Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

Maggie - Az átalakulás | Maggie (2015)

2016. április 01. - kettoharminc

Harry Hobson Maggie című horror-drámájában Arnold Schwarzenegger egy, a lányát végletekig óvó apát játszik, s bár ebben a titokzatos fertőzéssel, érzelmekkel és zombikkal vonalvezetett filmben is a puska biztonságosabbik végén áll, ez a film korántsem úgy mutatja be az emberek és fertőzöttek küzdelmeit, belső vívódásait, ahogy azt évek óta iram és irányvonal tekintetében standardizálja a The Walking Dead széria. A Maggie más, és milyen jól áll neki!

Érdemes elgondolkozni azon, hogy a jó ideje tartó zombiforradalom hol jár és milyen irányba tart - mi működhet igazán jól, a végtelen hentelés, vagy éppen a drámai fűszerezettség, a családról, a fertőzöttekről szóljon-e, vagy inkább a megmenekülésről, a biztos halálról? A választ befogadója válogatja, de azt mindenki aláírja, hogy eléggé túlburjánzott a műfaj, így az új arcokat szívesen fogadja a néző, még a kevésbé új, de annál frissebben ható ötletekkel is, s nincs ez másképpen a Maggie esetében sem. Harry Hobson direktorként, John Scott 3 pedig forgatókönyvíróként debütált a 2015-ös horror-drámával, amihez sikerült megnyerniük Arnold Schwarzenegger mellé főszereplőnek a még mindig csak 22 éves Abigail Breslin-t (Zombieland, A nővérem húga) is.

rankercom_maggie1.jpg

A történet szerint Amerika közép-nyugati részén járunk, egy kisebb farmon, ahol a középkorú, gazdálkodó Wade (Arnold Schwarzenegger) és lánya, Maggie Vogel (Abigail Breslin) kapcsolata kerül középpontba, egy olyan világban, ahol egy titokzatos fertőzésnek köszönhetően az emberek élőhalottakká válhatnak. Akit megharap egy fertőzött, az lassú átváltozáson megy keresztül, míg végül visszafordíthatatlanul zombivá lesz. Wade lánya is megfertőződik a vírussal az egyik városi látogatása során, édesapja pedig két hétre rá találja meg egy kórházban, ahonnan kapcsolatainak hála kiengedik a tinédzsert. Az eset miatt azonban alig marad pár hetük, hogy együtt maradhassanak, de ez az idő sem lesz nyugodt és meghitt: Maggie átalakulása biztos, és egyúttal kiszámíthatatlan. Érdekes, hogy horror-drámaként az előbbi műfaji elemekből csak 1-2 lelhető fel a filmben, az is inkább jelzésértékűen, hiszen a Maggie egészében inkább a dráma dominál - viszont az elhagyott horror-elemek nem okoznak hiányérzetet, inkább előnyt kovácsolnak az összhatás tekintetében.

maggiethefilmcom_maggie2.jpg

Ehhez asszisztál tökéletesen Arnold Schwarzenegger, a megtört apa szerepében, aki végre leásott lelke mélyére, és felhozta onnan színészi kvalitásainak azon húzóegységeit, amelyekre bátran lehet egy teljes filmet építeni. Hitelesen, erőteljesen ábrázolja a kívülről kitartó, belülről pedig majd szétrobbanó családfőt, akinek élete értelme a szeme láttára változik át. A fiatal lány szenvedéstörténete pedig tele van kétségekkel, félelemmel és magatehetetlenséggel, ugyanis egyszerre próbálja feldolgozni az eseményeket, próbál vigyázni önmagára és családjára, ugyanakkor előbb vagy utóbb tudja, hogy képtelen lesz irányítani az eseményeket - és abból még baj lehet. A Maggie nem az emberi test elpusztulásáról, valamint az átváltozás okozta megfékezhetetlen végről, hanem a remények és álmok elengedéséről, az apa-lánya kapcsolat erejéről és annak minden egyes, szakaszokra bontható sajátosságairól szól, amelyből kiderül, hogy a film nem teljesen az, aminek elsőre látszik: itt a fertőzöttek igenis érző, lélegző létezők, akik képesek felismerni magukon és egymáson az elmúlás visszafordíthatatlan, megsemmisítő erejű közeledését, ennek érdekében pedig akár várt, váratlan lépésekre is képesek lesznek.

slashfilmcom_maggie3.jpg

Amit mindenképpen ki kell hangsúlyozni, az a fantasztikus operatőri munka, amely olyan környezetet és hangulatot varázsol a filmnek, amely így akár szavak nélkül is képes mesélni, láttatni a történet mögötti embert, legyen az bármilyen helyzetben. A film rábízza magát a szótlan elmúlás ábrázolására, hogy a befogadó élettapasztalataira hagyatkozva hatást érhessen el. Természetesen mindehhez kellett egy jó rendező, egy korrekt forgatókönyvvel, amiből inkább egy érzelmeket bemutató és azokra ható dráma kerekedett ki, némi horror fűszerezéssel. A Maggie tehát egy frissen ható,  szívszorító film, s bár lehetne rajta fogást találni, nem érdemes forszírozni azokat. Néhány karakter és jelenet súlytalanságát nagyon szépen foltozza be a félelembe oltott érzelemi összhatás, az elfogadás és elengedés útja pedig Arnold meglepően jó játékának, míg Abigail szívszorító egyéniségének köszönhetően intelligensen, csendesen tárul a nézők elé. A Maggie egy gondosan elmesélt történet, ami egy dolgot kér a nézőtől: dőljön hátra, és élvezze.

70%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr448550654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.