Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

A csajok bosszúja / The Other Woman (2014)

2015. szeptember 11. - kettoharminc

A romkomok valahogy mindig a "könnyed nyári/téli/tavaszi/őszi" mozik, vagy éppen az "aktuális érzelmi kavalkádjaink leképeződései", vagy pusztán kíváncsiak vagyunk arra, hogy hozzánk hasonló emberek, vagy hozzánk hasonló helyzetben lévő emberek hogyan oldanak meg egy, a filmben is felbukkanó problémát - és ezt mi szeretjük nézni. Szeretjük? Persze, hogy szeretjük - vagy kérdést, vagy választ, vagy éppen szórakozást keresünk a filmekben. Valamely négyzetcentijét legalábbis átültethetjük saját tapasztalataink tárának bővítésére. Miért is írom ezt? Pusztán azért, mert kíváncsi vagyok, hogy ennek a filmnek sikerül-e bármilyen - amennyiben igen, milyen - hatást kiváltania, a felsorolt megközelítési lehetőségek kimerítésének bármelyikéből.

Miről is szól a film? A történet elején megismerhetjük Carly-t, aki menő és kimért üzletasszony - szerencséjére megtalálta élete párját. Aztán képbe kerül Kate, akinek nagyszerű és teljes az élete férjével. Az a probléma, hogy Carly élete párja és Kate férje egy és ugyanaz a személy. Amikor Kate rájön erre, elég érdekes és különös ötlete támad. Megkeresi a másik nőt - aki ugye Carly -, és együtt tervelik ki, hogy hogyan leckéztessék meg a hűtlen férjet, barátot. A terv folyamatosan változik, ahogy haladunk előre a történetben, előtörnek vélt és valós érzelmek, különös helyzetekbe kerülnek - és még egy harmadik hölgy is a segítségükre lesz, aki történetesen Mark (azaz a férj és a barát) másik szeretője...

Ezt a történetet láthattuk már nagyjából ötvenhétszer, abból talán tizenkilenc film jó is volt, a többi meg pusztán átlagos. Miért működhet jól egy romkom és mik a fő összetevői? Ugye először le kell szögeznünk, hogy ez a film elsősorban hölgyeknek ajánlott, ők a célközönség, de ez nem zárja ki azt, hogy a férfiak is jól szórakozhassanak nézése közben. Félreértés ne essék, azért ajánlott hölgyek részére, mert véleményem szerint a méltó büntetését megérdemlő férfit megbüntetni jó dolog, s ezt teszik a nők szemszögéből - tehát a néző-és súlypontok elhelyezése ezt eredményezi. Nos, először is szükség van egy jóképű színészre, amely esetünkben Nikolaj Coster-Waldau (Trónok harca - Jaime Lannister, A pék, Feledés). A karaktere nagyszerűen használja a széles eszköztárát, amely a hölgyek boldoggá tételére vonatkozik. Jól és helyesen bánik a feleségével, valamint szeretőivel is - persze ez nem mentesíti azon bűn alól, hogy így megcsal mindenkit. A feleség Leslie Mann (A kábelbarát, Apafej, Megint 17, 40 éves szűz, Testcsere), aki számomra a legjobb karakter/színész a filmben szereplők közül. Karaktere érzékeny, kevésbé merész és nagyon ragaszkodó - ezek egyvelege alkotja érzéseit, valamint a későbbi előrelépések irányítóegységei is ezek. Cameron Diaz (A maszk, Keresd a nőt, Charlie angyalaim, Vanília égbolt, Édes kis semmiség, Rossz tanár) a húzónév, ő a szerető és a kimért, megfontolt hölgy. Jól hozza a szerepét, amely önmagában teljesen érdektelen lenne. Ha most összehasonlítjuk a Cameron (Carly) és Leslie (Kate) leírását, jellemzőit, akkor bizony kiderül, hogy ezek tökéletes ellentétek, de egyben a különbségek által egymást vonzó egységek.

cs2.jpg

A film tehát arra támaszkodik, hogy a különbségeik által szeretett - mert ugye elsősorban azért keresi Mark más nők társaságát, mert "újak" és "teljesen másak", mint a többiek - nők hogyan reagálnak le különböző szituációkat. Egyre-másra épül a film, egyik szituáció vonzza a másikat, nincsenek logikai buktatók, bár néha elég bugyuta indíttatásúak a szereplők, ezt lehet arra fogni, hogy elkeseredettségük és akarásuk rögtönzésre és átgondolatlanságra is alapozott. Azt kell mondanom, hogy minden egyes szereplő pro és kontrája, amely személyiségüket és ezáltal cselekvéseiket is jellemzi, nagyon jól megválogatott és hatásos, bár néha erőtlen és megkérdőjelezhető. Egymást ellenpólusozzák, ezáltal pontosan a sorstársukat is erősítik, hiányosságaikat a másik bátorságával, rátermettségével, vagy éppen érzelmi jellemzőivel egészítik ki. És, ha már kiegészítés - Kate Upton (Amber - Hogyan lopjunk felhőkarcolót, A dilis trió) a harmadik hölgy, akit még bevesznek a buliba. Nos ő...Ő van. Nem okos, de legalább szép - nem én mondtam, hanem ezt a karaktert hozza - és néha ad egy pacsit, néha megszólal és néha vannak egész jó ötletei. Cameron és Leslie mellett ő az, aki minden mást képvisel, amit az előző kettő nem - és ez nem feltétlenül az atomfizika professzori IQ-ra vonatkozik.

A bevezetőben megfogalmazott egységekre kitérve azt kell mondanom, hogy A csajok bosszúja jókor jött a mozikba, üres területre érkezett és egy kellemes szórakozást nyújtó 109 percet biztosít nekünk. Ha nem lenne ez a szereposztás, akkor lehet, hogy nem is írtam volna, ugyanis a színészek hozzák bele azt a pluszt, amely miatt elmozdul az a bizonyos mutató a pozitív felé. Véleményem szerint a filmben ábrázolt szituációk abszolút elképzelhetők, a valóságban biztosan meg is történt más ilyesmi, talán egyikünk-másikunk magára is ismerhet a film megtekintése közben. Nem érzem a földtől elrugaszkodottnak, bár néha bugyuta és nem túl lüktető. Szeretjük látni azt, amikor a bűnös elnyeri méltó büntetését - itt már csak az a kérdés, hogy az addig elvezető út mennyire erős, mennyire hihető és milyen szinten élvezhető.

A mellékszereplők nem túlgondoltak, semmit nem adnak, de nem is vesznek el. Vendégszerepel Nicki Minaj, aki annyira érdekes, mint a fotel, amiben írom ezt a beszámolót. Na jó, minden jelenetében más a haja. Szóval ő is benne van a filmben. A szinkronhagok nem hoznak semmilyen meglepetést, mindenki a szoksásosat kapta, Cameron Diaz hangja Für Anikó, Leslie Mann Pálfi Kata, Nikolaj Coster-Waldau pedig Fekete Ernő. Ez jó leosztás.

Részben szórakoztató, részben jó ez a film, megnézésével nem érezzük azt, mintha elloptak volna 109 percet az életünkből. De ugye néhol bugyuta, pár helyen picit erőtlenek az indíttatások és a cselekvések meggondolatlanok, de ezt ugye említettem már. Mindent összevetve ez egy, a jobbik fajtából való romkom, amelyet így nem csodálom, hogy már látta moziban 220.000 ember, ha pedig kijön lemezen, akkor ez a szám jelentősen nőni fog. Mindezt köszönjük meg Leslie Mann színésznőnek, mert ő hozza a film legjobb alakítását, Nikolaj Coster-Waldau pedig az aktuális szépfiú, de legalább róla el is hiszem azt, amit csinál. Nem erős, nem hiánypótló alkotás, de a célját nálam elérte, akiket pedig eddig megkérdeztem róla, azoknak is tetszett - tehát kíváncsiak vagyunk még mindig arra, hogy milyen az, amikor egy-két-három vagy több nő bosszút forral. És teszi azt jól és nézhetően, olykor megmosolyogtatóan, abszolút átérezhetően.

cs1.JPG

Jó film volt, nem erős, de nem is pazaroltam vele az időmet, így azt a következtetést kell levonnom, hogy tökéletesen beilleszthető a "könnyed tavaszi/nyári szórakozás" kategóriába.

Ha nem ezek a színészek lennének filmünk főszereplői, akkor bizony rosszul is elsülhetett volna, de az a plusz, amelyet Cameron vagy Leslie ad hozzá, az mindenképpen a pozitív irányba lendíti a filmet, az érzéseket, valamint a kettőjük különbsége végett akár egyik, akár másik hölgy helyzetébe is képzelhetjük magunkat, de aki ettől elhatárolódna, az sem fog csalódni, ugyanis elég komplex kis alkotás ez.

Jó ötlet volt megnézni, de amennyiben Te már lemaradtál volna róla, egyet se félj, augusztus végén megjelenik majd dvd/blu-ray kiadásban, természetesen jelzem majd. Mindenképpen beillesztendő egy nyári estére - vagy bármilyenre -, de akár még azt is elképzelem, hogy egy randifilmnek is tökéletes.

60%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr557777720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.