Hiro és Tadashi Hamada jó testvérek, segítik egymást - San Fransokyoban élnek, a robotika az életük értelme. Hiro még csak kisebb robotokat épít, azokkal harcol eldugott sikátorokban, míg idősebb testvére a társadalom megsegítéséért alkot - a Baymax nevű robot megszületése az ő érdeme, leginkább elsősegélynyújtásra programozta be. Tadashi iskolájában tűz üt ki, benn ragad Callaghan professzor - ezért Tadashi utána megy, hogy kimenekítse onnan. A történtek után Hiro és Baymax sorsa összefonódik, szükség is lesz erre a kapocsra, ugyanis egy gonosz ellen mikrobotok segítségével pusztítana - s talán a tűzeset sem volt teljesen véletlen. Hiro felveszi a kesztyűt, újdonsült barátja mellé még érkeznek páran, Tadashi csoporttársai - s nem is kell sok, hogy a kütyü-imádó társaság egyhamar Hős6ossá váljon, s elinduljon a titokzatos idegen ellen...
Friss, de mégis klisés - ez volt az első gondolat, amely megszületett bennem a Hős6os megtekintése után. A Disney és a Marvel házassága (vagy mindenki nevezze úgy, ahogy szeretné) néha olyan dolgokat szül, amelyek nem igazán lendítik előre a filmek világát, ám jó szórakozást nyújtanak. Vannak olyan pillanatok és húzások, amikor jót tesz egy kis próbálkozás - itt is ezt láthatjuk, ugyanis a Marvel szabadságot adott a karakterek és sztori kitalálásában a Disney számára, így születhetett meg egy régi-új szerzemény: a Hős6os. A Disney Animation Studios kezében ott vannak a "letűnt kor" eszközei, amelyeket már az utóbbi években is csak néha használtak fel/ki: dalok, csodálatos környezet, szívnek kedvesnek mondható karakterrajzok, s még sorolhatnánk. Marvel részről az érdekes és pontos, képregényekre épülő karakterek, szuperhősök, változatosság és nem limitált határolhatóság. Ebből csak jó lehet, nem?
Azért is kezdtem egy bevezetőnek látszó hangulatfestéssel a filmbeszámolót, mert a Hős6os tulajdonképpen egy új korszak kezdetének is nevezhető. A Disney átmentette a család, a kapcsolatok és a könnyed humor alkotta jellemzőit, a Marvel behúzta a projektbe kedvelt kliséit - szuperhősök, új technológia, titokzatos főellenség - és így megszülethetett egy csodálatos album, ami az animáció jellegzetességeit, irányát foglalja össze. A történetben szereplő város is San Fransokyo, amely összemossa a nyugatot és keletet, annak minden bájával, jellemzőjével, így egy erős multikulturális találkozónak lehetünk szem és fültanúi.
Felbukkan a család motívuma, ám teljesen másképpen: a tenni akarás, kapcsolódás és önzetlen szeretet képe úgy jelenik meg, hogy nem bukkan fel az ellenkezés, a széthúzás és a gond. A testvérek szeretik és segítik egymást, Baymax a maga módján kommunikálja érzéseit, a leendő baráti és szuperhős társaság pedig azt a vonalat képviseli, amely talán a feltétel nélküli "egy mindenkiért, mindenki egyért" jelmondattal él. A család pedig a barátok kapcsolatán keresztül valósul meg, itt látni igazán azt, hogy áttevődnek a mértékek és a szerepek - s igazolást nyer az a gondolat is, mely szerint a barátság is lehet olyan erős kapocs, mint amelyet a család tud/tudna nyújtani. A karakterek az élet különböző területein szocializálódtak, jellemvonásaikat mindennapi tevékenységük által, sőt, még a megjelenésük szerint is meghatározhatjuk, hiszen mindkét egység elég beszédes. A főellenség végre nem a tipikus Disney gonosz, itt csak és kizárólag céltudatos rombolás és erődemonstráció által nyilvánul meg - nincs cukormáz, nem kap sok szerepet, de kellően erős, jól ábrázolt.
Élvezhető, markáns jellemvilágú, bár nem túlzottan életszagú - na és? Hát persze, hogy ez nem gond, üdítő jelenség, hiszen egyes karakterek bár idegesítőek lehetnek, mélyen legbelül megbújik a régi Disney-hatás, amely körbelengi a jeleneteket. Helyzetkomikum, szóviccek, Baymax - a robot erős fejlődésen megy át, simán lehetne 6-7 olyan jelenetet találni, amelyre később is emlékezni fogunk, hiszen annyira esetlen és ügyetlen, de mégis emberfeletti tudással bír. Ő a legerősebb egyéniség, a kis Hiro pedig pont elég mértékkel egyensúlyozza magát a film egésze során. A családi "törés" pedig kitart az elejétől a végéig - szépen megemlékezve mindenről, semmi nem vész kárba, minden a helyén van.
A család minden tagjának egyaránt kellemes és mosolyt az arcra csaló élmény lehet, kisebbektől nagyobbakig megtalálja mindenki ebben a filmben a kedvére valót. Az igaz, hogy a Disney legutóbb a Frozen/Jégvarázs mozival csapott egy jó nagyot, de most ugyanúgy megtette véleményem szerint a Hős6ossal is - csak itt nem tündéri és mesevilág-szerű a sztori háttere, hanem robotika/tech' nerdek által felrajzolt, kellő erővel és finomsággal meghúzott tónusú, igazi, 2014-es, jövőt bemutató "festmény". Baymax néha lopja a showt, de jól teszi - ezt a bemutatóban is láthatjátok -, ő a törődő és segítő fél, amely/aki áthatja az egész filmet. Szívmelengető, erőteljes, megható - s mielőtt azt hinnétek, hogy ez egy borító fülszövege, megnyugtatlak titeket - jó mese, erős tanulsággal, átjárja a szeretet, s teszi úgy, hogy közben igényes és imádnivaló marad. Üdv a Jégvarázs mellett - tökéletes az irány!
Régóta kinéztem már, biztos voltam benne, hogy megnézem - nem is csalódtam, lekötött és váratlan pillanatokban lepett meg - pozitívan. Természetesen a klisék megint ott vannak, ahol a helyük megköveteli, ám a Disney úgy osztott-szorzott, hogy a kevésbé erős dolgokat kihagyta, s a jókat illesztette be a jó helyekre.
Jó kis mix, van itt retro-Disney, csak éneklés nélkül, szuperhős sztori Marvel-módra, de megbújt a sorok között egy kevéske humor is, amelyet innen-onnan kanalazgattak össze. Ám erős, jól megformált - nem hatásvadász és nem is érezni, hogy bárhol hibát követett volna el.
Ajánlott, a célközönsége ugyanaz, mint a Jégvarázsnak, de mégis más - más, mert a technológiát, a jövőt állítja középpontba, de mégis a család, a szeretet és az összetartozás képeskönyvét kapjuk meg, ha leülünk megnézni a Hős6ost, nekünk még lapoznunk sem kell, unalmas részek pedig nem lesznek, így nincs is mit átugrani.
80%
