Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

Herkules - Hercules (2014)

2015. október 23. - kettoharminc

Hányszor történt már meg veletek az, hogy megnéztetek egy filmbemutatót, majd lehuppantatok a fotelotokba (vagy bárhová, ahonnan filmet néztek) és elindították a kiválasztott filmet? Sokszor, persze. És mi van akkor, ha ez a bemutató becsap? Volt már ilyen is, ugye? Nos, itt tökéletesen erről van szó, valami piszokmód félrevezetett a Herkules trailere, teljesen mást nyújtott, mint amit vártam. Persze most jöhetne az a rész, hogy kellemesen csalódtam, de nincs így. Jó pár kedves ismerősöm is dolgozott a projekten, sminkesként és statisztaként - belülről úgy érezték, hogy elég nagy erővel csapódik majd a mozikba Herkules, legalább akkora ütést mérve a nézőkre, mint amekkorákat a címszereplő ad le a film során. Nos, Brett Ratner jó pár filmmel a háta mögött meglepett, hogy ezt hozta össze, és azt sem gondoltam volna, hogy e film megtekintése után rohanni fogok a VHS gyűjteményemhez, hogy elfeledtessem az 1997-es, Walt Disney által fémjelzett Hercules mesével ezt a...valamit. 

Herkules egy zsoldoshadsereg vezetője, csapatával különböző feladatokat vállal el, hogy aztán bezsebelje az értük járó aranyat. Trákiában véres polgárháború dúl, így ők sem restek közbelépni, ha kell. Herkulest megelőzi mindenfelé a híre, legendáit mindenki kívülről meséli már - ütése olyan, mint egy kalapács suhintása, ereje tíz oroszlánéval ér fel. Csapata azonban tudja az igazságot, amely nagy terhet ró főhősünk vállára - félistenként sohasem veszíthet, ám emberségét nem tudja leplezni, amely elkíséri hosszú és rögös útján. A harc során szembesülnie kell azzal, hogy a zsoldos is érző lény, és a jó célt kell szolgálnia - döntéshelyzetbe kerül, amely minden eddigi kalandját felülmúlja: soha nem látott erőket kell mozgósítania, hogy elérje célját, s rendet tegyen Trákiában.

her3.jpg

Menjünk szépen sorban: itt van nekünk Herkules, aki brutálisan erős. Zsoldos, bandája tagjai egyéniségek, mindenki jó valamiben - és amerre járnak, ott elvállalnak különböző feladatokat, hogy pénzt szerezhessenek. Megtudjuk, hogy Herkules családjával végzett egy mitikus szörny, eredete ismeretlen, ő maga nem emlékszik az eseményekre (eleinte). Trákiában polgárháború dúl, ahová elsodorja őket a sors, egyszer az egyik, majd később a másik oldalon harcolnak, s végül Herkules igazi ünnepelt félistenné lép elő. Ennyi. Oké, leegyszerűsítettem, de az, amivel a filmet kitöltötték, az nehezen megfogalmazható. Azért teszek egy próbát.

Dwayne Johnson óriási nagy ember, hihetetlen izmai vannak, így senki mást nem tudtam volna elképzelni Herkules szerepére, csak őt. Ő maga is azt nyilatkozta, hogy gyermekkora óta szeretett volna a félisten megformálója lenni, s láss csodát, ez most sikerült is neki. A belőle áradó erő, a tudatosság és elszántság az, ami a film előnye, minden más pedig hátrányt képez. Sikerült mindent belezsúfolni ebbe az alkotásba, de tényleg mindent, amit csak felírtak maguknak a stábtagok - és közben pont azokat az egységeket szorították ki, amelyek az igényesség és a minőség súlyát növelték volna. Egész egyszerűen nem lehet komolyan venni és ebben ezer alkotóelem szerepet játszik: kezdve attól, hogy a CGI borzalmasan gyenge, folytatva azzal, hogy minden akciójelenet erőltetett és lassú - s ezt tetézi azt, hogy a kardvágások és ütések között némi helyzetkomikum üti fel a fejét, vagy vicc, amely jól arcon paskolja az egészet és volt-nincs beleélési lehetőség.

her1_1.jpg

A színészkedés, mint olyan az nincs. A mellékszereplők teszik a dolgukat, szinte érezni, hogy éppen egy-egy jelenet forog, ez a berendezett helyszíneken is látszik - s szinte már vártam, hogy behozzák a stábtagok a székeket és a sminkkészletet, majd jöhet a következő jelenet. Az a legfurább az egészben, hogy egy idő után szinte vártam, hogy üssenek és vágjanak, amit csak érnek, mintsem színészkedjenek, mert a monológok és a párbeszédek szintén röhej tárgyát képezik, pláne úgy, hogy mindenben van valamilyen mértékű humor. Mindenből kapunk valamit, de aztán abból semmi sem tud igazán kibontakozni, nincs lehetőségünk átérezni egy-egy folyamat súlyát, nem tudjuk megismerni a karaktereket sem, ezáltal lélektelenné válik az egész Herkules. Parasztokat képeznek ki, egy mesélő kíséri Herkulest, aki mindig rosszkor szólal meg, de azért a végén ő is hőssé válik, árulás és nagy fordulat is van ám itt - de nincs semmire idő, nincs kidolgozva és nem egységes. Mindenki üt mindent, amit csak lát - Herkules pedig néha eldob egy lovat a lovassal együtt.

A történet szerint ugye beállnak a király szolgálatába, hogy rendet tegyenek a felkelések során. A hangsúly tehát a felkelésen van, itt következne az, amikor Herkules (és csapata is akár) olyan harcba kezd, amelytől eláll a lélegzetünk. Nos, ez így is történik, de azért, mert az egész küzdelem ritmustalan és rosszul rendezett. Itt beszélhetünk akár a koreográfiáról, a vágásról, vagy a kettőből együttesen fakadó igénytelenségről is. Pontatlan, néha olyan érzése támad az embernek, hogy éles felvétel során eszébe jutott a rendezőknek, íróknak, vagy akár a színészeknek, hogy "ezt és ezt még tegyük bele, jó lesz, bízz bennem", s úgy is lett - minden aránytalan, eltúlzott, pontatlan, ezáltal céltalan. Értem én, hogy ez a film egy képregényen alapul, amelyben ilyen zsoldost alakít Herkules és csapata van, legendákat szőnek köré - de akkor vagy adta volna meg annak hűen a hangulatát, vagy meg sem kellett volna születnie film formájában.

A forgatókönyv hibás. A néző számára sugallt félisten-ember gondolatmenetet nem magyarázza el, talán pont azért, hogy mi döntsük el, mit is gondolunk Herkulesről. Ez nem fog megtörténni, mert homályos marad az eredettörténete, a jövője, a jelene pedig a mítoszok és a valóság alkotta varázslatosan kusza összességből áll. Ebben a filmben szinte minden rosszul működött: az írás, a rendezés, a színészi munka (volt?), a humor/dráma adagolása, a cgi és még sorolhatnám, de nem teszem. A trailer becsapott, egyáltalán nem azt adta, amit vártam - de ez nem is baj, előfordul az ilyen. De azért az pofátlanság, hogy ez a történet pont Herkulesé, és elszúrják úgy, hogy szinte még középszerűnek sem mondható a végére. A központi gondolat tulajdonképpen a mítoszok elhessegetése lenne (erre kapunk is utalásokat), s a film is arra utal, hogy az emberi törékenység, sebezhetőség mennyire valóságos és fontos, hiszen mindig kérdések előtt állunk: hiszünk-e valamiben, ami kreált, vagy elfogadjuk az igazságot, s annak szenteljük hitünk, életünk. Ezen nem a film megtekintése után fogok elgondolkozni.

her2_1.jpg

Nagyon vártam, nagyot csalódtam. Rettenetesen zilált és pontatlan film a Herkules, amely egy kellemes estére jó, megnézhetjük egyedül vagy a barátainkkal, de néha nem fogjuk érteni, hogy mi történik előttünk a képernyőn. Mindenből egy picit - szerintem ez volt a vezérgondolat, aztán ez lett belőle. Herkules nem az a félisten, akivel eddig a filmekben és mesékben találkozhattunk - valaki teljesen más, s ennek üzenetét leginkább a film végén kapjuk meg - az más dolog, hogy elgondolkodunk-e rajta. És amennyiben igen, akkor még mindig ott van az a tény, hogy a film nem volt képes megfelelően alátámasztani ezt vagy azt az opciót.

Többször is átgondoltam, hogy mit fogok írni, nem hirtelen felindulásból született meg a beszámoló. Úgy tűnhet, de nincs így, mérges vagyok, csalódott és sajnálom Dwayne Johnsont, mert látszott rajta, hogy ez nagy lehetőség számára, ő zseniális volt ebben a szerepben. De azt kell mondanom, hogy ez bizony most nem sikerült jól, s nagyon kevés választotta el attól, hogy annyi pontot adjak rá, ahány másodpercig képernyőn volt Palvin Barbara. Így lett a vége 4,5. 

45%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr138014015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.