Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

Goodnight Mommy - Ich seh, Ich seh (2014)

12. Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál, versenyfilm

2015. szeptember 18. - kettoharminc

A film első vetítése után a két rendező, Severin Fiala és Veronika Franz állt a pódiumra, hogy válaszoljanak a nézők, valamint a moderátor kérdéseire - ezekből pedig érdekes dolgokat tudtunk meg. Műfaját tekintve nehezen besorolható film ezt maguk az alkotók is elmondták. A Goodnight Mommy se nem horror, de mégis szívesen látják a tematikus fesztiválokon, se nem művészfilm, mert annak pedig erős, legalábbis a rendezők elmondása szerint. Szerintünk sem találta meg igazán önmagát, s bár okozott néhány kényelmetlen percet, nem szívesen emlékszünk vissza rá - sajnos sokkal többet vártunk ettől a filmtől.

Már az első pillanatoktól feszeng a néző - egy erdő és egy óriási kukoricatábla mellett áll egy ház. Nyár van, a tízéves ikrek az édesanyjukat várják haza. Amikor visszatér, egyáltalán nem olyan, mint volt - arcát nem látjuk, tele van tapaszokkal és kötésekkel, plasztikai műtét nyomait lehet felfedezni rajta. Teljes mértékben kifordult önmagából, hajthatatlan azzal kapcsolatban, hogy új szabályokat kell felállítani - célja, hogy teljesen elszigetelje a családot a külvilágtól. A fiúk megijednek tőle és a durva módszerei is arra sarkallják őket, hogy kiderítsék, tényleg ő-e az igazi édesanyjuk. Ekkor pedig elkezdődik a vadászat - csak az erősebb maradhat talpon, aki kitartó, az válaszokra lelhet.

ich_seh_ich_seh.jpg

Nagyon, nagyon lassan kezdődik a film, de erre már előre felkészítettek minket. Nem mintha így nem néztük volna meg, de azért voltak fenntartásaink, az előzetes kritikákat elolvasva nem voltunk túl boldogok, de ugye mindent meg kell nézni, az a biztos, ha mi magunk is pontozunk a végén. A Goodnight Mommy igazi erőssége az atmoszférateremtés, de az ikerpár kiválasztásánál ügyelni kellett volna arra, hogy jók legyenek, nem elég ha őszinték és néha érdekesek. Sok érzelmet nem kellett vinni a játékukba, mégis a film teljes egészében valamiféle misztikum lengi be őket. És akkor még nem beszéltünk az édesanyáról - vagy a vélt édesanyáról -, akiről sem a néző, sem pedig a gyermek karakterek nem tudják, hogy ténylegesen az-e, akinek mondja magát. Ez a kérdés végig kitart, a gyermekek fura szokásain túl talán nem is lelünk ijesztő momentumokra - szerencsére nincs jumpscare, de folyamatosan vártuk. A film talán semmit nem érne, ha nem lenne ez a folyamatos, kitartott várakoztatás - a néző vár, vár, néz és ugyan bonyolódnak az események, a srácok egyre hevesebben és durvábbnál durvább eszközökkel igyekeznek kideríteni az igazságot, de ez csak az egyik fele az éremnek. A másik az, hogy az anyjuk is néha érdekes, olykor kőkemény eszközökkel próbálja megnevelni fiait.

Szépen fényképezett, de langyos film a Goodnight Mommy - a műfaj elvárásai előtt derekasan helytáll, de kellő kraft nincs ebben a filmben ahhoz, hogy az ember élvezni tudja. A rendezők elmondása szerint az volt a legfontosabb, hogy különböző perspektívákat állítsanak fel, majd ezek irányítsák a filmet - nos, ebből is kiderül, hogy teljesen más olvasatot kap az egész, ha a gyermekek, és más, ha a szülő szemszögéből nézzük. Hogy ki és mit érez, az úgyis a végére marad, ugyanis nem hiányozhat a csattanó sem, a katarzis. Ügyesebb filmkedvelők már a film első perceitől rájöhetnek a turpisságra, mások a felénél jövendölik meg, hogy mi lesz a vége. A keretbe foglalt alkotás annyira standard és döcögős, hogy nehezen szabadul meg rendezői baklövéseitől, végig a hátán hordozza az elkövetett hibákat. Zavaros képet fest, de megvannak a maga kellemes pillanatai - ezek csak néhány percet ölelnek fel, a teljes játékidő a néző idejét rabolja - a "ki lehető? ő az?" nem tud azért olyan sokáig kitartani, hogy elég legyen, ilyenkor valamit bedobnak a kalapba, hogy szörnyülködjön a megtekintő.

ich2.jpg

Ha láttad a bemutatót, láttad a film összes hangulatos elemét, szóval elég röviden össze lehet foglalni a meghatározó pillanatokat, valamint a filmre jellemző sajátos motívumokat. Sok mindent kölcsönöztek más filmekből, ezt le sem tagadhatják - a film végi csavar pedig, mint írtam, az egész koncepció tökéletes megfejelése. Nincs megmagyarázva sok minden, olykor pedig elég furcsa húzásai vannak, néha amennyire életszerű, máskor legalább annyira elüt a valóságtól, logikátlan lépéseket tesznek bizonyos karakterek. Egyáltalán nem eredeti, forgatókönyve talán soha nem is volt - erre utaló jeleket azért elcsíphettünk a rendezők kijelentései után -, és ha igaz, hogy csak annyi volt a céljuk az egésszel, hogy olyan filmet készítsenek, amit ők maguk is szívesen megnéznének a moziban, akkor nem csodálom, hogy az előző közös rendezésük Németországban összesen 7 fizető nézőt hozott az egy hétig tartó vetítése alatt. Goodnight Mommy - goodbye mommy.

35%

 

A film adatlapja megtekinthető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr127797586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.