Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

Lucy - Lucy (2014)

2015. szeptember 30. - kettoharminc

A Lucy több dolog miatt is felkeltette az érdeklődésemet. Egyrészt azért, mert a téma bár bárgyú és nem túl ötletes, ám a bemutatóban látott kivitelezés valahogy magával ragadott. Másrészt azért is érdekelt, mert Scarlett Johansson egyre jobb - bár eddig is eléggé minőségi színésznőnek számított -, s ebben a szerepben valahogy a korábbi tapasztalatait igazán bevethette, meríthetett azokból. Luc Besson jó rendező, legalábbis mindig tudja, hogy mit csinál és korrekt, szórakoztató filmeket tudhat maga mögött. Ami igazán tetszik vele kapcsolatban, hogy nem feltétlenül biztonsági filmkreálást visz véghez. Jelen esetben még a forgatókönyvet is ő jegyzi, ám előzetesen el kell mondanom: egy film, amelyben SJ a főszereplő, aki különös kapcsolatba kerül a drogokkal - s ezt egy rendező úgy csavarja ki vagy meg, hogy ebből egy sci-fi thriller lesz, amiben még egy leszámolás is a filmvászonra kerül, és még az emberfeletti tudás valóságba ültetése is megjelenik előttünk - na az vagy óriási sikert arat, vagy a túlzott akarásnak a végeredmény látja kárát - pontosan a "sokat akar a szarka..." életbelépése miatt.

Dióhéjban a történet: Lucy-t felkérik, hogy szállítson le egy táskát. A nagyon bizonytalan és még annál is egyszerűbb lány túl feltűnő, aminek tudjuk, sosincs jó vége. Lucy-t elkapják, hogy drogcsempészetre használják fel. Egy bűnszervezet nagyon szeretné, ha a csomagjuk célt találna, ezért az anyagot  Lucy testében kellene leszállítani a címzetthez, ám akad egy kis probléma: a tasak kiszakad, s felszívódik a szervezetében, miközben bántalmazzák őt. Váratlan fordulat következik - képességei emberfelettiek lesznek, egyre több tudást képes magához venni, gondolatai minden létező emberénél többszörösen összetettebbek. A megszerzett tudással olyan dolgokra képes, amelyeket mi el sem tudunk képzelni. És egy ilyen helyzetben, amelyet a bosszú is irányít, annak jó következményei nem igazán lehetnek...

lucy1.jpg

Úgy gondolom, az alapsztori nem túl veretes, ilyet láthattunk már máskor és máshol, ám a Luc Besson-féle rendezői jegyek feltűnésével és Scarlett Johansson jó színészi játékával megfűszerezhető az alapanyag. Tény, kedvelem a rendezőt - de nem feltétlenül kedvelem minden filmjét, pláne az újabbakat - ettől függetlenül józan ésszel és ugyanolyan kritikus szemmel ültem be a Lucy című filmjére, mint ahogy bárki máséra szoktam. Nézzük meg közelebbről, hogy egy picit pontosabb képet kaphassunk a rendező és az általa kreált művek tájáról. Tehát adott egy jó forgatókönyvíró, egy nagyszerű producer és egy korrekt rendező - aki általában úgy írja meg a filmjeit, hogy ő maga is rendezze azokat. Amelyiket nem tartja rendezésre érdemesnek, azokat el sem készíti, átadja másnak a stafétabotot. Itt nem tett így, mindent ő hozott létre hozzá - tehát kell, hogy legyen benne kraft - gondoltam én.

A sci-fi műfajban elég jó témának számít az emberi agy, valamint úgy általában az ember rejtett/fel nem fedezett képességeinek felszínre hozása, az azzal történő kísérletezés - vagy úgy egyáltalán már az is jó pont, ha a film eljátszik a gondolattal, milyen lenne, ha az ember nem pusztán a 10%-át tudná csak használni az agyának. Itt is ez történik, Mr. Jang foglyul ejti a szép hölgyet, s innentől kezdődik a kalamajka - a színészeket később tárgyalom, de ennél hitelesebb figurát nem is lehetett volna találni Mr. Jang szerepére. Nos, a magatehetetlen Lucy-t bántalmazzák is, ekkor szakad ki a testébe elhelyezett egyik tasak, az anyag pedig felszívódik a vérében. Közben párhuzamosan megismerhetjük Norman professzort, aki az agyi kapacitást vizsgálja, tőle tudhatjuk meg, hogy az emberi agy milyen százalékát vagyunk képesek használni, s mi lenne, ha ennél többet is tudnánk. A két szál összeér, amikor Lucy felkeresi Norman-t, hogy az ő képességei lassan a 100%-hoz közelítenek...

lucy3.jpeg

A cselekmény tempója kapcsán rögtön eszembe jutott a Jason Statham-féle Crank, amelyben olyan kiadós adrenalin dúsította másfél órát tudhattunk le, hogy aznap még a néző is tuti pörgött egész nap. Na itt ez sajnos nem volt meg, legalábbis nem olyan erősen, sőt - a legnagyobb hiba talán pontosan az volt, hogy a néző - legalábbis én, más nevében nem szeretnék beszélni - egyáltalán nem tudja elképzelni milyen lehet úgy érezni, ahogy azt Lucy teszi. Nem tudták teljesen érzékeltetni ezt, valahogy kimarad az a plusz, amely miatt elégedetten bólogatnék. Néhány jelenetben végül sikerül ugyan elhitetni velünk, hogy mi megy végbe a lány testén belül, ám a vizuális effektusokat itt kevésnek érzem, jobban megírt karakter kellett volna, valamint tisztább és kivehetőbb fejlődés. Sebaj, a dolog pikantériája az, hogy nagyon-nagyon kíváncsi voltam, mi lesz majd, ha eléri a tényleges maximumot az emberi agy, hogyan lesz képes a nézővel tudatni annak eredményét Luc Besson. Jelentem, részemről ez jól sült el, ehhez persze kellett egy vérprofi Scarlett Johansson.

Túl sok olyan mozzanat van a filmben, amelyre várjuk a választ, talán picit ez lehet a valódi hibája. Ezt természetesen mindenki eldöntheti, hogy mennyire rossz, de az leszögezendő, úgy vélem, a rendező úgy készít el egy filmet, ahogyan ő gondolja, ahogyan ő áll a témához, s nem feltétlenül mindig úgy, ahogy a közönséget szeretné egy bizonyos cél felé irányítani. Tehát gondolhatjuk azt, hogy egyes dolgokat a képzelőerőnkre bíz, de úgy is, hogy üres és "a levegőben lóg". Ezt ti döntitek el, amikor megtekintitek a filmet.

A karakterek szempontjából viszont tényleg a negatív felé húz a mércém, ugyanis zéró háttértörténet, zéró motivációs beskálázás (amelyen éreznénk az előrelépéseket), és akkor még nem beszéltem arról, hogy mire kell a drog, vagy ki volt a film elején a főnök. Lényegében úgy érezhetjük magunkat, mintha mi magunk is úgy csöppentünk volna bele a dolgok közepébe, mint Lucy, aki legalább annyit tud az alakokról és a célról, mint mi - a nézők. Ez lehet ám pozitív is, jobban belegondolva.

Scarlett Johansson nagyon jót alakít, merített több előző szerepéből is, amikor kell kőkemény, de nagyon drámai és tökéletesen képes megalkotni az erős nőt a vásznon. Abszolút jó casting, ő kellett erre a szerepre, mást nem is nagyon tudnék elképzelni - így utólag. Morgan Freeman, ahogy mostanában mindig, most is csak asszisztál a főbb szálhoz, de azt most elég jól teszi, elhiszem, hogy ő egy professzor - de nem is több egy egyszerű mellékszereplőnél. Nos, Mr. Jang karaktere, a drogbáró pedig nem más, mint Min-sik Choi, aki a - véleményem szerint egyik legtökéletesebb akció-dráma egyvelegének főszereplője, ami nem mást, mint az Oldboy. Szóval elhittem, hogy ő egy főnök, de még mennyire! A casting jó.

A látványvilággal nincs gond, minden szép és tiszta, a színek kicsit sötétek és a bevilágítás is az, de vannak nappali jelenetek is, a vásznon lehetett ám érezni, hogy minden rendben van, Luc Besson jegyei mindenhol feltűntek. A CGI jelen esetben gyönyörű és erőteljes. A szinkronhangok jók, bár Csondor Kata helyett Bánfalvi Eszter Scarlett hangja, de ő volt már az Amerika Kapitányban is. Morgan Freeman Papp János hangján szólal meg, míg Amr Waked Széles Tamásén - most nem volt okom panaszra.

lucy2.jpg

Az akciók jól megtervezettek, a cgi és az élő részleg jól összejátszik, uralkodó a sci-fi légkör, amely az akcióval tarkított jelenetekkel lesz - fűszeresebb. A film egyik erénye, hogy laza, berángat egy adott szituációba, ahol se a néző, se a karakter nem tudja mi fog történni a következő percekben - és ez nekem tetszett.

Hátránya, hogy picit szedett-vedett, érezhetőek más filmek hatásai rajta - ezt nem árulnám el, hogy melyikek is, mert spoileres lehet -, sőt, még más filmekből is idéznek! De azért saját Luc Besson alkotásokból is, így ez nem zavart - tulajdonképpen ez sosem zavar, ha jól használják fel, tehát úgy, mint itt.

Mindent összevetve ez egy jó próbálkozás, talán úgy tudnám jellemezni, ahogyan Darren Aronofsky Noé filmjét tettem - mindenkinek van egy elgondolása arról, hogy hogyan is valósulhat meg egy, tulajdonképpen egy eddig meg nem tapasztalt állapot, vagy tett/történés, történelmi esemény, kísérleti eredmény stb., így ebben az esetben az emberi agy felpörgetése. Luc Besson dirigálásában egy ilyen végeredményt produkál, mint a Lucy. Lehet szeretni és nem szeretni, de egy biztos: sok olyan elemet helyezett el benne, amely gondolkodásra ad okot, bár picit szerény is, néha nem találja magát, de azért elég eredeti alkotás - ami már önmagában is díjazandó. Nem beszélve az ember születésével kapcsolatos bevágásokról, amelyek üdítő pillanatok a film során.

75%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr567870476

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása