Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

Az élet könyve - The Book of Life (2014)

2015. november 16. - kettoharminc

Előfordul olyan eset, amikor egy-egy filmet kitűznek a hazai mozik, aztán visszalépnek annak vetítésétől. Persze az is megeshet, hogy egy külföldön bemutatott alkotás hazánkba el sem jut - megannyi példát hozhatnánk ezzel kapcsolatban. Jelenlegi filmünk Az élet könyve, lemezen érkezett meg hozzánk. Az egyik szemem sír, a másik nevet: sír, mert ez az animációs különlegesség vásznat érdemelne, nevet, mert legalább láthatjuk. A témája... az viszont nagyon komplex és határozottan kőkemény. Az élet fontos mérföldköveinek is nevezhető állomásaival foglalkozik, a helyes út keresésétől kezdve, a barátságon át, egészen az elmúlásig - s mindent úgy mutat be, hogy azt kendőzetlen őszinteséggel teszi. Miért másabb ez, mint a már sokszor látott tanmesék? Nos, azért, mert autentikus mexikói világban játszódik, több síkon és szívvel-lélekkel teli szereplők tömkelegét vonultatja fel. Ha ez nem lenne elég, akkor még egy-két adalék: karakterfejlődés, kötődés, érzelmek, dalok, poénok és lélektani dráma elemek. Ez mind egyben, s tökéletes minőségben. Engedjétek meg, hogy bemutassam a történetmesélés (szerintem) mintapéldányát, az utóbbi idők legjobb animációs alkotását: Az élet könyvét.

Halottak napja - a fiatal Manolo és Joaquín folyamatosan versenyeznek egy lány kegyeiért, igyekeznek, hogy meghódítsák Maria szívét. Manolo családja generációk óta matador szívvel és lélekkel bír, így édesapja is erre a pályára szánja őt - bár ő inkább a gitárjával szeretne érvényesülni, a zene az élete. Joaquín édesapja pedig a kisváros legendás őrzője volt, aki nagy csatákat nyert meg, amikor a szükség úgy kívánta. Éppen ezen a napon is Maria szívéért harcolnak - egyik dalokkal, másik erőfitogtatással -, s ezt látja két szellem: a Nem feledettek és az Elfeledettek világának felügyelői, vigyázói - La Muerte és Xibalba. Fogadást kötnek - ha Manolot választja a leányzó férjéül, akkor a Nem feledettek úrnőjéé a dicsőség, ha Joaquínt, akkor mindkét világ az utóbbié lesz. A végkifejlet eldőlni látszik, ugyanis egy picit kezd megbillenni az a bizonyos mérleg - de egy aljas csellel elcsalja a fogadást az Elfeledettek gonosz ura. Manolo a holtak világába kerül, amely nem egy csodálatos és elbűvölő hely. Erről a szellem is biztosítja, ám ad még egy lehetőséget, hiszen La Muerte rájön Xibalba turpisságára: ha kiállja Manolo a próbát, újra láthatja szerelmét. Három fantáziavilágon keresztül vezet az út a lány szívéhez - az élet és a halál birodalmán át.

aze2.jpg

Nagyon átlagos nyitány után úgy beszippantott, hogy a picit több mint másfél óra piszok gyorsan elrepült. Egy bosszantó és hiperaktív gyermektársaság meglátogat egy múzeumot. Az idegenvezető viszont tudja, hogy mivel lehet őket lekötni: elvezeti őket a múzeum azon titokzatos zugába, ahol Mexikó története szinte életre kel. Itt meséli el nekik Manolo, Maria és Joaquín történetét - egyúttal bemutatja Mexikó csodálatos sajátosságait, zenéit, karaktereit. Mese a mesében, egy idegenvezető narrátorral, így maga a néző is azt érezheti, hogy a történet nem csak úgy van, hanem bizony elmesélik neki is. A sztori rögtön a Halottak napjával nyit, mély tisztelettel és gyermeki bájjal bemutatva azt, hogy hogyan ünneplik ezt a kitalált, de mégis valóságos mexikói "világban". Karaktereink bemutatásra kerülnek, közös jellemzőjük, hogy mindannyian szüleik, felmenőik árnyékában, más akarata által előírt szerepeknek megfelelően nőnek föl. Egyszerre kapunk ízelítőt arról, hogy hogyan gondolkodunk azokról, akik már nincsenek köztünk, arról is, hogy az élet milyen nehéz lehet akkor, ha nem a saját álmainkat követjük, de még az is helyet kap Az élet könyve bevezetésében, hogy a barátság óriási összekovácsoló erő.

Az élet minden olyan mozzanata, amely meghatározó, megjelenik ebben a mesében. Őszinte, nem tétovázik, de mégis enyhe humorral megspékelve képes olyan magasságokba hatolni, amelyre nagyon kevés alkotás volt képes mostanában. Az animáció világának köszönhetően egyedisége nagy előnyt nyújt a sztori felerősítése kapcsán, hiszen azt nevezhetnénk akár átlagosnak is. Így viszont nem az, pláne, hogy két síkon játszódik a történet, a mexikói világban pedig már több dimenziót ölel fel, s olyan szépen ugrál egyik helyről a másikra, hogy az már tényleg mintaszerű. A gazdag és élénk színek rabul ejtenek, egy pillanatra sem hagyják, hogy a néző levegye a szemét Az élet könyvéről. A két szellem fogadása mozgatja a szálakat, ez akár azt is szimbolizálhatná, hogy az ember néha úgy érzi, valami felettes erő segíti/hátráltatja dolgai végeztében. Az animáció, a nem cicomázott érzelmek és gondolatok, valamint az okosan ábrázolt helyzetek teszik Az élet könyvét többé, mint amilyen manapság általában az elkészített mesék többsége.

aze1.jpg

Oktat, de úgy, hogy ezt egy kalandokkal teli, brutálisan jó karakterekkel vezérelt sztorival teszi, s az igazi fűszert a mexikói kultúra jelenti. A film nézése közben többször gombóc volt a torkomban, ugyanis olyan érzékeny területre is tapintott a film, amelyre nem is számítottam. Számomra picit hasonlóságot mutatott a Karácsonyi lidércnyomással, ugyanis az is ilyen őszintén és erősen mutatott be egy olyan világot, amely természetesen létezik, csak arról a legtöbb mese jó adag cukormázzal beszél. De akkor mi teszi ezt a mesét mintaszerűvé? A jól alkalmazott humor, amely mindig tökéletes időben érkezik, s a hangulattól függően olykor erős, néhol pedig finom - nem fél a halállal is játszani, de úgy, hogy azt tiszteli. Gyakran követi a karaktereket a személyiségük, érezhetően javulnak, egyik pillanatról a másikra megváltozhat véleményük, elgondolkodnak: Az élet könyve él, lélegzik, benne minden szereplő utazik - ez pedig azt jelenti, hogy olyan karakterfejlődés van benne, hogy az eszem megáll. Pláne a végén. A közbeékelt dalok minőségiek és igényesek, nem csöpögnek - ha mégis úgy éreznénk, hogy elszáll egy-egy dal, akkor egy jól alkalmazott fordulat a helyére pakol mindent, hiszen sokszínű: komédia, mese az elmúlásról, az életről, jellegzetes, mással nem is igazán összevethető stílusa van.

Itt minden összevág. A hangok és zörejek átölelik a mesét, a karakterek fejlődnek és haladnak, néha előre, néha hátra. Szerepel itt a jó és a rossz - valamint úgy beszél az elmúlásról és az életről, illetve a sorsunk kovácsolásáról, hogy az egyszerre minőségi és oktató jellegű. Tanmese, de a legjobb fajtából - s pont azért nem lesz klisés és sablonos, mert eltalálta azt a tökéletes mértékletességet, amellyel aztán tényleg meg lehet pengetni azokat a bizonyos húrokat az ember lelkén. Fricska ez minden animációs filmnek, hiszen stílusából fakadóan lehetne óriási mellélövés, de nem az: rettenetesen szép színek, fantasztikusan megkomponált világ, a karakterek túlzóan megrajzoltak, de személyiségük kiül megjelenésükre, ezáltal akkor is beszél hozzánk Az élet könyve, amikor meg sem szólal. Romantika, kaland, vígjáték, dráma - zene: túl sok ez a mese, s mégis minden benne van, és nem elég. Abszolút a tavalyi év legjobbja, jelenleg személyes kedvenccé ugrott elő - lenyűgöző, makulátlan, s olyan mély, hogy bejárja szívünk-lelkünk minden négyzetcentijét.

aze3.jpg

Itt mindenkinek jut valami - befészkeli magát az ember lelkébe és szól. Mindegy, hogy mit, de az biztos, hogy megmozgat és felébreszt - a mesemondásba csomagolt kivitel pedig még közelebb hozza Az élet könyvét a nézőhöz. Egyszerre lehet szórakoztató a fiatalok és az idősebbek számára is.

Romantika, humor, bánat, szívet melengető pillanatok - kaland. Pozitív üzenete ellenére néhol sötét, a megrajzolt figurák olykor félelmetesek - de ez is csak megvilágítás kérdése, legalább annyira valósághűek az ingadozások itt, mint a valóságban: egyszer fenn, másszor lenn. Ez a film sok-sok díjat érdemelne, de a legfontosabb elismerés úgyis a közönségtől jön.

89%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr38077836

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása