Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

Fantasztikus Négyes - Fantastic Four (2015)

2015. augusztus 23. - kettoharminc

Josh Trank újraálmodta a Fantasztikus Négyes szériát, ám valahol megbicsaklott a dolog. Twitter üzenetben magyarázkodott, amely szerint ez szinte nem is az ő filmje, úgy megvagdosták és átalakították, hogy nem érzi magáénak. Nos, minket nézőket ez egyáltalán nem érdekel, a kész produktum több igenlő bólintás után kerülhetett vászonra - meg is kaptuk, de nem igazán örülünk neki. Beszélhetek rengeteg ember nevében, hiszen botrányos pontszámokkal áll a legnagyobb értékelő oldalakon, a kritikák is kellemetlenek voltak, így nem lepődnék meg, ha a több részre tervezett Fantasztikus Négyes megállna ennél az egynél. Miért? Azért, mert ez eleve középszerű és pofátlanul semmilyen - így nem is igényelhet folytatást.

Elég gyakran utalnak a Fantasztikus Négyesre a Marvel első családjaként. Ez rendben is van, hiszen 1961-es megjelenésük óta "közöttünk élnek" már. Ha a négy főből álló csapat történetére vagyunk kíváncsiak, s minden érzelmet, háttérinformációt, meg úgy egyébként bármit, amivel közelebb kerülhetnénk a karakterekhez nélkülözni szeretnénk, akkor jó helyen járunk a 2015-ös Fantasztikus Négyessel. A filmünk úgy kezdődik, hogy betekintést nyerünk Reed fiatalkori életébe - be is érhetjük pár másodpercnyi tényleges, valamint több percnyi érdektelen töltelékkel ezzel kapcsolatban. Ki is derül számunkra, hogy piszok okos a srác, Ben, az újdonsült barátja pedig segít neki mindenben, amiben csak tud. Reed tudós feltaláló lesz, Ben pedig az ő jobbkeze, létre is hoznak egy egy olyan szerkezetet, amellyel át tudnak teleportálni egy másik dimenzióba kisebb tárgyakat. Bejön nekik a dolog, az iskolai vásáron be is mutatják a gépet, letesztelik - erre felfigyel Dr. Franklin Storm, el is viszi őket egy komoly iskolába, ahol szinte csak olyanok tanulnak, akik képesek megváltoztatni a világ menetét. Az új intézményben megépítik a gépüket társaik segítségével - Sue és Johnny testvérek, Dr. Franklin gyermekei.

ff4.jpg

Amit eddig elolvastatok, az legalább annyira izgalmas, mint amennyire megtámogatja az írottakat a képi világ - tehát nem igazán. A gond ott van, hogy már az első perctől kezdve minden érzelemtől mentes a Fantasztikus Négyes, nincs kémia a szereplők között, olyan érzése van a nézőnek, mintha egy hosszú előzetest látna, amelyben benne kell lennie mindennek, ami fontos lehet. A hangsúly a "lehet", hiszen azt tapasztaltam, mintha teljes érdektelenségbe kanyarodó tudattalanság vezérelte volna végig a filmet, elképzelni sem merem hogyan zajlott az elkészítése. A történet legfőbb mérföldköveinek számítanának az emberi kapcsolatot összefűzései, hiszen csak egy családról van szó, a fene egye meg - ezt megerősíti az a tény is, hogy Dr. Franklin folyamatosan a gyermekeinek hívja a fiatalokat, ők pedig egymást testvérként tisztelik és szeretik. Na ebben biztos is vagyok, de erre minden utaló jelet feltehetőleg a filmvásznon kívül hagytak, mert bő 90 percben erre nem nagyon találtam utalást.

A központi probléma, tehát a film legfontosabb mozzanata az, amikor spicces állapotban összegyűlnek a srácok, maguk mellé csapják Victort, a különc feltalálót, majd átutaznak az ismeretlen dimenzióba - részletkérdés, hogy mennyire néztek annak utána, hogy biztonságos-e, legyen annyi elég, hogy egy majom ezt már túlélte, hiszen 6 másodpercet eltöltött már ki tudja hol. Nos, elutaznak, beüt a probléma, Victor túlzásba viszi az ismerkedést az ismeretlennel, majd a bolygót övező és alkotó energia ellenük fordul, és minden/mindenki megváltozik. Reed gumiszerű lénnyé változik, Ben kősziklára hasonlít majd és piszok erős lesz, Sue láthatatlanná képes válni, míg Johnny fáklyaként lángol, ha kell - Victorral pedig később még találkozhatunk, de maradjunk annyiban, hogy teljesen feleslegesen. Minden probléma alapja tökéletes menetrend alapján érkezik, majd távozik a megoldás felvázolása után - s mindeközben mocskosul unatkozunk és azon gondolkozunk, hogy mi a fene volt ez az egész?

ff40.jpg

Mivel a szereplők személyazonossága nem titkos, így elviseltem volna több kinti jelenetet, de többségében zárt területeken csodálhatjuk szereplőinket, vagy elég sötét környezetekben - ez miért baj? Azért, mert nincs lehetőségük kibontakozni, nem születhet belőlük több annál, mint amik. A kormány rájuk is teszi a kezét, minden karakter unott, bugyuta és hiteltelen - ez persze már nem is meglepő. Az viszont fájdalmas, hogy a párbeszédek valószínűleg egy óvodában íródtak, elképzelem, ahogy egymásnak kekszet dobáló kisfiúk és kislányok írják a szövegkönyvet - nem, nem túlzok. Egész egyszerűen ez a film nem működik. A színészek jók, de nem ebben a filmben és nem együtt. A szöveg gagyi, a látvány nem segíti előre a történetet - kár, hogy az nem nagyon van -, a karakterek motivációja pedig röhejes. Van olyan szereplő, aki a 80. perc után kap észbe, hogy mi a fene is zajlik itt - és beindul. Akció nincs, vagyis van, de azt nem nevezném annak, hiszen annyira kiszámítható, hogy görcsbe rándul tőle a filmkedvelők gyomra. Egyébként pedig veszélyben van a világ, de erről senki nem tud semmit sem. A főellenség - jó vicc - valamiért haragszik a világra, valamilyen kapcsolat volt közötte és Sue között, de ezekről sem tudunk meg semmit. Két perc alatt le is rendezik a dolgot, megy mindenki a dolgára, a világ pedig azt sem tudta, hogy bajban volt. Hopp.

Végezetül talán annyit írnék, hogy sajnálom. Nem azt, hogy ez a film elromlott, hanem azt, hogy egyáltalán elkészülhetett, de nem aggódom - ilyen nyitány után biztosan nem lesz folytatása. Ha igen, akkor óriási bajok vannak "odafent", de egy ilyen lehetőséget így elpuskázni, azért ehhez is kell tudomány. Egy idegen, veszélyes és izgalmakkal teli univerzumot most meggyaláztak, a karaktereket semmitmondóvá tették, mondhatni egy doboz tej kiismerhetőségével és érdektelenségével ajándékozták meg őket. Ha a film döcögős és szereplőit bemutatni nem akaró, de láttatni igyekvő másodpercei soknak tűnnének, akkor teszem még rá egy lapáttal: egyes jelenetek túlzóan rövidek, mások hosszúak, óriási az aránytalanság, így nincs is idő megszeretni a látottakat - ez pedig azt jelenti, hogy a néző nem tud azonosulni azzal, amit lát, hiszen nincs meg számára a kellő ritmus, az elengedhetetlen "kapaszkodók" pedig megvannak, csak annyira elméretezték azokat, hogy fárasztóvá vált. Ha egy film az első pillanattól kezdve küzd azért, hogy FILM legyen belőle, akkor nagy a baj - hiába van sok képregény-adaptáció, azért amatőr alkotásokat nem lát szívesen a közönség. Fantasztikus Négyes reboot - nem rúgok bele többet, mert a földön fekvőbe nem illik. Ja, nézd meg a bemutatót, akkor a filmet már nem is kell.

45%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr557726648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.