Egy rendező éppen a legújabb filmjén dolgozik. Az egyik színész, történetesen az apa szerepre kijelölt úr, híres, s úgy gondolja, hogy jogos kritikával illeti a film forgatókönyvét, és megkérdőjelezi a fiú szerepére szánt színész kvalitásait. A rendező ezért meghívja a fiú szerepére kiszemelt színészt Vis szigetére, hogy együtt végezzenek munkálatokat a forgatókönyvön, valamint a karakteren. Természetesen a rendező biztos akar lenni abban, hogy választása helyesnek bizonyult-e. A szigetet télen látogatják meg, s kénytelenek szembenézni saját problémáikkal, amelyek pár szempillantás alatt szinte összefonódnak a filmbeli történettel is.
A 31 éves horvát rendező, Nevio Marasovic derék próbálkozását láthattam, amikor megtekintettem a Vis-á-Vis című filmet. Nagyon alacsony költségvetéssel dolgozott, minimalista eszközöket használt - s elérte a célját.
Elérte, ugyanis ez a film nem próbál több lenni annál, mint amennyi kraft van benne. Nem vállal túl, nem merész és nem is annyira erős. A személyes kapcsolatokra kiélezett mű apróbb részleteiben rejlik a rendező sajátossága, a nagy összesítés során ezek sajnos kikopnak, de ettől függetlenül nem nevezhetjük céltalannak a történetvezetést. A forgatókönyvön történő munka, a kisebb-nagyobb, a filmrendezéssel járó problémák mind megjelennek, amely érdekes körítést ad egy filmnek - ezért nem is olyan nehéz elképzelni azt, amelyet a leírásban olvashatunk, mely szerint összefonódik a valóság a megrendezni kívánt filmmel.
Tetszett, hogy a főbb szereplők nem ismerik egymást, mégis olyan hangulatot sikerül varázsolni az együtt töltött napokba, amelyek kellően érdekesek és jók, Vis városa és a környezet pedig egyenesen csodálatos. Amint elmerülünk a történetben, úgy érezhetjük, hogy tökéletesen képben vagyunk - de ez nincs így. A rendező irányít, a kérdőjeles egységek olykor választ kapnak, másszor pedig nem, néha picit lebeg a sztori, nincs erőssége és iránya.
Ez a film tökéletesen jó arra, amire Nevio szánta: naturalista módon bemutatni a rendezéssel járó egyes problémákat, méghozzá úgy, hogy a karaktereket kiragadva a saját környezetükből, külső irányításra, de belső vágyra alapozva mozgósítsa őket. Picit szerény, de jó játékfilm - talán néha nem is kell ennél több.
65%
