Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

Transformers - A kihalás kora / Transformers: Age of Extinction (2014)

2015. szeptember 11. - kettoharminc

Michael Bay. Elég sokan szeretik - bevallom őszintén, nekem is van egy-két kedvenc filmem tőle -, de mások komolytalannak, önfejűnek és a "nulla tartalom-brutál látvány" kategória egyik vezető alakjának tartják. Nem tisztem minősíteni a rendezőt, sem a Transformers trilógiát, ugyanis mindig az adott filmmel foglalkozom, amikor csak tehetem. De nem tudok elmenni szó nélkül két dolog mellett. Az első, hogy Michael Bay-t egyáltalán nem érdeklik a kritikák, a jelenlegi filmnél is azt nyilatkozta, hogy ,,le****om mit mondanak, imádják utálni ezt a filmet". A második pedig az, hogy a Transformers tökéletesen illik a zéró tartalom-őrületes látványorgia kategóriába. Ha ezt a kettőt összeadjuk, s kivonjuk a sallangokat, talán azt kapjuk eredményül, hogy Bay bácsinál pénz beszél, a kutya ugat - s amíg dollár százmilliók zuhannak a pénztárcába, addig ő elégedett lesz a munkájával, s folytatja azt, amit elkezdett és úgy, ahogy ő akarja - hiszen nem szól bele senki, a forgalmazó ugyanis nagy bevételeket kasszíroz. Tény, megszállott, mindenkit személyesen irányít, még akkor is, ha káosznak tűnhet ez másnak - pláne mikor egyszerre 10-20 embert kell egy jelenetben irányítani. Egy szónak is száz a vége, a Tranformers - A kihalás kora több szempontból is szakít az első három résszel, de ez mire is elég, valamint mi ennek az eredménye és egyáltalán, miben szakít?

A történet ott folytatódik, ahol az előző véget ért, tehát egy nagyszabású csata elsöpört mindent, ám egyúttal a világot is megmentette. Az emberiség éli tovább a maga kis életét, majdnem minden a helyére került már, ám feltűnik egy titkos csoport, amely megváltoztatná a történelmet, befolyásolva azt és irányítva a robotokat. Mindeközben éli nyugodtnak és gondtalannak nem nevezhető életét egy család, amelyet Cade és lánya, Tessa alkot. Cade feltaláló és szerelő, állandóan ócskavasakat visz haza és szerel meg, hogy fedezni tudja a kiadásaikat. Egy nap azonban egy olyan kamionra tesz szert, amely mindent megváltoztat...És, ha ez nem lenne elég, még egy hatalmas veszély is fenyegeti a Földet, amely az űrből jön. Cade és Tessa, valamint a hozzájuk csapódó Shane és Optimus Fővezér szálai összekapcsolódnak, s az Autobotokkal kiegészülve egy könyörtelen ellenséggel néznek szembe, amely mindent elpusztító erőt képvisel - s tudják, segíteniük kell egymáson, hogy megmenthessék a világot...

Nem is tudom hol kezdjem. Oké, tudom, a legelején - de már egy nappal a közzététel előtt megírhattam volna a beszámolót, ám inkább hagytam még, ülepedjen le a látottak összessége. Kezdjük azzal, hogy úgy kezelem ezt a részt, hogy az első három Transformers mozit különálló alkotásként pihentetem. Teszem ezt azért, mert ugye itt cserélődik az emberi szereplőgárda, Michael Bay is azt nyilatkozta, hogy bár nem indul új trilógia, mégis szakít az első három résszel - de leginkább azért teszek így, mert valahogy másabb lett ez a film, mint az előzők.

t1.jpg

A film elején megkapjuk a szükséges információkat, a család helyzetét, munkáját, céljait - valamint a titkos szervezet hátteréről is bőséges tudást, de ez nagyjából kimerül az apa-lánya konfliktusban, valamint a lány hirtelen felbukkanó barátja is megnehezíti az apa dolgát. A karakterleírások nem túlbonyolítottak, az apát Mark Wahlberg játssza, tehát Shia Labeouf után végre egy színészt tisztelhetünk a Transformers stábjában. Feltaláló és szerelő, vérbeli apa-típus, ám a lány kamasz hozzáállása nehezít kettőjük kapcsolatán, de őszintén megvallva, nem nagyon tudtam elképzelni, hogy ők egy rokonságba tartoznának. A lány Nicola Peltz, akire pakoltak egy nagy réteg sminket, hogy majd sírás után még jobban tudatosítsa bennünk, hogy nagyon fél és ez nagyon nem jó neki. A lány barátja Jack Reynor, nem túl ingergazdag, ő a macsó, fiatal fiú, aki ellenszegül az apával annak lányáért. Rendben, nézzük meg őket közelebbről - Mark Wahlberg úgy bánik az űrfegyverekkel, mintha világ életében azokkal harcolt volna, gondolom átmentette A túlélő című filmjéből a fegyverforgatási képzettségét, ez picit zavart. Nicola Peltz karaktere a legfurább, ugyanis a film egy korai pillanatában nem képes kirúgni egy szélvédőt, hogy megmeneküljön, a következőben pedig már lenulláz puszta kézzel egy űrszörnyet, leráz öt robotkutyát, majd a film végén már képes önálló döntéseket is hozni. Persze ez nem lehetetlen, de nem túl valószerű. A barát Jack Reynor, sofőr és versenyző, aki nagyon jól bánik a járgányokkal, a csapat számára nagy haszonnal bír, ám ő az, aki szinte egyáltalán nem illett bele a képbe. Véleményem szerint a legjobb figurát Stanley Tucci hozta, a KSI fővezére, a transzformium anyaggal dolgozó gyár és robotokat újratervező cég agya és lelke, aki egyszerre képes kőkemény üzletember és a szituációs humor elsőszámú (és szinte egyetlen) arca lenni. Nála fedezhető fel egyedül karakterfejlődés. A mellékszereplők jók, hitelesek és kellően kőkemény orcát tudnak vágni - s így is tesznek mindig. A robotok ugyan nem emberi szereplők, de van saját jellemük, amely könnyen megkülönböztethető a többiekétől, tehát egyéniséggel ruházza fel annak hordozóját. Nos, a magyar fordítók olyan egysorosokat adtak szegény robotok szájába, ami miatt én éreztem már rosszul magam - ,,Csapassuk", ,,Nyomuljunk" és még sorolhatnám - ezek illenek egy-egy robot szájába, de nem az adott szituáción belül.

A szereplők jellemzőinél tehát olyan érzésem volt, mint amikor a szükséges hozzávalókat valaki bepakolja egy lábasba, azt lezárja, összerázza, és a végeredményt pedig szépen kiönti - s voilá, így megteremtve a Transformers - A kihalás kora színészeit, azok dialógusait. A kisugárzásuk majdnem nulla, erre utaló sajátosságokat a szituációkból levonható következtetéseink, illetve a színészek arra történő reagálása és annak minősége adja meg. Egyszerűen nincsenek korrekt, összefüggő és a történeten átívelő eredményt elérő beszélgetések, sem az embereknél, sem az Autobotoknál - pedig utóbbiaknál nagyon is elfért volna, mert ők sokkal jobbak, mint az emberi szereplők. Persze ez nem karakterdráma, de azért...Azért, ha a világ sorsa a kezükben van, elpusztult rengeteg társuk, akkor legyünk már kicsit odaadóbbak. Na mindegy, ez nem lenne baj, de a környezet is óriási problémát jelent. A filmben csak a Cade köré gyűlt csoport, a KSI felőli társaság, valamint a robotok alkotják az emberi tényezőt. Dúl a harc az óriási városokban, de az autók alattuk ugyanúgy mennek, a lakosok eszegetik reggeli fánkjukat és néha bekanyarodik a sarkon egy, a termékmegjelenítésnek tökéletesen eleget tevő teherautó - amelyek nem is nagyon törnek össze.

Amerika nagyon menő ebben a filmben is, ugye fentebb leírtam, hogy a családapa nagy fegyverforgató és merész, a kislány bátor és brutális gyorsasággal képes személyiségfejlődésre. Mindenki menő, mindenki tökéletes, a ruhák vagányak, a testek izmosak, a szemüvegek jól megcsillannak. Hát minden nagyszerű, nem? Kell-e ide ész, ha nem muszáj? Egész egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért van egyes esetekben szüksége Cade beavatkozására az Autobotok kapcsán, talán azért, mert ő már csak ilyen, meg úgy egyébként mindenki más is, ezért ezt a kérdést fel sem kellett volna tennem...Egyébként meg tök jó, hogy van egy feltaláló, egy sofőr és egy csinos nő, hiszen biztos nem lesz rájuk szükség. Ja, de.

A film egy ponton átköltözik Kínába, ami már sokkal ingergazdagabb, és akkor itt érkezik a pozitívum. A látvány valami eszement, brutális és egetrengető, az éven nem tudom, hogy képes lesz-e valami überelni ezt. Az utolsó 50(!) percben egy pillanatig nincs megállás, az emberek emberekkel, robotok robotokkal, emberek robotokkal harcolnak, még a legutolsó büfében, a kávét kortyolgató kínai úriember kanala is felrobban, ám ez lehetne már túlzás is, de nem az. Úgy ültem a film előtt, hogy tátva maradt a szám, valami zseniális volt. Oké, hiába dobálózom nagy szavakkal, azok nem írják le tökéletesen, hogy mire is gondolnék, tehát kifejtem - a lassítások mindig tökéletes pillanatban érkeznek meg, súlya van minden egyes levélnek, ami az arcunkba robban, a színek és a homályok gazdag részletességgel bírnak, a hangok élesek és kellő térbeliségükkel, tökéletes párkapcsolatba lépnek a látottakkal.

t2.jpg

Tulajdonképpen olyan érzésem volt az utolsó 50 perc nézése közben, mintha ez egy teljesen más film lett volna. Az első egysége egy nagyon gyenge, kicsapongó, bugyuta párbeszédekkel rendelkező unalom - bár az első robot összecsapás elég beteg -, míg a második tele van akcióval, látvánnyal, jó egysorosokkal és diadalmenettel. Sőt, még a film lezárása is jó, bár picit hatásvadász. Ezért nem is tudom, hogy hogyan értékeljek, hiszen láttunk már városokat szétbombázni ezer meg egy filmben, ám ilyen erősen és szépen - nagyon régen. Viszont az emberi, karaktervezetési és történetkibontakoztatási szálak nagyon langyosak és erőtlenek. Végezetül arra jutottam, hogy bár nem lehet és nem is kellően szükséges összehasonlítani az első három résszel, de úgy tudom a legjobban jellemezni ezt a filmet, hogy: szemünknek kedves, szívünknek semleges, eszünknek túl bugyuta - de így is ez a legjobb az egész Transformers szériából. És persze megint bebizonyosodott, hogy Bay tudja, hogy mit csinál, és pofátlanul nem érdekli, hogy mi lesz az emberek véleménye - amíg egy kakaóscsiga is felrobbanhat, mert rádől egy sörös rekesz, addig az emberek igénylik a Transformerst, s ennek megfelelően érkezik majd az ötödik rész is - de majd csak a Bad Boys 3 után. Ja és, attól, hogy ez a legjobb film az egész szériából, az még nem azt jelenti, hogy jó is...

Vegyesek az érzéseim, ugyanis látvány tekintetében nagyon erős a film, viszont ismét nem sikerült feltölteni megfelelő háttértartalommal és szívvel, érzésekkel. Talán nem is kell, de mégis hiányzik ez belőle pár ponton, ám ahogy a bevételeket is látjuk, erre egyelőre nincs igény - sem rendezői, sem nézői oldalról.

Fent bőven kifejtettem, így végezetül azt tudom levonni következtetésként, hogy a fiatalabbak és idősebbek is ámulhatnak a látványon, mely elénk tárul, talán még kedvet is kapunk egy-két termék megvásárlására is, hiszen annyi reklámot helyeztek el a filmben, hogy azoknál még mosolyogni is kezdtem és húztam a strigulákat. Sok a baki is, hol az egyik szereplőn cserélődik ki a póló, hol megborotválkozott, aki előtte szőrös volt - egy jeleneten belül -, hol pedig kevesebb kötél lóg a levegőben, mint az előző vágásnál.

Bay tehát ismét megduzzasztotta a pénztárcáját, elvarázsolt minket a film utolsó, nagy csatájával, de szerencsére olyan felvezetést kaptunk, amely után még tudunk józanul gondolkodni, s levonni a végső véleményünket: logikátlan, rendezői bakikkal zsúfolt és annyira egyszerű, mint felvenni ezért a filmért 1 milliárd dollárt és kiröhögni az ablakon. Tehát nagyon...

51%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr697777730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.