Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

Demóna - Maleficent (2014)

2015. október 17. - kettoharminc

Mindig nagy odaadással vártam a klasszikusokból készülő adaptációkat. Mindig, kivétel nélkül. Óriás popcorn, gyermeki hit, s tessék - mehet a film. És jöttek a filmek, jöttek szépen - majd el is mentek, jó messzire. Valahogy mindig úgy éreztem, hogy gyermekkorom/gyermekkorunk kedvenc meséit nem tudják normálisan megvalósítani, mindig bizonyos pontokon megcsúszik a sztori, hiteltelen a főszereplő, túl sok a számítógépes cukormáz - ezer meg egy okot fel tudnék sorolni. Szórakoztató és csodálatos alkotásokat ad tálcán a múlt, a jelen meg valahogy nem igazán tud velük mit kezdeni - ám megérkezett a Demóna, s Angelina Jolie miatt felkaptam a fejem erre, hiszen ki lehetne tökéletesebb, pontosan a címszerepre, mint ő?

Pontosan. Persze a rendezők bármikor hozzányúlhatnak az eredeti sztorikhoz, alkothatnak jobbat, vagy másabbat - de egyúttal ezzel el is vész az erő a filmekből. A Demóna egy tökéletes lehetőség arra, hogy a valaha volt "legfantasztikusabb" gonoszt megvalósíthassák, azzal a varázzsal, amelyet csak az ő karaktere tud igazán sugallni. Nos, ez most nem az a film, ahol megelevenedik a karakter. Jót éreztem az elején, de már negyed óra elteltével már láttam, hogy itt baj lesz. Lett? Mindjárt kiderül.

dem2.jpg

Demóna, a fiatal és gyönyörű tündér kislány csodálatos körülmények között él a királyság erdejében. Körülötte boldog és ártatlan lények, varázslat és gondtalanság. Megismerkedik egy fiatal fiúval, aki megleste az erdő élővilágát - nagy barátság, majd egy idő után több is lesz közöttük. Egy nap azonban hadsereg támadja meg az erdőt, s lakóit - teljesen váratlanul. Demóna azonban kiáll a népért, és a királyság legelhivatottabb védelmezője lesz. Nem sokkal később viszont könyörtelen árulás áldozata lesz - éppen olyan embertől, akitől soha nem várta volna ezt. A lány és az örökös között ádáz ellenségeskedés lesz úrrá, s egy nap kiderül, az új király gyermeket vár - Aurora-t, azaz Csipkerózsikát. Ahogy a gyermek kezd felcseperedni, Demóna ráébred arra, hogy Aurora tulajdonképpen a kulcsa a boldogsághoz, valamint ő az, aki a királyságot újra egységessé tudja kovácsolni...

Az alapsztorit nagyjából mindenki ismeri, így annak érdekességéről és eredetiségéről talán nem is érdemes beszélni. Annyit viszont mégis, hogy ez a film biztosan nem ezen bukik el, hanem a részleteiben. Ha nagyon gonosz szeretnék lenni, annyira szétcincálható lenne a Demóna, hogy olyat talán már régen olvashattatok itt. Viszont nem így teszek, elsiklok az apróságok felett, s úgy hiszem: ez az alkotás mindenkinek mást jelent, s abban is biztos vagyok, hogy a legtöbb embernek tetszik majd, amit lát.

A látvány gyönyörű, tényleg meseszerű. Ezzel kapcsolatban nem is volt félelmem, ugyanis a rendező megannyi filmben hozta le profin a vizuális megvalósítást. Olykor úgy érezhető, hogy a cgi már az embert szinte megfojtja, egyfajta természetellenességet teremtve ezzel. Egy mesében miért kötök bele ebbe? Pusztán azért, mert kicsapongó a használata, olykor túlzóan indokolatlan, megöli azt az apró beleélési lehetőséget, amelyet kínálnak a karakterek. Félreértés ne legyen, gyönyörű minden, egy mesebeli világban ez nagyon jól operál - itt is, de sokszor csak nagyobb a füstje, mint a lángja. Karakterek - itt természetesen Demóna a központi alak, Angelina Jolie fantasztikus gonoszt játszik, minden egyes megmozdulása és arcmimikája zsigeri, ijesztő és rettentően hatásos. Gyönyörű ebben a filmben is, erőt és érzelmeket sugároz, tökéletes választás volt erre a szerepre - véleményem szerint senki sem játszotta volna el így ezt. Elle Fanning, Aurora szerepében viszont nem igazán tudott kibontakozni, ez nem az ő hibája, nagyszerűen hozta a karakter bizonyos vonásait - ám nem volt lehetőségem értékelni. Demóna és Aurora kapcsolata a legerősebb pont a filmben, amely szíveket olvaszt ki, melenget, gyönyörködtet és gondolkodásra késztet.

Ám a karakterek kémiája nem tudja megmenteni a filmet - sajnos. Akartam szeretni, tudtam volna, hiszen évek óta várok egy normális feldolgozásra, ám kiütköztek a problémák, amelyek a stáblista elolvasása után már felütötték fejüket. A rendező még soha nem rendezett filmet, ez nagy hiba, itt is inkább a látványért volt felelős, míg a forgatókönyvíró mindenből egy csipetet hullajtott el, amelynek a nagy egész látta kárát. Aki arra vár, hogy meglássa, milyen a jó és a rossz, valamint a gonosz és a jólelkű harca - az ne tegye, ugyanis a mellékszálak borzalmasan kuszák és erőtlenek, kidolgozatlanok. Jön egy ember az erdő szélén, ott a holló, Aurora mosolyog, Demóna csúnyán, ám szívszaggatóan néz és mi a következő képkocka? Három tündér. Indokolatlan, megtervezetlen, kicsapongó és követhetetlen. Ha nem tudtam volna, hogy mi a sztori, biztos vagyok benne, hogy ez csak egy szétvagdosott mű, amelynek az eredetije legalább 30-40 perccel hosszabb - de nem, ez a kész változat. A király, a tündérek, a hadsereg, a Demóna - Stefan viszony mind-mind értelmét és hitelességét veszíti, mert a rendező és a stáb képtelen bemutatni, hogy hogyan kell ábrázolni a valós és átérezhető viszonyokat.

dem1.jpg

Ez nem Csipkerózsika, ez Demóna filmje. Ez oké, akkor könyörgöm, miért csak szeleteket kapunk a tortából? Talán azért, mert nincs egész torta. Inkább lett volna kevesebb karakter, de ne lett volna ennyire szétszórt. Nagyot akart markolni, ám nagyon sok egysége kihullott a képzeletbeli kosárból, pontosan ezzel elérve azt, hogy az emberiségről alkotott képet nem tudja igazán átérezni a néző. A három tündér komikus ábrázolása inkább tűnik idiótának és önzőnek. Elég csak a fiatal Aurora felnevelésére gondolni. A meglepetés teljes hiánya mellett azért pár pozitívum is fellelhető, Angelina Jolie játékán túl is. A pozitívum az, hogy ezeken kívül nem volt talán több negatívum. Gyönyörű látvány, ami túl sok és indokolatlan. Jó karakterek, akiknek nincs idejük és terük kibontakozni - mellékszál, amely bugyuta és sötét, tónusokat nem kap, csak nézelődésre, betekintésre ad lehetőséget. És ott van még a gazember és a gonosz előtérbe állítása, amely nem kap mélységet, de legalább a holló karakteréből visszakapunk némi alamizsnát, amelyet eltehetünk későbbre.

Nem bántom én ezt a filmet, csak haragszom rá. A kettő ugyebár nem ugyanaz. Rengeteg ziccert hagyott ki, de nem tudok rá csúnyán nézni, ezért kap olyan pontszámot tőlem, amilyet. Angelina Jolie, ha nincs ebben a filmben, kisétáltam volna a moziból, sőt - lemezen sem néztem volna újra. Talán miatta érdemes, aki viszont újra látni szeretné gyermekkora egyik erőteljes alkotását - az kutassa elő a poros VHS-t, s tegye be. CGI nem lesz, talán a hang is csúszik majd - de az legalább őszinte és átgondolt. A Demóna újszerű, sok élményt nem ad a szívnek, inkább csak a szemnek. A dialógusok, a karakterek, a sztori és a vágás hagy némi hiányérzetet, talán azért érdemes megnézni, hogy összehasonlítsuk a saját elvárásainkkal, amelyekkel leültünk egyáltalán az alkotás elé.

A fő tanulság, hogy az éremnek mindig két oldala van, nem létezik pusztán jó, vagy rossz - hallgattassék meg a másik oldal is. Tetteink összessége nem lehet meghatározható, ám az út, amelyen ábrázolják e sajátosságokat - na, az eléggé zavaros és lyukacsos, köszönhetően a forgatókönyvnek és a rendezőnek. Nem tudták, hogy mit akarnak. A világ tehát hiába gyönyörű, Demóna hiába brutálisan őszinte és erőteljes - ha a végeredmény olyan, mint Aurora és a tündérek: picit üresek.

65%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr837984803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.