Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

Vadregény - Into the Woods (2014)

2015. október 26. - kettoharminc

A Vadregény ötlete és eredete még a 90-es évek elé nyúlik vissza. 1988-ban, musical formájában adták elő eredetileg a Broadway-n, a szövegkönyvét James Lapine jegyezte, aki a 2015-ös mozis változatnál is közreműködött. 2014-ben Magyarországon is bemutatták, méghozzá a Pesti Magyar Színház. A dolog érdekessége, hogy az itt használt szövegeket szépen átemelték a mozis Vadregény felirataiba, annak ellenére, hogy nem egy eltérés tapasztalható. Sebaj, gondoltam - ez még nem lehet nagy baj, csak kukacoskodás ilyenekbe belekötni. A Vadregény alapját James Lapine regénye szolgáltatta, abból készült el a későbbi musical, most pedig Hollywood úgy gondolta - megérett egy mozi is. A sok mesehőst felvonultatva felmerülhet az emberben a kérdés, hogy mégis hogyan lehet összehozni ebből egy komplex alkotást: a rendező szerint az ismert mesékből egy teljesen új történet fabrikáltak, mindenki elfér benne. Nos, ez nem túl meggyőző, de amint a szereplőgárdára pillantunk, picit megnyugszik a lélek - ezt már csak elrontani lehet. A büdzsé nem volt acélos, közel 50 millió dollár állt rendelkezésre, így természetesen nem fért bele, hogy 3D-ben készüljön el a Vadregény - sebaj, a tartalom a lényeg - ha van.

Az évet többek között ez a film nyitotta, a következő történettel: Egy pék és felesége életét keretbe foglaló film a Vadregény. Mindketten arra vágynak, hogy gyermekük születhessen, s ezért bármire képesek lennének. Találkoznak egy titokzatos boszorkánnyal, aki átkot szór a fejükre, ennek köszönhető a sikertelen gyermekáldás. Hogy megtörjék ezt az átkot, útnak indulnak a sötét és kalandokkal teli erdőbe, ahol találkoznak Hamupipőkével, Piroskával, Babszem Jankóval, s a többi mesehőssel...

vad1.jpg

Egy musical jogainak megvásárlása nem rossz ötlet, az pedig végképp nem, ha ez egy film készítésének apropóján történik meg. Az már viszont más kérdés, hogy kinek a kezébe kerül a projekt és az sem másodlagos, hogy mit hoznak ki belőle. Már most le kell szögezni: aki egy hagyományos Disney musicalre számít, az bizony kerülje el a mozit. A stílusjegyek eltérőek, nem bukkannak fel egyes jellemzők - ez többek között a fekete humornak is köszönhető. Egy szónak is száz a vége: a Disney és musical szavak hallatán tündérmesére asszociálnának a legtöbben. Na, ez nem az.

Nem egy és nem kettő kiváló dalt hallhatunk a film folyamán, az pedig csak hab a tortán, hogy ezek kivételes minőségű jelenetekben vannak. De a hiba ott van, hogy ezek bizony a film egészének maximum ötödét teszik ki. A kezdeti lendület hamar elfogy, s megállíthatatlanul robog a totális unalomig, amelyet ugyan néha megtör egy váratlan mozzanat - de az is inkább lesz sokkoló és kiábrándító. Az eredeti musicalhez hű, így itt is elmondható: anélkül, hogy spoilerezne az ember, azt bizony tudni kell, hogy itt jó pár szereplő csúnya halált hal a film során. Gyerkőcök és romantikázni vágyók ezért kanyarodjanak el a jegypénztártól - vagy legyenek merészek és vállalják be, hogy az idény első filmjei között egy olyan alkotást tekintenek meg, amely vad keveréke az eredeti meséknek, de az elkészítése során feltehetőleg találomra húztak "mi történjen veled kis karakterem?" cetliket az alkotók.

Jó párszor végtelennek tűnő képsorokat nézhetünk, ez persze az unalom egyik megnyilvánulási terepe. Az erkölcsi tanulság nagyon jó, tényleg elgondolkodtató, hiszen a legfontosabb tanítása, hogy vigyázzon az ember arra, hogy mit is kíván - lehet, hogy megvalósul, de nem úgy, ahogyan azt szeretnénk. A zene remek tehát, szatirikus darabról van szó - s talán annak is örülhetünk, hogy egy ezerszer látott, rágógumi ízű Disney animáció. Az viszont veszélyes, hogy az emberek nem erre készülnek, amikor leülnek megtekinteni a Vadregényt. Az egy sztoriba integrált varázslatos történetek jól megfértek az elején, rendkívül örültem - hiszen logikailag nehéz úgy összeegyeztetni mindent, hogy az élvezhető és áttekinthető legyen.

vad2.jpg

Nem igazán értem, hogy miért ezt a sztorit vásárolta meg a Disney, hiszen egy év elejére időzített, középkategóriás, zenés film nem ilyennek kellene, hogy legyen. Én nagyon szeretem a musicalt, azt is tudtam, hogy mire készüljek. Egy tisztességes, legalább 35 perces vágást is elbírt volna, de ez megint csak visszautalás a vontatottságra. A színészekre ki sem térnék, valahogy hiteltelennek tűnt az egész, talán kivételt képzett Meryl Streep, akinél nagyon nehéz rossz alakítást találni. Aki jó lett volna, még az is picit megcsúszott - de én legalább láttam őket a film végéig, nem úgy, mint jó páran, akik idő előtt elhagyták a termet. Filmet félbe nem hagyunk, ez aranyszabály. Elkélne egy aranyszabály-gyűjtemény a rendezői gárdának is, a Vadregény hibáinak elkerülése végett.

Aki csak egy musicalre vágyna, annak ajánlott. De aki tündérmesére és bájos történetmesélésre kíváncsi, az bizony kerülje el, ugyanis itt lesz tömeges karakter-kill, unalom, s egy csipetnyi tanácstalanság is. A Vadregény megfilmesítése jó ötletnek tűnt, a musical adaptációja legalább olyan jó is lehetett volna, mint egy Sweeney Todd - de nem lett. Idétlen karakterek, tucatszámba menő húzások rendezői részről, valamint vontatottság. Ha ez a teljes verzió, a rendezői változatra már biztosan nem lennék kíváncsi.

Mindent összevetve csalódás, de nem a legrosszabb fajtából. A dalok jók, bár a feliratokkal nem bajlódott a forgalmazó, átemelte a magyar színházi szövegkönyvet - de ezt elnézzük. Vannak olyan elemei (színek, hangok, Meryl Streep, Anna Kendrick), amelyek egyensúlyba hozzák a komolytalan részeket - de ez így akkor is gyenge.

55%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr948023274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.