Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

Gyalogáldozat - Pawn Sacrifice (2014)

12. Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál, kitekintő

2015. szeptember 19. - kettoharminc

Soha nem gondoltam volna, hogy az egyébként rendkívüli lehetőségeket rejtő hidegháborús téma egyszer közelebb hozza hozzám a sakkot. Félreértés ne essék, a memória és az ész játékát mindig is tiszteltem, de filmen idegenen hatott a dolog. Most pedig, a Gyalogáldozatnak köszönhetően bőszen lapozgatom a korszak dokumentációit, információk után kutatva. Edward Zwick készített egy pontos és érdekes életrajzi filmet, hidegháborús környezetbe becsomagolva.

A hidegháború a lehető legmagasabb fokozatra kapcsolt, mindenki csak erről beszél - nincs annál fontosabb, mint hogy Amerika valahogyan a Szovjetunió felé kerekedjen - legyen szó bármely sportágról, tudományos felfedezésekről, irodalomról, és még sorolhatnám. Egy amerikai csodagyerekből lett világhírű sakkozó, Bobby Fischer hirtelen a két szuperhatalom csatározásának közepén találja magát, óriási tetteket várnak tőle, többek között rajta is áll vagy bukik az Egyesült Államok megítélése. Presztízscsatának tűnhet, de ez már annál is több - Fischer egyszerre volt őrült és zseni, a Gyalogáldozat pedig róla és a körülötte zajló történelemírásról szól.

gyalogaldozat.jpg

Rövid bevezetés, de annál velősebb tartalom - így fogalmaznék, ha az előbbiekre kellene reflektálnom. Bobby Fischer világhírű sakkozó volt, de hányattatott sorsú is egyúttal. Persze ehhez ő maga is kellett, de ne szaladjunk ennyire előre. Bobby Fischer történetébe rögtön akkor kapcsolódunk be, amikor az évszázad meccsét játsszák - Borisz Szpasszkij és közötte dől el az igazi hatalmi harc, no meg az is, hogy ki lesz az aktuális világbajnok. Hirtelen váltás, máris Bobby gyermekkorában vagyunk, amikor is megismerhetjük, hogyan alakultak a családi viszonyai, milyen kapcsolatot épített ki a hozzátartozóival, valamint természetesen abba is nyerünk egy mély bepillantást, hogy hogyan kezdett el sakkozni. Már fiatalabb korában megnyert minden korosztályos versenyt, majd a felnőtteket is sorra verte - így lett belőle fokozatosan az egyik legjobb sakkozó. A siker nem jár ingyen, folyamatosan elutasította azt az életet, ami másnak a teljességet jelenthette - neki nem kellett más, pusztán csend és nyugalom. A fiatal srácból felnőtt lesz, de már ekkor megtapasztalható a jellemében történő változás, ami nem feltétlenül pozitív irányba történik - természetesen antiszociális, valamint nem alkalmazkodóképes és paranoiás lesz, persze szép sorjában. Ezt részben a sakk, részben pedig a támogatói érik el nála, ugyanis olykor szinte eszközként tekintenek rá - ő Amerika jelképe lehet, ha legyőzi a világelső Szpasszkijt, akkor győzedelmeskedhetnek Szovjetunió felett.

pawn.jpg

A szereplők egytől egyig jók, Bobby Fischer (Tobey Maguire) és Boris Szpasszkij (Liev Schreiber) erőteljesen hozzák a figuráikat. Fontos mellékszereplők, Bobby sorsának legfőbb mozgatórugói is kitesznek magukért, mindenki szel egy jókora szeletet abból a bizonyos tortából. Életrajzi mű, ennek megfelelően a Bobby által képviselt jellemkép hihetőnek kell, hogy tűnjön, erre sem lehet egy rossz szavunk sem - lassan, de biztosan a zseniből őrült lesz, itt leginkább a folyamat az, ami megrázza az embert. Néha humoros, de ez is inkább a szituációból történő kizökkenés miatt tűnhet így - Bobby megroppan a súlyok alatt, folyamatos beszédtémát jelent, de közben zajlik a hidegháború - FBI, KGB, mindenki, akit csak el tud képzelni az ember, az ott van. Már nem fegyverekkel lőnek egymásra, tisztább terepen játszanak - a hidegháború filmbéli csatamezője a sakktábla, Bobby Fischer és Borisz Szpasszkij szimbólumként tündököl a maga szerepében. Mindkét félről/oldalról elmondható, hogy hordozza hazája jellemzőit, mind a karakterformálásban, mind pedig a körítésben egyaránt. Ebben a filmben szinte minden benne van, amit elvársz egy életrajzi drámától - pontos korrajz, jó karakterek, sokatmondó háttérszálak szövögetése majd kibontása, de a legfontosabb: minden a szemünk előtt zajlik, az első sakklépéstől az utolsókig követhetjük, tartós ritmusban az egymásba fonódó cselekményeket. A Gyalogáldozat egy roppant kellemes meglepetés.

85%

 

A film adatlapja megtekinthető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr467799554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SARGE999 2015.09.24. 10:04:04

Az egyetlen probléma, hogy Tobey Maguire abszolút rossz választás. Több szempontból is. Egyrészt őt képtelenség komolyan venni, bármilyen szerepet is próbál alakítani, ő akkor is ugyanaz marad, aki eddig. Továbbá Fischer egy fejjel magasabb volt nála, és ez is sokat számított a jellemében. Ide egy olyan színész kellett volna, aki még nem túl ismert, valami új tehetség, aki elég elvont ahhoz, hogy elhiggyük róla, hogy ő Fischer. Liev Schreiber viszont jó választás volt.