Egy Jason Statham filmet kibeszélni elég melós feladat. Igen, ő korunk egyik legbiztosabb akciófigurája, aki minden új filmjével hozza a szokásos színvonalat - ám se előre, se hátra nem lép. A toronyugróból lett akciósztár 1998-ban szerepelt először filmben, nem is akármilyen kezdéssel: rögtön a Guy Ritchie által direktált A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacsőben mutatta meg, hogy mire is képes. Ezt követte a Blöff és már pályán is volt a karrierje - manapság pedig az elsők között van a neve, amikor egy új akciófilm elkészítéséről van szó. Az már más kérdés, hogy eszeveszett karakterváltozást és totális megújulást nem igazán várhatunk tőle, de legalább egy valamiben profi - ő az, aki minden filmjében stílusosan rúgja jól hátsón az ellent, s ezt pedig elnézzük neki.
A Joker sem más ebből a szempontból, talán egy kicsit a Harcban élve szerepéhez hasonlít a jelenlegi - ott sem tért el az akcióhős profiljától, de kicsit szabadabban mozoghatott. Miért is érdemes megnézni ezt a filmet, s miért nem hat másikat Jason Statham főszereplésével? Talán azért, mert jól hozza a műfaj stílusjegyeit - ha félni akartok, akkor horror/thriller, ha one man actiont szeretnétek, akkor Jason. Hozza a kötelezőt, de ennél többet bizony senki ne várjon a filmjeitől - még akkor sem, ha ennek az elején jól megverik. Úgyis tudjátok mi a vége... és itt még nem is lesz annyi akció. Inkább dráma. Lesz. Lehetne.
Nick Wild Las Vegasban tölti idejének legtöbb részét, munkái közé sorolható a biztonsági őrködés különböző klubokban, valamint amikor a szükség úgy kívánja, segít ismerőseinek - elintéz egy-két kényes ügyet, ha arról van szó. Életét magányosan, a saját szabályai szerint éli, ám mindig a törvényesség határain belül mozog - legalábbis próbál. Egy nap azonban csúnyán elbánnak egy nővel, aki az ő segítségét kéri - tegye kellemetlenné azoknak a napját, akik ezt tették vele, lehetőleg minél hamarabb. Nick Wild mogorva tekintetű, ám a felszín alatt egy lelkiismeretes, kitartó ember lapul - így nem rest elvállalni ezt a könnyűnek tűnő feladatot. A bökkenő viszont az, hogy a szálak elvezetnek egészen a környék legsötétebb zugáig - ahol a helyi kiskirály fiát találja. Ettől a ponttól pedig már nincs visszaút, csak az előre működik...
Jason Statham véleményem szerint kissé alábecsült színész, jóval több van benne, mint egy tipikus bunyós, mindenkit lerúgós szerep. A Joker képkockáin is meg-megcsillan valami reménysugár abból, amire képes lenne, de vagy a sztori nem hagyja, vagy éppen nem mer ő maga sem újat mutatni. Az alapsztorink tehát totális sablon, az akció is visszább van véve - de természetesen aggódni azért nem kell, a végső ütközetben elég csinos és mozgalmas jelenetekkel gazdagodik szemünk. A film egyetlen problémája, hogy próbál eredeti lenni, de annyira görcsös lesz, hogy bár nem idétlenné - szerencsére -, de azért erőtlenné válik egy kis idő után, erre nem is kell sokat várnunk. A karakter irányítása - természetesen a címszereplőé - már belekóstol a változás igényébe, a Joker leginkább arról szól, hogy hogyan lehet/lesz egy bizonyos álláspontú és helyzetű emberből más, hogyan halad előre és miként változik meg azért, hogy célját elérhesse. Ezt kiegészíti a remek operatőri munka, amely piszok jó hangulatot ébreszt, erre a score is rátesz egy lapáttal, így a hangulati elemek jól működnek - az irányítás picit lendületét veszíti, de kitart.
Az első bő 15 perc ígéretes, beránt a hangulata, s a néző vár. Még mindig vár. S miután megunta a várakozást, elkezd azon gondolkozni, hogy mit is szeretne ez a film - így két világ között ragad a Joker által felvezetett elképzelés. Az egyik a karakterdráma, a másik pedig a fő szál üzenetének kifutása. Amelyet a néző pedig úgy érzékelhet, hogy bármelyik pillanatban véget érhet, s ha úgy is történne, tulajdonképpen senki nem lenne meglepődve. Ennél fogva a film megzavarhatja a közönségét, de ezt ugye embere válogatja - egy biztos, aki tipikus Statham csihi-puhira számít, percenként öt ökölcsapással, az bizony csalódni fog, de talán picit fel is lélegezhet. Miért? Azért, mert ez is egy járható út, bár kevésbé erőteljes. Emlékeztek még a John Wickre? Keanu Reeves piszok jó irányvonal, folyamatosan azon kattogtam a moziban ülve, hogy miért nem így, miért nem úgy történik az adott esemény, hiszen ott elég jól megoldották. Itt nem. Talán ez a rendező hibája, ugyanis nem élt a kínálkozó lehetőséggel, amely ebben a projektben mélyen azért ott munkált - nem is csoda, hogy nem ő volt a "kiválasztott", eredetileg Brian De Palma készítette volna. Na, akkor tuti nem maradt volna karfa a mozitermekben.
Nem rossz film ez, de azért a jótól bőven messze van. Karakterei kidolgozatlanok, mélységük nem sok van - a dialógusok pedig néhol tök jók, néha pedig húzza az ember a száját miattuk. Szerencsére ismerek jó pár embert, aki tud mit kezdeni egy ilyen sztorival, nem is egyet - ám van itt baki bőven. A rendezés - igen, itt a hiba, ugyanis mindenből kapunk egy picikét, egy kis bemutatót - a film egyes jelenetei valahogy nem passzolnak egymáshoz, szinte azt érezheti a néző, hogy ezt vagy nem jól látta, vagy pedig a rendező megálmodta, s mindenképpen bele kellett valahogy passzírozni. Egy szónak is száz a vége: a Joker egy hármasra megoldott dolgozat, amelyet még csak bele sem számítanak az év végi jegybe, mert szorgalmi feladat. Sebaj, Nick Wild jó karakter volt, Statham-ben ismét nem csalódtunk - de a fene egye meg, hogy nincs egy éleslátású rendező, aki képes jó filmet is készíteni vele.
Akciónak nem elég ütős, drámának nem túlságosan kidolgozott, a sztori picit dadog és a párbeszédek bár néhol jók, azért ezektől sem dobtam el a kukoricát. Jason Statham a szkriptet olvasva bőven jó melóba fogott bele, ám a forgatás közben már bizonyára ő is rájött, hogy ebből nem lesz ismét semmi - csak egy közepes értékelésű filmecske. A Joker nagyszerűen festi fel képzeletbeli vásznunkra a hangulatot, csak kár, hogy a festmény mögé pillantva légüres tér tátong. Na azt kellett volna ésszel betölteni.
Stanley Tucci cameoja üdítő, a színészek pedig abban a napi 1 órában, míg forgattak, addig foglalkoztak csak a melóval. A nap maradék részében keresték a következő munkát, hiszen az iparosmunka is jól fizet - pláne, amíg van, aki megnézi.
50%
