A vígjáték akkor jó, ha megnevettet. Ezzel a mondattal még nem váltottam meg a világot, ahogyan a komédiák sem mindig képesek erre. Nem lehet mindig újat nyújtani - néha az egyszerű középszer kategóriájában lubickolnak a stílusban létrejövő alkotások. Megvan bennük minden, ami ahhoz kell, hogy az ember szórakozzon másfél-két órát, s kész. Ennyi, semmi több. Különböző színészek már-már sajátos töltettel képesek ellátni a filmeket, így könnyedén képbe kerülhetünk akkor, ha mondjuk az általunk nem ismert filmben Adam Sandler, Eddie Murphy, Steve Martin vagy éppen a nemrég elhunyt Robin Williams szerepel/szerepelt.
Alakot, stílust, kategóriát ad a film számára a színésze - de mi van akkor, ha kevésbé ismert alakok alkotják a gárdát? Akkor sincs baj, ám nehezebben eladható a történet. Ebben az esetben is erről beszélhetünk, nem húzónevek a színészeink - bár jó pár komédiában bizonyítottak már, legyen az sorozat, vagy éppen film (erről persze bővebben írok majd). Különösebb elvárásaim nem voltak a filmmel kapcsolatban, ám talán mégis úgy tekintettem meg, hogy összehasonlítottam a Kamuzsarukat egy szitkom sorozattal. Miért? Azért, mert ezek a színészek nagyszerűen elvisznek 18-25 perceket, heti leosztásban, több karakter társaságában - de képesek-e egy egész filmmel elbánni?
Ryan és Justin barátok - ám a munka frontján nem állnak túl jól. Előbbi az iskola csapatában játszott, ám mára csak a környék fiataljainak önjelölt edzője, míg utóbbi videojáték-tervező, vagyis csak szeretne az lenni, ugyanis nem rendelkezik túl sok önálló gondolattal e téren - vagy, ha mégis, akkor mindig leszólják ,,bugyuta" ötletei miatt. Egyszer bevillan nekik, hogy az egyetemi buliba rendőrnek is öltözhetnének. Hazafelé nem cserélnek ruhát - és rádöbbennek, hogy a rend őrének lenni nagyon is jó dolog. Feltűnik egy maffiózó brigád, akiken elsők között tesztelik le, hogy milyen is lehet rendőrnek lenni - ám ez nem túl jó ötlet a jövőre nézve. Először annak előnyei, majd később hátrányai miatt kénytelenek egyesülni hosszabb távon a szerepükkel, amelyben egyik barátnőjük is segít nekik - talán van némi esélyük kamuzsaruként felvenni a kesztyűt az alvilággal szemben...
Oké, ezt is láttuk már ezerszer, több tucat rendőrfilmet nyomtak le a torkunkon - már az éven is volt jó pár. Ám azt tudni kell, hogy a két színész a New Girl című sorozatban is együtt játszik, tehát összeszokott a páros. A szitkomokból kiemelt aktorok esetében az a veszélyforrás, hogy nem biztos, hogy el tudnak vinni egy egész estés filmet, legyenek bármennyire is jó formában - ám itt valami egészen másról beszélhetünk, szerencsére. Az említett sorozatot én is követem, így tökéletesen tudtam, hogy milyen humorral is találom majd szembe magam - így is lett. Már az első pillanatoktól kezdve tisztában lehetünk azzal, hogy főhőseink lelkükben még gyermekek - ezért is tetszik meg nekik a rendőri hivatás, amelyet igyekeznek minden centiméterében eltolni, vagy rosszul leutánozni. A buddy movie nagyon menő mostanában, ám nem mindegy, hogy hogyan választják meg az irányvonalat: lehet akcióközpontú, karaktervezérelt, humoros, vagy éppen ezek egyvelege. Bármelyik is legyen, jónak kell lennie, elégnek kell mutatkozni ahhoz, hogy sikeres legyen. A Kamuzsarukban pedig van valami, ami érdekes...
A forgatókönyv megmunkálása az elsődleges erőforrás, amely olyan helyzeteket teremt, amelyeket szépen ki is használ a mű. Ehhez adódik az összeszokott páros, bár nem feltétlenül hozzák a kötelezőt - több is lehetne bennük, ezt pedig könnyű megvizsgálni miért is lehet így: leginkább az eddigi sorozatszerepléseikben sokkal erősebbek, itt néha kiiktatják egymást - de ennek mértéke annyira minimális, hogy tényleg csak kekeckedésről van szó részemről. Ám a nézők végig nevettek az előadáson, így teljesen mindegy, hogy ki és mennyit, plusz az is, hogy hol játszott eddig, ha a jelenlegi filmben minden jól működik.
Jól szerepelnek a színészeink, kezdjük is mindjárt Jake Johnson karakterével: ő a vezér, minden birka ötlet kitervelője is, tulajdonképpen ő irányítja a sztorit. Jól áll neki, hogy komplett idióta, de nem lenne sehol Damon Wayans Jr. nélkül - ő alakítja és mutatja a filmben felbukkanó hatásokra kiváltott érzelmi reakciókat, övé a humor betetőztetésének feladata. Volt kitől tanulnia, magam is követem a pályafutását, hiszen nagyszerű komédiás, ahogyan édesapja is (Damon Wayans - A földi lányok csábítóak, Az utolsó cserkész, Kőagy őrnagy, Életem értelmei sorozat). A mellékszereplők is jók, igazi, súlyos arcokat láthatunk a vásznon: James D'Arcy és Andy Garcia a maffiózó profil abszolút megtestesítői, így ezen feladat megmunkálása számukra egyáltalán nem okozott problémát. Feltűnik egy rövidebb szerepben Rob Riggle is, aki szintén jó színész, bár picit elhanyagolt - ez sajnálatos. A hangok és zenék jól operálnak, a vágás szintén korrekt - a helyszínek tulajdonképpen totál mindegy milyenek, ugyanis semmit nem adnak hozzá a mozihoz.
Ezt a filmet nem a rendező, vagy a forgatókönyvíró alakítja olyanra, amilyen, hanem a két főszereplő. Minden a helyén van, ám ez annak köszönhető, hogy Jake és Damon akár improzhatott volna az egész játékidő alatt, akkor sem lett volna rosszabb a humor minősége, a helyzetek kihasználása. Ha megnézzük, láthatjuk, hogy vígjátékként tökéletesen szuperál, ám elvész abban a hatalmas nagy bödönben, amelyet a 90'-es évek hozott létre anno - mert nagyjából oda van időzítve ez a film. Akkor még én is többet nevettem volna rajta, de még így is lehet, nem erről van szó - pusztán annyi a hibája, hogy rettentően rosszul időzített és nem elég egyedi. Igen, lehet ez is probléma, a filmet tudom, hogy önmagában illendő megvizsgálni, ám nem tehetek róla, ha ez a harmadik idén, amely a kategóriájában szeretne valami maradandót elérni. Eléri, hiszen a bevételi leírásnál láthatjátok, hogy jól működött a dolog. De miért?
A szereplők igazi lúzerek, a poénok hihetők és őszinték, megmosolyogtatók, a történet vonalvezetése pedig annyira egyszerű, mint egy faék. Ja, és nincs benne semmilyen értékelhető, levonható következtetés. Persze, mindenkinek van - ám a film nem nyújt semmilyen támpontot azzal kapcsolatban, hogy vajon miért is készítették el, mi annak az oka, hogy két fiatal beöltözik rendőrnek, jól érzik magukat, aztán kevésbé, s végül az egész valami fura katyvasz lesz. Az akarat, a jó szív és a tudatlan segítsége a rossz megszüntetésében? Oké, legyen, de ez így elég kevés. Értem én, hogy Hollywood és vígjáték, ám fordulat nélkül mit sem ér az egész. Szerencsére az van benne, így megússza a nagy dorgálást, ám, ha nem lennének ennyire jók a karakterek, ez a film, lemezével együtt a bögrém alá tökéletes lenne - ám ez szerencsére nincs így. Fordul a kocka és végül egy kellemes, egy délutánra tökéletesen megfelelő vígjátékot kapunk a pénzünkért, s talán a végső következtetés az lehet, hogy: ebben a filmben megvan mindaz, amit a régebbi, kedvenc vígjátékainkban is szerettünk, tehát a Kamuzsaruk amolyan ,,túlélőcsomag", vész esetére - de tényleg csak akkorra.
A filmet a színészek teszik jóvá, a forgatókönyv és a rendezés kellemetlenül sablonos és unalmas, ha pusztán a megvalósítás hátterét nézzük. Ám az előtér Jake és Damon műsoráról szól, amely kellően kellemes, jó szórakozást biztosít. Közel sincs a 22 Jump Street filmhez, nincs olyan mélysége, nincs annyi mondanivalója, plusz elég rosszul időzített. Pár évvel ezelőtt sokkal többet nevettem volna rajta, még ifjabb fejjel - de az idejétmúlt poénok mellett azért megfért egy-két igazán kacagtató is. Kasszasiker, de azért, mert a megvalósítás szinte minimál büdzséből sikerült, ehhez pedig érteni kell ahhoz, amit az ember csinál. Nem kell hozzá sok ész, elég meríteni a kedvenc, 2000-es évek előtti vígjátékainkból, hozzáadni két kevésbé ismert színészt, s voilá: itt van a Kamuzsaruk, ami legalább annyira jó, mint amennyire gyengécske. Játék: ha megnézitek a bemutatót, gyűjtsétek össze hány jelenetet láttatok itt vissza, korábbi filmekből!
68%
