Amikor Adam Sandler vígjátékot készít, akkor mostanában eléggé összeszűkül a gyomrom. Elég balul sült el a Kellékfeleség utáni pár filmje, lásd a Jack és Jill, valamint az Apa ég! is katasztrófa volt, de a Nagyfiúk 2 is elhasalt minden téren. A bemutatók alapján jelen filmünk sem tűnt igazán erősnek, ám a tény, hogy Adam Sandler és Drew Barrymore anno készítettek egy aranyos és szerethető romantikus vígjátékot, még 2004-ben, picit felvillanyozta a kedvem - ez ugyebár Az 50 első randi, de korábban is szerepeltek már együtt. Gondoltam, hátha most ismét jót sikerül alkotniuk, adott minden a lehetőség kihasználásához: egy jó és már bevált páros, a piszok rossz filmek elkészítése utáni felismerés vágya és tárgya, valamint a rendező, aki még vállalható vígjátékokat is készített pályafutása során. De kezdjük is az elején, aztán majd jól leírom mit is gondolok a filmről.
Pár napig úgy voltam vele, hogy egyáltalán nem érdekel a film, ismét csak az unos-untalan ismételt poénokat és a minősíthetetlen történetet fogom visszalátni a vásznon. De valamiért a Sandler - Barrymore páros miatt mégis rávettem magam és megnéztem. Én sem gondoltam volna, hogy olyan véleménnyel távozom, amilyennel.
De először nézzük meg, hogy miről is szól a filmünk. Az első randik mindig nagyon kétesélyesek. Sikerülhet nagyon jól, s aztán folytatódhat a történet, de el is sülhet elég kellemetlenül. Esetünkben az utóbbi a helytálló, ugyanis Jim és Lauren első randevúja eléggé balszerencsésre sikerül, amely után Jim köszönné szépen, s elfelejtené az egészet. Ám a sors nem így gondolja, kénytelen mégis találkozni a lánnyal, ugyanis közösen kell nyaralniuk Afrikában - ezt az egyik fél a barátnőnek, a másik a főnöknek köszönheti. A korábbi házasságból származó gyermekek és összezártság egyveleg itt meg is adja az alaphangot. Ami ilyenkor megszokott, gyorsan megutálják egymást, majd jön a bonyodalom, s végezetül...
Hogy mi lesz, az a film megtekintésekor kiderül, de előtte rögtön le is kell szögeznünk azt, hogy mielőtt megnézzük, próbáljuk minden előítéletünket magunk mögött hagyni, s úgy nekivágni ennek a 117 percnek. Nem kevés, de feltöltötték tartalommal, szerencsére nem úgy, mint Sandler előző pár filmjében. De azért akadnak buktatók is - vessük szemügyre, tételesen.
Először is ejtsünk szót a történetről. Ugye az alap fentebb olvasható, ám ezúttal (és szerencsére) drámai vonal fekszik a cselekmények mögött, mindent az irányít - arról nem szeretnék írni, hogy mi is a kiváltó egység, de a főszereplőknek megvan a maguk abszolút átérezhető oka arra, hogy úgy reagáljanak le mindent, ahogyan. Jó, ez így túl "semmilyen", szerencsésebb, ha úgy fogalmazok, hogy a történet leírásánál nem véletlenül írtam, hogy ,,korábbi házasságból származó". Legyen ennyi. Tehát, a színészek komolyabb hangvétellel állnak az élethez, a mindennapi feladatok megoldásához - mindkettőjük esetében nagyszerű és egyedülálló szülők. Ezen hangvétel alapot ad annak, hogy a poénok és a reakciók is elfogadhatóbbak legyenek, ne lépjék át azt a bizonyos ingerküszöböt, amelyet a korábbi filmekben láthattunk és érezhettünk. Tehát érettebb a film, azt hiszem ez a kulcsszó. Érezhetően van bája és - már amennyire lehet - mélysége, ugyanis igyekeztek átmenteni pár dolgot Az 50 első randi hangulatából - valamint egy személyt is, akinek nagyon, de nagyon örültem ám a filmünk elején! Ezért nagy taps.
Különösen azért lepődtem meg a film nézése közben, mert tényleg teljesen mást vártam, mint amit kaptam. És ez pozitív. Kezdve azzal ugye, hogy érett karaktereket játszanak színészeink, valamint kellően megalapozott a kettőjük viszonya, folytatva azzal, hogy a helyszínek zseniálisak, a mellékszereplők is korrektek, a zenék jól megválogatottak, a hangok tiszták. A helyszín ugyebár a film nagyobb részében Afrika, amelyből egy nagyon szép szeletet kaphatunk. A képek gyönyörűek, nagyon szépen filmezték a tájat, ezzel a hangulat is mesés, amely azt eredményezi, hogy egy kicsit mi is legeltethetjük szemünket, - a szereplők pedig a megszokott komfortzónáikból, egy idegen környezetbe lépnek át, amelyben helyt kell állniuk.
A humor tehát intelligens és bájos, amely nem csak nekem tetszett - ugyanis a teremben szinte mindenki hangosan nevetett, nagyjából 5 percenként biztosan. Jól elhelyezett poénok, még jobban időzített drámai szál - amelyet a fő-és mellékszereplők nagyon jól fel-és kiépítettek. Ugye Adam és Drew kémiája már ismert, nem volt számukra nagy feladat hozni a kötelezőt, a gyermekeiket játszó lurkók pedig egytől-egyig tényleg tökéletesen hozták a figurájukat. Nem túlzok, nagyszerű a casting, a családok egyben vannak, mindenkinek megvan a maga defektje és természetesen az előnyös oldal is kihangsúlyozódik. A hotelban Terry Crews táncos/énekest alakít, bárhol és bármikor felbukkanhat és ezt meg is teszi - nagyon viccesen. A többiek is jók, kivéve Kevin Nealon, akinek olyan a szerepe, amilyen - nem tehet róla, hogy egy kiborító karaktert kellett a vászonra vinnie. Viszont a fia "fontosabb" szerepet kap, így teljesen érthető. A szinkron mindenkinél a megszokott, ezzel sem volt különösebb probléma.
A klisék természetesen itt is megvannak, ám valahogy ez működik. Azt hiszem a lényeg az érettségen és a jó időzítésen van, amely kikapcsol és leköt. Nem is akartak ennél többet, elhelyeztek egy alapsztorit Afrikában, amely minden bizonnyal mindenkinek kiszámítható - ám ez tényleg nem gond. Nem esik egyszer sem át a ló túloldalára, így azt kell mondanom, hogy az érettség és a jó időzítés mellé a kiegyensúlyozottság is mindenképpen diktáló jellemző. Külön tetszett, hogy utaltak régi, közös vígjátékaikra, valamint visszaköszönt pár momentum régebbi filmekből. Könnyed, esti kikapcsolódásra készített film, amely tartalmaz egy totálisan kiszámítható vezérszálat, romantikát, számtalan jó és nem obszcén poént - valamint egy - remélhetőleg - jó úton járó Adam Sandlert. Kereshetnék benne hibákat, de valahogy egyáltalán nem akarok. Ez így volt jó, ahogy volt - és azt hiszem egy kellemes filmélménnyel lettem gazdagabb, és végre nevethettem egy jót. De még második megnézésen is fogok, abban biztos vagyok!
Szezonális mozi, ám a jobbik fajtából. Meglepődtem, többet nyújtott, mint amit vártam, ám ez nem azt jelenti, hogy nincsenek meg a maga kis hibái. Klisék, néha fordítottan elsülő poénok - na nem sok - és a mellékszereplők, akik néha kilöknek a ritmusból. De maximum ennyit tudok felróni, a maga műfajában és annak célközönségében abszolút ajánlott filmről van szó, belőlem nem egyszer váltott ki nevetést - így én csak ajánlani tudom. Persze ehhez megfelelő hangulat és társaság is kell, kisebb gyerekekkel megnézni nem igazán ajánlanám, de randira vagy szülőkkel, barátokkal - jó választás lehet.
Végezetül még annyit érdemes elmondanom, ha kedveled a régi Adam Sandlert és bejön Drew Barrymore, pláne, ha együtt játszanak - valamint rajongsz az egzotikus környezetért, akkor számodra ez nagyszerű választás lehet. Jó nevetést hozzá!
60%
