Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

Heavy Mental - Heavy Mental (2013)

2015. október 02. - kettoharminc

Mariusz egy fiatal színész, aki nem tudja megfelelően megvalósítani színészi feladatait. Amikor kiáll a közönség elé, elfelejti a szövegét - ám ettől függetlenül dolgozik a monodrámáján, amely a ,,Zen és az íjászat művészete" címet viseli. A furcsa betegség kihat egész életére, ám nagyapja halála megváltoztatja életét. A temetésen találkozik az idős urat ellátó szociális munkással, Piotrral, aki pimasz módon férkőzik be idős emberek bizalmába, hogy azok végrendeletükben ráhagyják lakásukat. Pár nappal később Piotr felkeresi Mariuszt, majd ajánlatot tesz neki: visszaadja a lakást, ha segít neki valamiben. Mariusznak abban kell ügyeskednie, hogy Piotr felkeltse egy hölgy figyelmét...

Próba szerencse! - gondoltam magamban, amikor beültem a terembe. Előzetesen nem hallottam még a rendezőről, nem tudtam miről szól majd a film, pusztán bepróbálkoztam. Már az első pár percben éreztem, hogy itt bizony a művészi megvalósítás vonala keveredik a valóság hű ábrázolásával, amelynek az lett az eredménye, hogy egy kellemes, fogyasztható, őszinte drámát kaptam.

A történetünk ugye fent olvasható, magáért beszél. Mariusz színész, nem megy neki a szereplés - ugyanis egy lelki gát miatt mindig elfelejti a szövegét, amikor színpadra áll. Piotr szociális munkás, aki idősekre vigyáz - többek között Mariusz nagyapjára is. Amikor az idős úr elhalálozik, akkor felveszi a kapcsolatot az unokával, s elmondja, a házat átadná örömmel. Ám nem olyan egyszerű ez, Piotr kiszemelt magának egy lányt, ám megszerezni nem tudja. Mariuszt kéri meg, hogy segítsen ebben, ezért ő felszedi Ina-t, s onnantól kezdve elkezdődik a szervezkedés, a színjátszás.

heavy1.jpg

A film érdekesen kezd, megismerhetjük Mariuszt, akiről ordít, hogy valamilyen lelki problémája van. Ez be is bizonyosodik, nagyszerű rajzot kaphatunk a karakterről, megismerjük a reakcióit, a viselkedését. Piotr kevésbé erős jellem, ez látszik is a játékán, de pontosan ilyen szerepet kellett eljátszania Piotr Glowacki színésznek. A kettőjük közötti különbségek megmutatkoznak az életterükben, munkájukban, valamint a zenékben és stílusokban, amelyeket ők képviselnek. Jó játékot láthatunk a változások terén, már, ami a lelki területét illeti a filmnek. Kitartott jelenetek, egyszerű környezetválasztás - a mindennapi élet tompa bemutatása, kifacsart és megviselt jellemekkel. Egymásra támaszkodó, egymást kisegítő egyéniségek színjátéka ez, hiszen: a színész arra törekszik, hogy végre levetkőzze lelki gátját, a szociális munkás azért tapos, hogy megszerezze élete párját, s a nő azért küzd, hogy megtalálja végre a biztos pontot az életében, amelyről kislányként álmodott - s a végén mindenki elér egy út végére, amelyet felvázol előttünk a film.

A filmművészetről, művészről szóló film nemes egyszerűséggel mutat be egy problémát, amely abszolút átérezhető - egy olyan karaktert állít középpontjába, amely a film végére változást képes okozni a saját életében, mások által. Nem könnyű az egyszerű ember problémáiról jó filmet forgatni - de ez most véleményem szerint sikerült, ám azoknak ajánlanám, akik nem menekülnek el az elvont filmektől.

70%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr337877760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.