Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

Tini nindzsa teknőcök - Teenage Mutant Ninja Turtles (2014)

2015. október 01. - kettoharminc

Képzeljünk el egy olyan szituációt, amely során a kedves olvasó rajzol valamit a barátjának/barátnőjének - pusztán a poén kedvéért. Könnyen elképzelhető, sőt, biztosan előfordult már mindannyiunkkal ilyen. Aztán tegyük fel, hogy hasonlítana ez a rajz pár, másik képregényből ismerhető hősre, de csak annak jegyeiben, egyfajta paródiaként. Hát persze, ilyet mindenki csinálhat. Aztán a szíves olvasó kölcsönkér némi összeget, amihez hozzácsapja még az adó-visszatérítését is, majd tesz egy próbát. A bugyutának tűnő, paródiának szánt ötletet megalkotja képregény formájában, amelyet aztán csodák csodájára felfedeznek és pénzzé, sorozattá tesznek. Elég meredek a sztori - de miért is ne! Na, ez pontosan a Tini nindzsa teknőcök keletkezésének története. Emberszerű, mutáns lények, akik Manhattan csatornáiban élnek, s apjukként tekintenek egy Szecska nevű patkányra, a művészet nagy alakjairól kapják nevüket, s még kiváló harcművészek is? Pontosan.

Mindezt megkapjuk most, a 2014-es trendeknek megfelelően, látványosan, a megfelelő helyeken elhintett poénokkal és akciókkal megspékelve. Emlékszem arra, amikor még apró voltam, volt két Tini nindzsa teknőcök VHS kazettám, amelyeket rongyosra néztem - s valószínűleg ugyanígy tettek rajtam kívül még sokan kis országunkban - valamint az egész világon. Most elérkezett az idő, hogy egy 2009-es ötletet elővéve megalkossák, korunk igényeihez alkalmazkodva, az utóbbi években kissé elfelejtett harci teknőcöket. Hogyan sikerült?

tini2.jpg

A politikusok és rendőrök mind a Talpas Klán és Zúzó kezében vannak, ők uralják New York utcáit, ezzel megnehezítve az ottani életet. Állandóan megy az üzletelés, a robbantás, a mindennapi élet megkeserítése - az erődemonstráció. A jelen szörnyű, a jövő kiszámíthatatlan - s valami nagyon sötét terv készül a háttérben. Egészen addig a káosz uralkodik, amíg fel nem bukkan négy testvér: egyenesen a csatornából. Ők Leonardo, Michelangelo, Raffaello és Donatello – más néven a Tini Nindzsa Teknőcök. Össze kell fogniuk, s minden erejüket be kell vetniük a gonosz társaság ellen, s ehhez April, a riporternő, valamint annak operatőre is segítségükre lesz. Céljuk megmenteni a várost, s leleplezni Zúzót, a gonosz terveivel együtt - mindezt úgy, hogy a teknőcök kiléte továbbra is titokban maradjon...

Előzetesen lejegyzendő, hogy a film története nagyon hű a képregényhez, valamint a régi animációs sorozatokéhoz. Apró jegyeiben is hasonlít, mintegy tisztelegve a harci teknőcök előtt - ez a rajongók és a meséket kedvelők lelkét eléggé simogatni tudja - de az, aki szimplán csak egy filmként tekint A tini nindzsa teknőcökre, az sok elejtett poént és jellemjegyet fog furának és néha idiótának találni - pedig ők ilyenek. Ahogy Pókembernek, vagy Vasembernek, úgy a teknőcöknek is megvan a saját stílusuk, a rájuk jellemző viselkedésformák és az a színvonal is egyedi, amelyet a poénok kapcsán képviselnek. Ezek szinte nem változtak, jól átültették a tulajdonságokat - a négy teknőc pedig jól megkülönböztethető. Azért tartom fontosnak ezeket leírni, mert előzetes ismeret szükségeltetik a film teljes értékű szórakoztató értékének "beszippantásához", így nem árt tudni például, hogy a teknőcök nagy rajongói a pizzáknak, a gyermekes poénoknak - hiszen tinik még -, a hip-hop zenének, vagy éppen egymás zrikálásának - s ezt nem önkényesen, direkt eltorzítva mutatják be nekünk így. Sokszor nevetséges, gyerekes és komolytalan - ők ilyenek. Kéretik a helyén kezelni. A mozivászonra küldve, életet lehelni a projectbe elég merész ötlet, hiszen el kell érni, hogy sikert hozhasson - ugyanis már picit megkopott a varázsuk. Ahhoz nagyon jó filmet kell alkotni, hogy újra meghozzák az ember kedvét a régi animációs sorozatok megtekintéséhez, az emlékek felidézéséhez, de azt se felejtsük el, hogy úgy kell megkreálni A tini nindzsákat, hogy új hullámot hozzanak létre - új rajongókkal, új követőkkel. Ez pedig nehéz, nagyon nehéz feladat.

tini3.jpg

A szereplők mind képviselnek valami, egymástól jól megkülönböztető jegyet - egyikőjük nagyon eszes, a másik higgadt harcos, a harmadik forrófejű és meggondolatlan, míg van, aki egész nap csak szórakozna. A film leginkább a fiatalabb korosztálynak szól, ugyanis a tinédzser kor jellemzői visszaköszönnek a teknőcökön, amelyek útját a Szecska mester igazgatja - mintegy ügyelve rájuk, s terelve őket a felnőtt kor felé. New York csatornáiban élő barátaink egyszerűen csak élnek bele a világba, néha kimásznak harcolni egyet, közben edzenek - vagy éppen pizzát esznek, ugratják egymást és zenét készítenek. Ez ennyi, ebben soha nem is volt több, így nem is kell keresni a komoly problémákat, a világmegváltó gondolatokat - ezt csak nézni kell és élvezni. Én is ilyen szemszögből közelítettem a filmhez, jellemzéséhez természetesen mellőzöm a teknőcök iránti szimpátiámat - s egy bő lére eresztett jellemzés után ássunk is mélyebbre.

A sztori tehát fent olvasható, rejt magában némi eredettörténetet is, amelyet jól helyeztek el, s kötöttek össze, fűztek át az egész filmen, helyenként aranyos, összeszedett, építő jellegű flashback-elhelyezések segítségével. Az első képkocka is összekapcsolódik az utolsóval, így a történetvezetés tekintetében jó munkát végeztek az alkotók, nincsenek logikai hibák - csak súlytalan részek. Ez a súlytalanság egyáltalán nem a színészi teljesítményre értendő, ugyanis azok tényleg egész korrektül sikerültek. Megan Fox April szerepében jól érezte magát, végre láttam benne azt, hogy a tehetségével és színészi kvalitásával szeretne kitűnni, s nem a testével. Végre! William Fitchner általában a jó karaktert játssza, de most egy picit belekóstolhatott a rosszba is, amely alakítását nem érheti panasz. Will Arnett tökéletesen játszotta a sorozatból jól ismert operatőrt, aki hajt April kegyeire - néha elejtett egy poént, de jelleméből fakadóan egy biztos pont volt, kisugárzása lendít egyet a sztorin.  A filmet szinkronosan láttam, így nem tudom megítélni, hogy a karaktereknek milyen hangot szántak eredeti nyelven - ám abban biztos vagyok, hogy a magyar szinkron kiválasztásánál valaki elaludt az illetékesek közül. Azzal, hogy Stohl András szinkronizál, nincs baj - de azzal, ahogyan - annál inkább. És pont Donatello-t, akihez ez a ripacskodó hang egyáltalán nem illett. De feledjük is el, szerencsére a többiek jók voltak, ami ad némi vigaszra okot. A karaktereket tehát öröm volt látni a vásznon, jól megválogatták őket - bár nem voltak sokan -, s a legfontosabb: élvezték a szerepüket, bizony néha ennyi is elég.

A jegyeket illetően nincs okunk panaszra, April ruhája tökéletesen át lett emelve az eredeti Tini nindzsa sorozatból, tehát végig hosszú naciban, s abban a bizonyos bőrkabátban láthatjuk őt. Ide tartozik még az is, hogy a motiváció nem elnagyolt, nem is lapos - pont eltalált, így a jó történetvezetés végett minden mozzanat indokolt és jól kialakított. A főellenségek húzásai érthetők, a teknőcök reakciói megfontoltak és a helyzethez illeszkedők, April és Vernon (az operatőr) pedig jól összeszokott páros, ez a film bármely mozzanatában is legyen megvizsgált, működik. Nincsenek elejtett csavarok, kiszámítható és nem nyújt sok újat, azonban nem nevezhető biztonsági játéknak sem. Az alapvető komolytalanság és gyermeki báj megfigyelhető, valahogy súlytalan az egész (igen, erre gondoltam) - de mégsem zavaró, egyszerűen csak elkönyvelendő. Mindig ott érkezik poén, ahol várjuk, ahogyan a harcok is, azok végkimenetelével is előre tisztában vagyunk. De működik, ahogyan az utalások is a popkultúrára, amelyet már 1988 óta volt idejük tökéletesíteni.

tini1.jpg

2014-ben a látvány nagyon fontos - sokaknak. Én úgy vagyok vele, hogy ne legyen arcpirító, s, ha nem az, a többit majd a történet úgyis behozza. De embere válogatja ezt ugyebár, így megvizsgálva A tini nindzsa teknőcöket, itt sem lehet okunk panaszra. Szecska mester egyedül az, akinél kellemetlenül éreztem magam, kicsit csúnya lett és erőtlen, "élettelen" - de a többi teknőcnél nagyszerű munkát végeztek a cgi részlegen. Jól megkülönböztethetők - nem csak a jellemjegyeik alapján. A csatákat remekül elkészítették, a hegyekben játszódó jelenet pedig nagyon izgalmas volt - kifogástalan lassítások, erőteljes hanghatás és szép 3D. Az operatőri munka is gyönyörű. A film eleje, valamint a 60-70. perc tájéka megnyugtatott, hogy létezik még a "szép munka, nem felesleges" jelző, amely azt hivatott jelenteni, hogy a látvány megalkotása és a maximalizmusra való törekvés nem ment a minőség rovására. A harcok tehát pompásak, bár néha elnagyoltak a karakterek képességei - de ez nem jelent rosszat, ők már csak ilyenek. A főellenségek motivációja a helyén volt, ám műsoridejük nem igazán - ez nem tetszett annyira, ugyanis jó lett volna, ha például Zúzót erősebben jelenítik meg, így kicsit úgy is éreztem, hogy valódi főellenség nincs is - csak egy terv ellen küzdenek, amely megakadályozásához sok-sok harcos legyőzésén át vezet az út.

Ha nagyon figyelünk, rájöhetünk, hogy a bevezetőben leírtaknak abszolút megfelel ez a film: a többi szuperhős paródiái elevenednek meg, azok ellenségeivel egyetemben. S teszik ezt úgy, hogy egy gyermeki, ám ízig-vérig szellemes filmet láthatunk, olyan szereplőkkel, akik nem veszik komolyan, amit csinálnak, s ehhez olyanok asszisztálnak, akik részben igen. Na, hol is van az a két VHS kazetta?

Ha a helyén kezeljük, akkor egy szórakoztató, inkább a fiatalabb korosztálynak vagy rajongóknak szóló filmről beszélhetünk. Persze, csak olyanoknak fog tetszeni, akik nyitottak az animációs meséket, élőszereplős/cgi karakteres stílusba átemelő alkotásokra. A poénok jók, a teknőcök annyira komolytalanok, amennyire kell - és minden tinédzserre jellemző jegyet maguknak tudhatnak - amelyeket a film jól mutat be. Akik nem ismerik a karaktereket, azok néha biztosan a homlokukra csapnak, s talán azon is elgondolkodnak, hogy miért is ültek be erre a filmre. Néhol picit súlytalan az egész, egy-két szál rövidebbre lett nyisszantva, mint amennyit megérdemelt volna - de nem írnám le, hogy konkrétan mikor és melyik, elég szembetűnő annak, aki nagy egészében vizsgálja majd meg a filmet. Bájos, szellemes és rásüthető a "szárnypróbálgatás" jelző.

Ez azt jelenti, hogy lehetett volna jobb is, de soha rosszabbat! Várom szeretettel a 2016-os második részt, amelyben kiküszöbölve a hibákat, már egy jobb alkotást remélek visszalátni majd. Addig is bátran ajánlom azoknak, akik nyitottak a téma iránt, vagy csak egy kellemes filmet szeretnének látni - minden komolyságot nélkülözve, mert ezt csak és kizárólag így lehet megtekinteni. 

68%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr557871710

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.