Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

Az élet csodaszép - It's a Wonderful Life (1946)

2015. október 24. - kettoharminc

Az élet csodaszép egy 1946-os alkotás, amelyet Frank Capra rendezett. Nevéhez 54 cím fűződött, 1977-ben dolgozott utoljára filmen, 1991-ben hunyt el. Három Oscar-díj (Ez történt egy éjszaka - 1935, Váratlan örökség - 1937, Így élni jó - 1939), és három Oscar-jelölés (Lady egy napra - 1934, Becsületből elégtelen - 1940 és Az élet csodaszép - 1947) köthető a nevéhez. A filmet öt Oscar-díjra jelölték, ebből nem kapott meg egyet sem - ám a karácsonyi televíziózás egyik legnagyobb szimbólumának tekintik még ma is, pedig közel 70 éves már.

Bár anno nem volt kasszasiker - és akkor óvatosan fogalmaztam -, azért megszerezte a közönség támogatását és szeretetét. Az IMDb top 250-es listáján az előkelő 25. helyet foglalja el, amely óriási eredmény - szinte önmagáért beszél. A főszereplő James Stewart, aki Henry Fondával versengett a címszerepért - s el is orozta előle. Már egy szobrocskával a zsebében érkezett a forgatásra, ugyanis előtte a Philadelphiai történetért kapott már egyet. Donna Reed a barátját, később kedvesét, majd feleségét játssza - ahogyan éppen a történet halad. Ő többek között ennek a szerepnek köszönhetőn zsebelt be később egy Oscar elsőséget a Most és mindörökkében.

az2.jpg

Érdemes tudni, hogy az eredeti történet egy novellához köthető, amelyet 1939-ben írt meg egy bizonyos Philip Van Doren Stern nevű úriember. Ahogy az lenni szokott a sikersztoriknál - első blikkre nem hozott senkit sem lázba a történet, ám egy szemfüles producer lecsapott a jogokra, s rögvest úgy döntött - ebből bizony az RKO Pictures filmet csinálna, ezért egy 10.000 dolláros ajánlatot tett érte. A pénz elég volt, Stern köszönte szépen - ám ekkor ismét nehézségekbe ütközött a projekt. A stúdió gyatra forgatókönyveket készített - így jegelték egy kis ideig. Frank Capra elolvasta Stern novelláját, s rögtön meglátta benne a lehetőséget - a gyártási jogokat megszerezte a cége, így nem volt gond annak elkészítése. A korábbi forgatókönyveket eldobták, készítettek egy működőt, s el is nevezték Az élet csodaszépnek. 

Bedford Falls - itt játszódik a film, amelyet Seneca Falls ihletett. New York államban található apró városka, ahol a film hatására máig megrendezik minden évben Az élet csodaszép fesztivált - nemrég még a Hotel Clarence is megnyílt ott, amelyet a filmben szereplő őrangyalról neveztek el. Ha ez nem lenne elég, még egy Az élet csodaszép múzeumot is nyitottak 2010-ben, amelyet Karolyn Grimes avatott fel - aki nem más, mint a filmből ismerhető Zuzu, azaz Bailey lánya. A filmet magát 90 napig forgatták, minden határidőt betartottak, s sikeresen abszolválták a projektet, amelyet egy négyhektáros területen vettek fel.

Eredetileg fekete-fehérben készült el a film, de később átdolgozták, digitálisan felújították és színt is kapott. Máig elérhető minden változata, két szinkront is készítettek alá a magyar piacra. Bárhogyan is legyen, nézzétek ezt fekete-fehéren, színesen, eredeti nyelven vagy szinkronosan - csodálatos filmélményben lesz részetek, amely középpontjában nem is a karácsony áll, de ott éri a tetőpont a filmet, s az egész eltolódik egy varázslatosan bájos történetté, amelyet maga az élet ihletett, annak minden apró-cseprő mozzanatával. Frank Capra - köszönjük!

az3.jpg

George Bailey Bedford Falls lakója, családja is itt él. Öccse és ő gyermekkoruk óta kiveszik részüket a munkából, mindketten dicséretes neveltetésben részesültek. Édesapjuké a kisvárosi takarékpénztár, amelyre a gonosz Mr. Potter feni a fogát - bár ő tulajdonképpen mindenre, ami csak a szeme elé kerül. George egy végtelenül őszinte, egyszerű fiatalember, aki apja halála után átveszi a vállalkozást, közben megismerkedik Maryvel - ám a dolgok nem mennek egyszerűen. Szimpatikus, jóhiszemű és mindig mások megsegítésén dolgozik - így saját maga ügyei folyamatosan háttérbe szorulnak, soha nem gondol magára. Karácsony este azonban kicsúszik lába alól a talaj, az üzlete ellen csődeljárást indítanak, s ő úgy érzi, hogy menthetetlen az élete - ugyanis nem így tervezte nem is olyan rég még. Az égben felfigyelnek a kétségbeesett férfi utolsó mondataira - s próbálják meggyőzni, hogy ne dobja el életét. Ez ad keretet a filmnek, ugyanis visszatekintések sorozatán át ismerhetjük meg, hogy hogyan alakult ki George személyisége és a körülötte lévő helyzet. Clarence, a másodrendű angyal különleges módszert gondol ki azért, hogy George ne válassza a rossz utat: megmutatja neki, hogy milyen lenne nélküle az élet...

Az alaphelyzet roppant egyszerű, egy fiatalember bajban van - így az égiek gyorsan beavatkoznak, a segítségére küldenek egy angyalt, Clarence személyében. Elmesélik neki, hogy ki is az a George Bailey - így tudhatjuk meg, hogy egészen gyermekkora óta milyen impulzusok érték, hogyan vált azzá a jó emberré, akit most történetesen meg kell menteni. A visszatekintések egyszerűek, az időben nem is ugrálnak nagyon, tudatosan és szemléletesen ragadnak ki az élete minden mozzanatából olyan elemeket, amelyek meghatározták/meghatározzák ők: család, vállalkozás, életszemlélet, szerelem - minden elfér egyetlen filmben, s úgy jut el ,,a"-pontból ,,b"-pontba, hogy az megsüvegelendő. Ő egy kölcsönöket nyújtó pénztár vezetője, így a kisváros minden lakója ismeri őt, s ez kölcsönös - emberi oldalról, megértően közelíti meg a problémákat - így személyisége kialakulásához erősen kapcsolódik a megértés és az alázat.

az4.jpg

Az életét több szeletre osztja a döntéshelyzetekből eredeztethető kulcspontok összessége. Egyenként is nagyon erősek, de együtt az összes - nos, az sodorja őt abba a szituációba, amely miatt az élete eldobását fontolgatja. Élete során többször kell döntenie, s teszi ezt kivétel nélkül mindig úgy, hogy ő járjon rosszabbul - de ezt ő nem így éli meg, hanem úgy, hogy ezzel tulajdonképpen nem magának árt, másnak szerez örömet és pár kellemes percet, hiszen ,,ha csak egyetlen nappal is boldogabb valaki, akkor segíteni kell!". A filmet Potter úr végigkíséri, ő a rossz és gonosz megtestesült szimbóluma, aki az alkotás során ott van, néha a háttérben, néha első sorban - de tettei és mondatai hatással vannak a szereplőink életére, legyen az a főszereplő, vagy éppen annak családja.

A szeretet állandóan jelen van. Mozgatórugó, kivehetetlen és elmaszatolhatatlan kellék, amely mindig ott munkál a szereplőinkben. James Stewart és Donna Reed fantasztikus, a közöttük lévő kémia is példamutató. Stewart kifogástalan játéka számomra etalon, több mint szenzációs - de talán nem is dicsérem annyit, nézzétek meg ti magatok is. A világ megalkotásához persze szükség volt egy jó szövegkönyvre, amely szerencsére megvan - és egy olyan operatőri munkának lehetünk szemtanúi, amely még ma is megirigyelhető. Minden gyönyörű és bájos - legyen az éppen fekete-fehér vagy színes, a végeredményen nem változtat. A gyámolatlan angyal szerepében tündököl Henry Travers, de a szinkronja - az bizony beégett az agyamra rendesen - Feleki Kamill ugyanis olyan csoda hangot szolgáltatott másodrendű angyalkánk eredetijére, hogy az bizony tényleg angyali. James Stewart Benedek Miklós, míg Donna Reed Földessy Margit hangján szólalt meg - ez az első szinkron leosztása, amelyet ehhez a filmhez készítettek, nekem ebben a formában van meg.

A forgatókönyv meghökkentő, bár tipikusan amerikai és talán néhol giccsesnek is mondhatnánk - de ez nem az. Kérem szépen a giccs nem itt kezdődik, ez a film a cél, amelyet nagyon-nagyon sok hasonló alkotás csak szeretne elérni. Az élet szép hangulata az, amely naggyá tette - pontosan olyan érzések és gondolatok futottak át az agyamon megnézése közben, mint amiket karácsony táján szoktam átélni. Talán mások is így éreznek, de minden bizonnyal nagyon sokan elgondolkozunk azon, hogy az emberi élet vajon mennyire nagy súllyal bír. A mindennapi gondok a felünk fölé olykor felhőket fújnak, ám pontosan a mi kezünkben van a lehetőség arra, hogy ennek ne engedjünk nagy teret - s talán karácsonykor adott azon pillanat, amely során egyszerre érzünk megnyugvást, s néha szomorúságot, ám utóbbit feledtesse az a tény, hogy elválaszthatatlanul kapcsolódunk egymáshoz, másokhoz - így lehet az élet maga csodaszép, s benne minden ember fontos alkotóelem.

az1.jpg

Frank Capra műve zseniális, az emberi történetet úgy meséli el, hogy közben bevonja mások életét, ezáltal azonosulni tudunk a problémákkal - bárkiével, s egyúttal magunkat is felismerjük a "sorok között". Donna Reed tágra nyílt szeme és bájos mosolya, James Stewart legendás színészi játéka és szeretete, Bedford Falls apró, ám mégis óriási világa - tökéletes példa arra, hogy hogyan is néz ki egy tökéletes film: kérem szépen, így. Vannak ám az életnek buktatói, sokszor mások kerülnek elénk, vagy éppen mi adunk segítő kezet másoknak - s ezáltal nem jutunk előrébb, de egy bizonyos: az apró mérföldkövek csak akkor hátráltatnak minket, ha nem vesszük észre azt, amink van - erre a filmre manapság talán még nagyobb szükség van, mint amikor elkészült - bár ezen alkotás minden pillanatban, minden korban elővehető. Miért? Őszintén szólva csak addig nem látunk ahhoz foghatót, ami megváltoztathat mindent, amíg nem érezzük, hogy elveszíthetjük, amink van - Az élet csodaszép egy változást/változtatást okozó filmélmény, amely felrázza a megfáradt emberi szíveket, s felteszi az i-re azt a bizonyos pontot. Jó érzés élni, létezni ebben a csodálatos világban - s erre azok az emberek ébresztenek rá, akiket szeretünk, akikért vagyunk - ebben az olykor kicsi, de megbecsülendő világmindenségben.

95%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr378014113

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.