Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

Godzilla - Godzilla (2014)

2015. szeptember 10. - kettoharminc

Nem terveztem anno, hogy megnézném az új Godzillát, hiszen az az filmélmény maradt meg bennem, amelyet az 1998-as film hagyott. Szóval nem túl jó, de egy kevésbé szép, ám már nyári délelőttön mégis elballagtam a moziba - hiszen pont 123 perc szabadidőm volt - hogy megtekintsem, mit is jelent Amerikának 2014-ben a Godzilla. Félreértés ne essék, érdekelt a film, csak nem éreztem úgy, hogy ez lenne a legütősebb alkotás a nyári előszezonban, de a filmről készült bemutatók mégis csábítóan hatottak.

Egy kis előtörténet, azoknak elsősorban, akik nincsenek nagyon képben az óriási lénnyel kapcsolatban. A Godzilla egy japán ötleten alapuló óriásszörny, azaz Kaidzsu. Először a Toho Stúdió 1954-es filmjében bukkant fel, a 2000-es évek közepéig mintegy 24 filmben volt jelen. Mérete nagyon változó volt ezen alkotásokban, 35-100 méter között ingadozott. Szinte minden filmben metaforikus szimbólumokat vonultat fel - erre majd kitérek a későbbiekben. Az őt megalkotó japán szerzők, s maga a kultúra is nagyon nagy gondot fordít a Godzilla megvalósításának minőségi hátterére és azt úgy szeretné viszontlátni, ahogy az számukra is megfelelő. Ezért sírták el majdnem magukat 1998-ban.

Mielőtt elkezdeném leírni, hogy miről is szól a történet, le kell jegyeznünk, hogy a rendező, állítása szerint nagy rajongó. Oké, mehetünk tovább - ki-ki eldönti majd mennyire jó ez -, szóval a történetünk ott kezdődik, hogy 1999-ben egy amerikai kutató - Joe - érdekes mérésekre bukkan. Egy japán atomerőműben dolgozik, ezért különösen aggasztja a dolog, a rezgések egyenletesek - mindenképpen meg kell azt vizsgálni. Feleségével és fiával élnek az erőműtől nem messze, sőt, a felesége még munkatársa is. Joe születésnapján azonban bekövetkezik a legszörnyűbb dolog, ami egy erőművel történhet - földrengés lesz úrrá a térségen, amelyben az atom szivárgása miatt Joe felesége is odavész. Ez alapozza meg Joe elkövetkező éveinek hangulatát, súlyos perceket szentel a további kutatásaira, hiszen ő szinte biztos abba, hogy minden, ami megtörtént, az bizony nem szimpla földrengés volt - valami előidézte azt. Közben fia felcseperedett, belépett a seregbe és ott bombaszakértő - azon belül is hatástalanít. Közte és apja között a viszony ugyan nem romlott meg, de hideg, hiszen ő tovább tudott lépni, míg édesapja nem. Már a fiúnak - Ford - is van családja, felesége kérésére elutazik apjához, hogy kihozza a rendőrségről, ugyanis tiltott területre lépett...és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy japán kutatók megtalálták minden probléma okát, amelyet igyekeznek nagyon eltitkolni...

g2.jpg

Ez az alaphelyzetünk, de még azzal sem spoilerezek el semmit, ha leírom, az atomerőmű földdel egyenlővé tétele nem Godzilla tette. Hanem más lényé, amely különleges jellemzőkkel bír, sugárzásból nyeri ki táplálékát, sőt, nem is biztos, hogy ő van egyedül - viszont itt be is fejezem, innentől teljesen megalapozottak azon gondolatmenetek, amelyek mentén a következőkben kifejtem a véleményemet.

Az alapötlet egyáltalán nem volt nagy lehetőségeket kínáló összetevő, ugyanis az alap Godzilla történethez pluszt nem nagyon tett hozzá. Az viszont inkább zavaró, hogy a film teljes egészében igyekszik egy kicsit innen-onnan csippenteni - már, ami az eredeti, japán verziókat illeti. Természetesen ezt is lehet jól csinálni, sőt kell is egy olyan mozinál, amely nem eredendően saját ötlet, hanem kellő figyelemmel dédelgetett, más nemzedék terméke. Ám, ahogy mindent, ezt is el lehet rontani, vagy figyelmetlennek lenni egy-két mozzanatában. Kezdjük is rögtön azzal, hogy bár látvány tekintetében közepesen erős a film, amellé nem nyújt olyan dinamikus elemeket, amelyek a látvány és a dinamika kettősében erőt kölcsönöznének a vásznon megjelenő látványnak. Tehát értem és látom, sőt még hallom is, hogy ott van Godzilla, ám a felvezetése kicsit bugyuta, kicsit esetlen, a történet szálvezetésének szempontjából pedig kidolgozatlan.

A cselekmény szálai hol erősek, hol csak annak bizonyulnak, ám nem tudjuk átérezni annak súlyát. Leszögezendő, ez nem feltétlenül a színészek hibája, a gárda korrektül szerepel, amelyből külön kiemelendő Bryan Cranston - Joe -, és Elizabeth Olsen - Ford felesége. No, de visszakanyarodva a cselekményhez, valahogy felcserélődtek benne a fontos és a kevésbé fontos elemek, túlzott hangsúlyhoz jutnak olyan mellékszálak és események, amelyek kisebb erővel is kiegészíthették volna a filmet. Míg olyan aktívnak szánt pontok, mint a dráma, a hangulat megalapozása mentális síkon - néhol eléggé elvesznek a dolog sűrűjében. Igen, itt a kulcsszó: a sűrűjében. Bár a mozi nem túlzottan súlyos, mégis egy nagy massza, amely nem ad választ sok-sok kérdésre.Több helyen látványosan logikátlan, kérdéseket vethet fel bennünk, ám úgy érzem mindez nem megy az egész komplexitására, pusztán zavarnak egyes jelenetek, egységek - egyszerűen azzal, hogy úgy és ott vannak, ahogy és ahol.

Karakter-mozi, ám a karater abszolút nulla ábrázolásával - Godzilláról ismét nem tudunk meg sokat, hacsak az nem elegendő információ, hogy néha felbukkan, hogy helyreállítsa a természet egyensúlyát. Igen, Godzillának, mint említettem metaforikus jelentése is van, amely így feldolgozva kiad egy háromszöget. Az emberek alkotják azon egységet, amely a Földért felelős, azt kihasználva élnek. A különleges másik faj a fennmaradásáért pusztítja el a Földet, amelyért az ember felelős, így ez a kettősség adja a két részegység ellentétét. Majd belép a háromszög harmadik alakja, Godzilla, aki a felborult egyensúly helyrebillentését hivatott véghezvinni. Hogy ezt miért teszi, hogyan, mióta - nem tudjuk meg. Nem tudjuk honnan jön, nem tudjuk hová megy, pusztán filozofálni lehet rajta - amit egyébként szeretek, de akkor kb. 90 ezer katakter lenne a beszámoló -, így rövid gondolkodás után arra jutottam: a létezésünk nem a mi kezünkben van, ha a természet közbelép. Soha nem is volt, pusztán annak hitt eszközeit birtokoljuk, melyek egészen addig erősek, amíg nem kell használni.

A színészek közül fent említettem Bryan Cranston-t és Elizabeth Olsen-t, ők nagyon jól hozzák a kötelezőt, nem lehetett okom a panaszra. De, amint látjátok ez eddig két ember, hát hol vannak a többiek? A negatív egységben - itt: Aaron Taylor-Johnson jól játszik, ám annyira bugyuta karakterleírást szabtak rá, olyan szövegegyüttessel, hogy néha én éreztem kellemetlenül magam. Ő egyébként a filmben a Number One, a bombaszakértő, aki mindent túlél és persze - tökéletes reklámja az amerikai hadseregnek. Apróbb mellékszerepeket láthatunk, a főbb vonalat a fent említett három színész jelenti és...és Ken Watanabe. Hát emberek, ez számomra még most is hihetetlen, néha úgy ébredek fel éjszaka, hogy eszembe jut, hogyan néz. A film megnézése előtt olvastam, hogy mindig ugyanúgy néz és ez vicces és egyúttal szomorú is, de nem hittem ennek nagyon. Hiba volt. Minden - Egyes - Jelenetben- Ugyanúgy - Néz! NÉZ! Semmi mást nem csinál, csak meglepődve tátja száját, s bámul a messzeségbe. Szerintem éppen azt nézi, hogy hogyan és merre repülhetett ilyen messzire a színészi méltósága...Soha nem kérlek ilyenre titeket, de írjátok be a keresőbe, hogy: Ken Watanabe Godzilla, és nézzétek meg a képeket. Tessék.

g1.jpg

A filmet 2D-ben tekintettem meg, szóval nem tudok nyilatkozni arról, hogy milyen lehetett mindez 3D-ben, de általában nem volt okom a panaszra. Nyilván 3D-ben, sőt IMAX verzióban, s minél nagyobb vásznon/képernyőn jobban mutat, ám erre nem mindig van lehetőség - most nem is különösen zavart. A színek és a hangok korrektek, a pusztítás látványos, minden úgy robban, törik, szakad, zuhan, ahogy kell. Egy-két jelenet (repülőről ejtőernyővel a városba ereszkedés, vonatos, atomtöltet szállítós) nagyon jó, megállja a helyét, nincs kivetnivalóm ezzel kapcsolatban. A szinkronhangokról sokszor megfogadtam már, hogy nem beszélek, de itt meg kell említenem, hogy egész tűrhető volt - bár Bryan Cranston hangját, annak drámai, átható erejével senki nem tudja hűen visszaadni -, szóval itt nem hibázott a hazai forgalmazó.

Szóval a látvány kellően brutális, a hangok szépen megölelik a filmet, bár fityiszt mutatnak a dinamizmusnak. Ha ezek mellé vesszük a sok-sok logikai és történetvezetési hibát, a néhol felbukkanó komolytalanságot, a többszöri kamerarángatást, akkor azt kell mondanom így a foci vb közeledtével, hogyha az 1998-as film egy határozott mellé, akkor a 2014-es Godzilla egy kapufa. Hogy gól lesz-e a második rész? Csak győzzük kivárni.

A forgatókönyv olyan, mintha a talált tárgyak osztályáról szalasztották volna. Nem viccelek. Hangsúlyozom, az ötlet jó volt, a színészek jók lehettek volna, de ők sem voltak nagyon rosszak. Hogy őszinte legyek, nem is tudom megmagyarázni ezt az egészet, hiszen úgy jöttem ki a filmről, hogy abszolút nem voltam elragadtatva, ám...Ám most úgy tekintek vissza rá, mint egy hollywood-i produkcióra, amely összetevőit tekintve elérte azt a bizonyos szintet, amiért nem sajnáltam kiadni a mozijegy árát. Azonban ez közel sem elég néha, sőt, több esetben elkeserítő is, így mindent összegezve arra jutottam, hogy a Godzilla szimbolikája, valamint a karakterekben rejlő lehetőség együttese, plusz a film vége olyan, hogy elmegyek és megnézem majd a második részt is, hátha jobb lesz, mint amilyen ez volt.

Godzilla hatalmas, Godzilla jó filmötlet-béli forrás, csak olyannak kell odaadni, akik ezekből tudnak valamit kotyvasztani. Ja, és itt most nem is a rendezőre gondoltam. Minél nagyobb vásznat igényel, brutális hangszórókat, nagyon kényelmes székeket, 3D-t és kikapcsolt agyat. Ha ez megvan, akkor beérjük ennyivel. Talán. De, ha nincs...akkor nézzünk úgy, ahogy Ken Watanabe. Bár úgy nem tud senki más.

65%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr677776096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása