Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

12. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál

2. nap - összefoglaló

2015. szeptember 13. - kettoharminc

2015. szeptember 12-én megnyílt mindenki számára a fesztivál, a blog részéről is sikerült négy nagyjátékfilmet megtekinteni - így mondhatjuk, hogy eredményes, élményekben gazdag napot zártunk. Az összefoglalót nem is ereszteném bő lére, a filmek úgyis magukért beszélnek, de azért egy aprócska ismertetőt mégis találtok itt. A filmek címére kattintva máris olvashatjátok a róluk készített beszámolókat.

jcf_fejlec2015_hu.pngMár a délután folyamán elfoglaltuk helyeinket, és úgy ültünk be a Made In Austria program keretén belül vetített Lélegzés című filmre, hogy előzetesen nem tudtunk róla semmit, még csak a szinopszist sem olvastuk el. Talán ennek is köszönhetően egy elég naturalista, nyers alkotást kaptunk rögtön, amiről most tényleg kijelenthető, hogy nem volt kellemetlen, ha valaki felállt és otthagyta - mert voltak így egy páran. A filmről természetesen külön írunk, a premier szekcióban lesz a helye.

Ezt követte a James White, már a Nagyteremben. Két ok miatt vártuk nagyon ezt a filmet - az első az volt, hogy Josh Mond rendező nem mást kért meg a film képi világának megálmodására, az operatőri munkára, mint a magyar Erdély Mátyást. Meg is látszott az eredményen, magába szippantott a látvány, a film maga pedig úgy éreztük, hogy egy kicsit dadogott, nem igazán tudta eldönteni, hogy mi is legyen valójában.

Ha botrány, akkor legyen kövér - akár így is jellemezhetnénk a következő filmünket, a Tangerine-t. Külön érdekesség, hogy a filmben is egy aprócska szerepet kapó producer, Shih-Ching Tsou személyesen is ott volt a fesztiválon, a film után pedig lehetett is kérdezni tőle - páran nem is rejtették véka alá véleményüket. Öröm volt itt látni egy stábtagot, hiszen a frissen megszerzett élmények után fontos kérdésekre kaphattunk még fontosabb válaszokat.

Az utolsó vetítés hozta a legnagyobb sikert - titokban mi is így vártuk, szerencsére nem kellett csalódnunk. Az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni óriási sikert aratott, új megvilágításba helyezte a betegségeket központjukba vevő filmeket - így is lehet, ezt megmutatta nekünk Alfonso Gomez-Rejon, a film rendezője, aki még egy videoüzenetet is küldött. A film kezdése előtt játszották be, ebben pedig elmondta, hogy rendkívül sajnálja, hogy nem lehet itt személyesen, de járt már nálunk, s a rengeteg szép emlék mellett, azért otthon még tart egy jó kis magyaros pálinkát. A személyes élményeket feldolgozó alkotást nagy taps fogadta, majd még nagyobb búcsúztatta - sikereket fog elérni ez a film, s később biztosan rengeteget hallunk még a rendező felől is.

cinefest.jpg

Dióhéjban ennyi lett volna, mindegyik filmről külön bejegyzés születik, szóval nézzétek, kövessétek a blogot, ne maradjatok le semmiről - legyen a téma tárgya jó, vagy éppen kevésbé jó film, mi biztosan írunk majd róla. Ha személyesen is kilátogattok a fesztiválra, akkor jó szórakozást, ha pedig kimarad - akkor innen értesülhetsz a legújabb dolgokról.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr407783848

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.