igazán lényeges. Nézzük mit kaphatunk a pénzünkét.

A színészek játéka egész kellemes, mindenki hozza a figurát - már akinek értelmesebb szerepet osztottak. Dakota Johnson elég nagy sikerre hivatott, ám itt olyan jelentéktelen - ámde mégis fontosnak vélt szerepet kapott, hogy én nem nagyon tudtam értékelni. Aaron Paul jó választás volt a főszerepre, ugyanis a Breaking Bad sorozatban is megmutatta már tudását, nem beszélve arról, hogy nem véletlenül kérte fel Ridley Scott az Exodus egyik fontos szerepére sem...Tudom, rengeteg kritikus azt állította, hogy nem elég erős a karaktere. Én pedig pont arra gondoltam, hogy ő végre nem a macsó, kigyúrt, ablakon kikönyökölve alvázszámokat fejből mormoló, sörösüveg szorongató szereplő, hanem egy amerikai kispolgár, akivel jobban tudok azonosulni. Ez lehet, hogy csak az én hülyeségem, de tegyük kezünket a szívünkre és valljuk be: látványnak lehet, hogy nem egy Vin Diesel a srác, de az SA, Satellit, valamint két Emmy díja Aaron Paulnak van. És a színészetet ebben mérik.

nfs2.jpgA film kellően drámai és humoros, a szerelmi szál sincs elnagyolva. A karakterek viccesek, de nem idegesítően, különösen Rami Malek karaktere tetszett, színt hozott a filmbe, de nem mehetünk el a repülés-mániás Scott Mescudi mellett sem, pláne a stáblista utáni-közbeni jelenetére gondolok itt. Egy nevet írok még le: Michael Keaton. Epizódszerepet kap, összesen 6-7 percnyi, bevágásokból összeálló jelenete van, de azok mind adnak a filmhez, s nem elvesznek belőle. Ő a De Leon atyja, aki webrádión/kamerán keresztül jelentkezik be, kommentálva az eseményeket. Jó választás, jó karakter. Imogen Poots egy tündér, nem lehet nem szeretni, jól hozza a tudatlan, ámde vakmerő társ szerepét, a logikai bakikról nem ő tehet (van egy erős autója, szakértő, tökéletesen vezet - de néha rácsodálkozik egy-egy dologra, amelyet Tobey művel. Érdekes). Az autók replikák, ám a hangjuk tökéletesen olyan volt, mint az eredetiké, Alexandra írásából ki is derült mindez, így erre nem is térnék ki nagyon.

A film zenéje nem volt erős, a hangok sem kifejezetten ütötték meg a szükséges mércét, a 3D néhány sötét jelenetnél túlságosan mély volt, erős, így a fekete és sötétebb árnyalatok egymásba mosódtak - de ez már kukacoskodás, teljesen jó volt így is. Néhány szinkronhang idegesítőnek hatott, de ezzel azt hiszem sosem fogok kibékülni, így vegyétek úgy, mintha nem is írtam volna le...Néhány túlzástól eltekintve (az autók valódi árai, a sebesség, a tankolós jelenet, Imogen túlzott tudatlansága olykor, termékelhelyezések), azért egy piszok nagy és látványos húzása is volt a filmnek, ami mindezt elfeledteti: a belső kameranézet. Hölgyeim, uraim: a Doom című filmben volt pár perces FPS jelenet, ha emlékszünk még - itt pedig többször megcsodálhattuk az autóversenyzért belső kameranézetből. Korrekt tisztelgés a Need for Speed előtt.

 69%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr647662674

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.