Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan / For Some Inexplicable Reason (2014)

2015. október 07. - kettoharminc

A magyar film mindig is érzékeny téma volt - annak megítélésében, minőségében és állapotában. Láthattunk az előző években, évtizedekben olyan próbálkozásokat, amelyek után leszegett fejjel távoztunk a moziból, vagy éppen egyes filmek felénél már el is kapcsoltunk. Még a tavalyi CineFesten lehetőségem volt premier előtt megtekinteni Reisz Gábor első filmes alkotását, amelyet a közönség tapssal fogadott, s vastapssal hálált meg a vetítés végén. Tömött teremben, a folyosón pótszékekkel kiegészítve tátottam a számat, hogy igen, végre!

Áron lassan belép a harmincasok táborába. Nemrég fejezte be tanulmányait, munkát keres, ám nem igazán tudja, hogy mihez is kezdjen az életével. A szülei anyagilag támogatják, mindig vendégül látják, várják ebédre, ahol találkozik a család. Ám ez nem mindig kellemes, ugyanis a szülők mindenbe beleszólnak, s pontosan ezért nem is árulja el, hogy Eszter elhagyta őt. A 30. születésnapjára szervezett bulin rájön, hogy Eszternek van valakije. Teljes kétségbeesésében alaposan elhajlik a buli során, majd másnap egy Lisszabonba szóló jeggyel ébred - ugyanis az e-mail fiókjában pihen a rendelésről szóló üzenet. Úgy dönt, hogy megpróbálja, nekivág az ismeretlennek, de azért az addig vezető úton az élet különböző megpróbáltatásain át kell neki is jutnia...

van2.jpg

Korunk fiatal generációjának különböző problémáit láthatjuk megelevenedni a filmvásznon. Adott a visszahúzódó, filmművészetin végzett diák, aki szerelmi bánatban szenved, s munkája sincs. A saját önéletrajzát sem képes megírni, mindig csak halogatja - a szülei pedig állandóan beleszólnak mindenbe, hogy végre tegye magát hasznossá, csináljon valamit. Szerencsére ott vannak neki gyermekkori barátai, akik mellette állnak - mindegyikük különböző személyiség, egyiknek van kapcsolata, másiknak pedig jó állása, harmadiknak pedig diákhitele és autót is lízingel. Eszter elhagyta Áront, ami az eddig sem stabil srácot sokkolja. A film az egyszerű hétköznapokról szól, baráti összejövetelekkel, álmodozással, pótcselekvésekkel - ám ezek, a filmben szereplő korosztály számára nagyon is mindennapos dolgok. Igazán kellemes azt látni, hogy egyszerre képes átadni a fiatalság problémáinak összességét, s bemutatni azt, úgy, hogy az egyszerre vicces és őszinte. A magyar, fiatal létre összpontosító műben egyszerre található meg a tanácstalanság, valamint a kapaszkodó, amelyek kölcsönössége adja meg az igazi ízt, amivel a film rendelkezik.

Természetesen felbukkan a szerelmi bánat, munkanélküliség, a folyamatos próbálkozás, a külföldi utazás, mosogatói munka - valamint a szülők állandó noszogatásainak elhárítása. De miért lehet ez jó? Azért, mert olyan operatőri és vágómunkát láthatunk, amely nagyszerű és kivételes. A hangok és a zenék együtt élnek a filmmel, többet kifejezetten erre a filmre gyártottak, de felfedezhetünk nem túl felkapott Szécsi Pál dalt is, amelyet a rendező így szeretett volna népszerűsíteni. A forgatókönyv jól átgondolt, üde és friss viszonyokat ábrázol, amelyben tökéletesen megjelennek a generációs problémák - ám nem pusztán a 20-30-as korosztály számára lehet érdekes ez a film, mindenkinek ajánlott, ugyanis az idősebbek így jobban bepillanthatnak a fiatalok életébe, gondjaiba és azok megoldásaiba.

van3.jpg

Az irónia és a valóság hű ábrázolása, humoros köntösben tálalva, olyan apró húzásokkal, amelyeket régen nem láttam magyar filmtől - ez csak jó lehet, gondoltam már az elején. És így is lett, olyan mozzanatok is felbukkannak, amelyeken elismerően bólogattam, s a mellettem helyet foglalók is ugyanígy tettek - a közönség tehát együtt élt a vásznon látottakkal. Több helyen a poénokat nem is annak szánták - egyszerűen csak az adott szituációban annyira jól működött a szóhasználat és a helyzet ábrázolása, hogy akarva-akaratlanul elmosolyodott az ember rajtuk. A főbb szerepekben játszó színészek között nagyszerűen működik a kémia, Ferenczik Áron valójában is ilyen visszahúzódó és álmodozó. Az édesapát játszó Kovács Zsolt kiemelkedőt alakít, a legtöbb poén forrása ő, de ehhez kell az édesanya is, akit Takács Katalin játszik. A barátok tényleg barátok, a szereplők gondosan megválogatottak.

A folyamatok elmeséléséhez szükséges lelki hátteret úgy írták meg az alkotók, hogy a képi világgal karöltve besétáljon az agyunkba, szívünkbe, szemünkbe. Szinte tökéletes munkát végeztek, a film során nem éreztem úgy egyszer sem, hogy picit megfáradt volna, vagy kilógna belőle egy-egy szál. Vannak olyan pontok is benne, amely elvezeti a nézőt, hagyja, hogy gondolkodjon valamin - aztán valami teljesen ellentéteset húz. A mellékszereplők is jók, a legutolsó színész is hozzátesz valamit a filmhez, építi azt. Ám az egysorosak, a beszélgetések - na, itt nyer igazán a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan. Magam is meglepődtem, hogy egy fiatal rendező így képes megírni egy első nagyjátékfilmet - de utána pár percet gondolkodtam a dolgokon és végül arra jutottam: nem kellett ehhez nagy pénz, nagy támogatás - itt az álmok és vágyak köszönnek vissza a vásznon, amely szeretet, frissesség és őszinteség épített fel.

van1.jpg

A szövegek tehát olyan erősségűek, mint négy film összesen, amelyet mostanában láthattunk, és akkor az érdekes húzásokról még nem is beszéltem. Vannak olyan jelenetek, amelyek élnek, lélegeznek - olyan alkotói, fiatal kreativitás tükröződik vissza, amik a jövőre nézve bizakodásra adhatnak okot. A szülők előtt valló Áron bevall valamit, az édesanya s édesapa elkezd veszekedni - Áron a földön talál egy dugót, amelynek zsinórja valahová elvezet - s közben hallható a veszekedés. A vezetéket egészen hazáig vizsgálja, keresi annak végét, s mikor megtalálja lakásában, kirántja: ezzel véget ér a háttérben szóló veszekedés. Apró, de zseniális húzás és akkor még nem beszéltem a telefonos várakozatás jelenetéről.

Szánalmasnak nem, de valóságosnak hat, mielőtt még valaki ezt előjegyezné a film főszereplője részére. A fiatalok mélypontjai megjelennek Budapest nappalaiban és éjszakáiban, pár jelenet erejéig még külföldön is, ám a vége úgy bontakozik ki ennek a mozinak, ahogyan egyre jobban belopta magát a szívembe. A vásznon jó őszinteséget látni, nem modorosan, hanem tényszerűen. A klubok, pultosok, villamosok, BKV-ellenőrök mind részei a napi rutinnak, amelyek megvalósulásaihoz az egyes személyek rajzolnak maguknak megfelelő élethelyzetet. Ebben a filmben Áron a középpont, de rajta keresztül szinte minden fiatal, aki Magyarországon él. Az életérzés megcsippantása volt a cél, helyette úgy sikerült megragadni, hogy egy másodperc alatt magamévá tettem a filmet, s kijelentettem: ez nekem és rólam szól, ez az enyém, na meg a tiétek is. Sok impro, alacsony büdzsé és magyar valóság - pontosan ez kell ide, nem a több százmillióból elkészített, unalmas és csöpögő alkotás, amelyben felállítanak és megdöntenek egy-egy szereplőt. Ha nem lenne ennyire ,,gyermeke" ez a film Reisz Gábornak, nagyon csúnya vége lett volna - ám hagyta élni a lehetőséget és álmait, s ennek köszönhetően, véleményem szerint a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan az eddigi legjobb magyar filmek közé sorolható.

A cselekmény remek és emberi, a párbeszédek jók, a monológok viccesek és helytállóak - s pontosan abban rejlik a gyönyörűsége ennek a filmnek, hogy nem várunk tőle ennyire jó hatást: ám mégis megkapjuk, s ennek az a kulcsa, hogy az alkotók tudták, hogy mit akarnak csinálni, s azt is, hogy miért. És nem azt, hogy mennyiből és mit nyerhetnek belőle...

van4.jpg

A filmben minden feltűnik, ami a mostani magyar valóságra jellemző, kezdve a rendezvényektől, munkavállalási problémákon át, egészen a párkapcsolati válságig, vagy a barátok összetartásáig. Az önirónia erős felbukkanása látható itt, ám olyan csomagolásban, amelyre nem számított itthon senki sem. És a dalok - még máig a fülembe csengenek, zseniális - és természetesen ezt is a kis stáb készítette. Zseniális!

Szánalmasságról szó sincs, inkább elviselten tragikus a történet, amely kellően nézőbarát, kortól és nemtől független. Bármennyire is úgy gondoljátok, hogy ez is ,,csak" egy magyar mozi, ezt feledjétek el - kezdő, ám nagyon is profi és tudatos fiataloké, akik tényleg tudják, hogy a magyar valóság és a néző mit is kíván és kér. Ezt mi most tőlük meg is kaptuk.

Számomra kedvenccé vált. A verdikt számomra ennyi, azt hiszem a sorok között megtalálható az a báj és szeretet, amit kiváltott, s amit én érzek e film iránt. A zenék és hangok még mindig a fülemben csengenek vissza, pár jelenet beégett az agyamba.

95%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr957913630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.