Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

Elkezdődött a 12. Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál

Megnyitó, Claudia Cardinale, Volt egyszer egy vadnyugat és dokumentumfilmes blokk

2015. szeptember 12. - kettoharminc

2015. szeptember 11-én megnyitotta kapuit a miskolci Filmfesztivál, amire egész éven vártunk. Idén is rengeteg nagyszerű filmet láthatunk, a vendéglátásra egyáltalán nem lehet egy rossz szavunk sem - megtalálta magát és közönségét az immár 12. alkalommal megrendezésre kerülő Jameson Cinefest, Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál. Ott voltunk a megnyitón, megnézhettük Claudia Cardinale Életműdíjának átadását, utána pedig a nyitófilmet is megtekintettük. Még egy dokumentumfilm is belefért.

A megnyitó

Picit borongós idő, de még a csilláron is lógtak az emberek - szinte mint a tavalyi éven, most is rengeteg meghívott előtt zajlott a program hivatalos megnyitója. Idén már kaptunk egy hivatalos fordítót, megelőzve ezzel is a kellemetlenségeket, a félrefordításokat - ez jó húzás volt, ugyanis megannyi külföldi vendéget is üdvözölhetett a nemzetközi esemény. Bíró Tibor, a fesztivál igazgatója nyitotta meg a nagyérdemű előtt a 12. Miskolci Nemzetközi Filmfesztivált, megköszönte a támogatóknak, valamint a közönségnek és a filmszakma képviselőinek azt, hogy idén is bebiztosíthatta magát a rendezvény, amely immáron - s már évek óta - ténylegesen az ország legjobb filmfesztiválja lett, talán meg is fér már a Karlovy Vary mellett. Reméljük, hogy idővel még meg is szorongathatja - erre minden lehetőség adott. Mi is megannyi filmet megtekintünk, erről írtunk is nektek pár sort - a fontosabb információkat és a kihagyni semmiképpen nem érdemes filmeket ide kattintva meg is tekinthetitek.

Felszólalt Dr. Kriza Ákos, Miskolc polgármestere is, aki megjegyezte, óriási büszkeség Miskolc számára, hogy otthont adhat 10 napon keresztül a hazai és nemzetközi filmeseknek, valamint külön megemlítette, hogy idén sem kevés, mintegy 169 alkotást lehet látni a filmfesztiválon. A fesztiválról mi is készítettünk előzetesen egy nagy összegzőt, amelyet ide kattintva olvashattok el.

Az Életműdíj átadása

cardinale.jpg

Az este leginkább várt, s nem méltatlanul tényleges fénypontja maga Claudia Cardinale volt. A Volt egyszer egy vadnyugat (és persze sok más - 8 és fél, Rocco és fivérei) főszereplője személyes jelenlétével tisztelte meg a fesztivált, természetesen óriási taps fogadta, szinte hosszú perceken át zengett a Nagyterem. A még most is ragyogó, humoros és minden tiszteletet megérdemlő színésznő jókedvűen úgy fogalmazott, hogy imádja Magyarországot, nagyon meglepődött, ám egyúttal örült is, hogy megkaphatta a jeles CineFesttől az idei Életműdíjat. Elmondta, hogy a Volt egyszer egy vadnyugat azért is fontos számára, mert ő volt az egyetlen nő benne, akit körülvettek a férfiak, így kicsúcsosodhatott minden rejtett és felszínen lévő tudása. Vicces megjegyzést is tett, miszerint azért is van ilyen mély hangja, mert kiskorában folyamatosan csak verekedett, olyan volt, mint egy fiú.

A színpadra menet, a színpadon, majd a díj átadása után - amit Dr. Kriza Ákos és Szabó Tibor adtak át - is óriási tapsot kapott, majd elkezdődött a Volt egyszer egy vadnyugat, ami digitálisan felújított változat volt, Magyarországon először itt láthattuk a bő 10 perccel hosszabb változatot, ilyen minőségben. A filmről természetesen írtunk, a kritikát ide kattintva olvashatjátok el.

Még egy dokumentumfilm is belefért, amiről a következőkben olvashattok:

Versenyfilmek - Dokumentumfilmes blokk

 21 nap / 21 Days

Info:

Michał 28 éves. Varsóban él. Varsó több száz buszjáratainak egyikét vezeti nap, mint nap és keresi azt a bizonyos nagy Ő-t. Számtalan sikertelen próbálkozás után egy nap rábukkan egy kurzusra, ami azt ígéri, hogy felvértezi mindazzal, ami a lelki társa megtalálásához csak szükséges…

Rendező/ország:

Damian Kocur / Lengyelország

Kritika:

A kezdeményezés jó, de nem túl erős. Michal 28 éves buszsofőr, aki beiratkozik egy csajozós tanfolyamra, ahol 21 nap alatt elméletileg a közel nulláról el kell jutnia oda, hogy leszólítson egy lányt, elhívja randizni, majd lehetőleg ne úgy váljanak el, hogy soha többé nem látják egymást. A keret rendben van, némi bepillantást nyerhetünk főszereplőnk életébe, de azért azt nem mondanám, hogy sok mindent megtudunk róla - talán pont ez volt a cél, hiszen a fiatal srác titokzatossága folyamatosan, előttünk bomlik darabjaira, hogy egy lány előtt megnyíljon, és így mi is jobban megismerjük. 21.jpg

Vagyis megismerhetnénk, de az irányított feladatok hatására - szólíts le x lányt és kérdezd meg mennyi az idő, vagy hol a legközelebbi posta, esetleg van-e kedvük elmenni egy teára - nem ismerjük meg őt igazán. A dokumentumfilm néha erős, néha pedig roppant gyenge, igazából a főszereplő ügyetlenkedése sokszor fakaszt minket mosolyra, vagy éppen el is pirulhatunk a kellemetlen leszólítások, váratlan húzások láttán. Ami viszont biztos, hogy a doku végére kiderül, nem is biztos, hogy van szükség egy ilyen tanfolyamra, akármennyire is legyünk zárkózottak, lehet, hogy a nagy Ő véletlenül talál ránk, úgy, hogy az adott pillanatban arra nem is számítanánk.

60%

 

Ma folytatjuk, még több filmet nézünk meg, szóval érkeznek szépen a kritikák és beszámolók. Reméljük, hogy találkozunk a helyszínen!

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr547782002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.