A folytatásokról írtam már ezerszer, így ettől most eltekintenék. Bár az igaz, hogy a horror/thriller kategóriákban picit másabban kezelendők a folytatásos részek - a leggyakoribb hiba az, hogy az első rész sikerét meglovagolva igyekeznek minden létező lehetőséget megragadni, s ez legtöbbször balul sül el. Akkor még csak-csak jó, ha marad a rendező és az író, az már kevésbé, ha csak az egyik - de amikor egy második részhez új gárda jön, na az nagy problémát szülhet. Persze ez magában foglalhatja azt is, hogy egy remek és új ötlet miatt még talán a néző jobban is jár, de azért ez nem gyakori - A fekete ruhás nő 2 - A halál angyala pedig előhozakodott a lehető legrosszabb formációval: közepes minőségű stáb, gyenge rendező és író, klisék.
Miért született meg ez a rész, kérdezhetnénk. A válasz viszont furcsa lehet: azért, mert az ember szeret néha félni, akarja, hogy borzongjon és körülbelül tök mindegy, hogy ezt mivel teszi - a lényeg, hogy a film alapjai megrengessék a lelki világunkat - ez az egyik oldal, a másik meg, hogy a forgalmazó és a stáb pénzt akart keresni, felkapaszkodván az első rész hagyatékain. Más kérdés, hogy a kiváltandó hatás azért eléggé összefügg azzal, hogy milyen produktum kerül az asztalra, jelen esetben a nézők színe elé. A lényeg, hogy bizonyos embereknél egy általában véve közepes, vagy rosszabb film is elérheti azt a bizonyos hatást - a thriller, de leginkább a horror pedig azért kerül kiválasztásra, amikor éppen filmezni támad kedvünk, mert a borzongással keltett szórakoztatás ebben a műfajban elérhető a legtisztábban. Na, nézzük, hogy A fekete ruhás nő második felvonása mivel próbálja elcsavarni a fejünket.
A második világháborúban járunk, amikor Londont bombázások érik. Ezért is gondolja úgy a kormány, hogy diákokat, fiatalokat küldjön el olyan helyre, ahol biztonságban lehetnek, amíg csillapodik a helyzet. Jean iskolaigazgató és Eve tanítónő kíséretében nyolc gyermek elutazhat Crythin Grifford-ba. Nem túl bizalomgerjesztő környékre kell utazniuk, a település sötét és egyik oldalról láp, másik oldalról erdő szegélyezi. A ház, amelyben lakniuk kell sem nyugtatja a kedélyeket: ütött-kopott, rozoga és kísérteties. Az első éjszaka során Eve rémálmoktól szenved, azokból felébredve sem lesz nyugodtabb a helyzet - elmeséli, hogy hangokat hallott, s félelmét megerősíti az egyik kisgyermek is, aki úgy hiszi, szellemet látott. Innentől kezdve már nem is kell sok, hogy rájöjjenek - nincsenek egyedül, egy borzasztó szellem lakja a házat, aki bosszúra éhes. Bárki, bármikor is járjon ott, egy évekkel azelőtti katasztrófa miatt az idők végezetéig ott kísért majd - most éppen a második világháború során, fiatalokkal és felügyelőikkel teszi ezt.
Az alapszituáció nem rossz, hiszen ügyes húzás egy olyan történelmi síkra terelni a sztorit, amely alapjában véve is megrengeti az embert, annak lelkét és mindennapjait. A háború gócpontjától pont elmenekülő kisebb csoportot egy olyan ház "látja vendégül", amely egyfajta belső harcot folytat annak látogatói, lakói ellen, ezzel pedig A fekete ruhás nő 2 - A halál angyala máris megduplázta nyomatékosítási szándékát: nem elég, hogy világháború van, még a menekülő csoportnak sem lehet egy percnyi nyugalma sem - ehhez pedig tökéletes választás a thriller-töltet. Ugyanis a film pont azzal próbál erőssé válni, hogy elhiteti velünk - bármelyik pillanatban beüthet a gond, a probléma - így a feszültség szinte tapintható, pulzusunk felszökken. Pedig egy ideig csak hangulatfestés zajlik, a háború félelme ütközik ki az arcokra, a lelkeket ez mozgatja - nem pedig az, hogy mi történik (mi fog történni) a házban. Pedig egy idő után ez is bekövetkezik, s nem árulok el nagy titkot, hogy ezer meg egy, máshol már bőven sokszor látott elemmel találkozunk majd.
Baj ez? Horror/thriller ez kérem, félni akarunk, hát akkor nem mindegy, hogy mit látunk és hogyan? Nem, nem mindegy - ugyanis egy-egy helyen már szinte lopásnak minősült a szituációt követő filmreakció, így többet mosolyogtam, mint amennyit féltem. Már régen nem ijeszt meg a jumpscare, idejét nem tudom, hogy mikor tudtak megvenni egy-egy nyikorgó ajtóval, vagy becsapódó ablakkal. Ezzel persze nincs mindenki így, de ezzel arra próbáltam célozni, hogy a néző/a fogyasztó változik, tehát nem lehet mindig a klisékhez nyúlni, folyamatosan adagolni a "bűvészdobozból" előrántott standard-dolgokat. Sok-sok hangulatalakító elem bukkan fel a film során, amelyeket szintén máshonnan kölcsönöz - összetört babák, kopott, sötét kredencek, kopogó padló, s még sorolhatnám. A karakterek körbejárják a házat, ezáltal betekintést nyerünk személyiségük felszínébe - mert nem igazán tudjuk meg mindenkiről, hogy kinek a fia-lánya -, valamint a szituációt is így érezzük magunkhoz egyre közelebb.
Hogy mi ebben az új, arra nehéz válaszolni, de mindenki megnyugodhat - ez egy jó folytatás, bár annak nem is nevezném. Minden klisét elkoptat, de a hosszan kitartott jelenetek, valamint a szereplők bemutatása, tevékenysége során a háttérben pillanatokig felsejlő alakok, téveszmék, horror-elemek bőven jól működnek. Kiszámítható, de ugyan, tegye fel a kezét, hogy kinek tud újat mutatni egy horror manapság - ami egyébként baj. Akkor lehetne újra erős ez a műfaj, ha valaki végre egy erős történetet is hozzárakna a meglévő eszköztárhoz, akkor már mindenki vidámabban tapsolna - vagy éppen erősebben markolászná a moziszékek karfáit. A fekete ruhás nő ezen felvonása jól megteremti a hangulatot, lehet ám itt félni - Phoebe Fox pedig üdítő volt a filmvásznon. No, akkor hogyan összegeznék? Így - klisés, forgatókönyve olyan, mint az 1x1, de mégis minden benne van, amire szüksége lehet az embernek, ha félni szeretne. Elég ez? Középkategóriás filmek mindig lesznek - de azért én már nagyon várom a horror megújítóit.
Tucat, de szerencsére nem lefelé lóg ki a sorból. Jól használja a megszokott elemeket, a thriller vonások pedig jó hangulatot teremtettek. Kezdő, vagy újrakezdő színészek tökéletes kiugrási lehetősége lehet(ne) ez a típus és kategória, Phoebe Fox pedig remélem innen dobbant majd egyet. Ijesztő, de nagy horror-fanok csak mosolyogni fognak, akik pedig kevésbé járatosak ebben a műfajban, azok megtalálhatják benne azt, amire vágynak - persze az elvárások ne legyenek magasabbak, mint a moziajtó kilincse.
50%
