Andy Weir könyve, A marsi óriási sikereket ért el, nálunk is elég tekintélyes rajongótábort gyűjtött maga köré. A  könyv nem is olyan régen látott napvilágot - Andy 2009-ben ült neki a kutatómunkának, mindenbe beleásta magát, ami csak fontos lehet egy űrutazásról szóló történethez - űrrepülés, mechanika, csillagászat, még sorolhatnánk. Elkezdte fejezetenként feltölteni weboldalára, s mindezt ingyen tette - gyűltek az olvasok, majd a rajongók ,kérésükre még az Amazonon is elérhetővé tette, a lehető legalacsonyabb áron, 99 centért. Három hónap alatt több tízezren letöltötték, a sci-fi kategória vezetője lett, innen pedig egy ugrásra volt a tényleges siker: New York Times Bestseller 2014-ben, hatszámjegyű összegért eladott nyomtatási jog, majd filmes szerződés. Ridley Scott látott benne fantáziát, s milyen jól tette - felkarolt egy rendkívüli anyagot, ami már így is óriási sikereket ért el, majd meg is rendezte - a Mentőexpedíciót.. Ahogy mondani szokás: ezt már csak elrontani lehetett volna.

Február környékén olvastam a könyvet, ami hihetetlenül beszippantott. Nem szokványos történetmesélés, belevaló főhős, minden egyes oldal leköt és olyan nyelvezettel beszél az egyébként nyersnek tűnő tudományos dolgokról, hogy azok, akiket kiráz a hideg némi okoskodástól és pár kémiai reakció levezetésétől, még ők is elismerően bólogatnak. Nem illendő összehasonlítani a könyvvel, de mivel a film egy az egyben felhasználja azt, szinte szó szerint idézve belőle, miért is ne tenném - a Mentőexpedíció majdnem hűen adja vissza mindazt, amit elolvashatsz A marsiban.

Nézzük is a sztorit - Mark Watney botanikus és gépészmérnök, a NASA Ares III programjának tagja. Kőzeteket elemeznek, anyagot gyűjtenek, mintákat vesznek. A legénységnek azonban el kell hagynia a landolási helyszínt, ugyanis egy közelgő homokvihar meghaladja a még biztonságos szintet - sietniük kell. Watney és a többiek alig látnak az óriási vihartól, és amikor közelebb érnek a biztonsági zónához, baleset történik: Watney-t eltalálja egy leszakadó antenna, majd a távolba sodorja őt. A többieknek menniük kell, el kell hagyniuk a bolygót, úgy hiszik, Watney belehalt a balesetbe - semmilyen életjelet nem kapnak a jeladójától. Viszonylag kis sérülést szenvedett, a biomonitorja megadta magát, felébredt - nem tud kapcsolatba lépni a Földdel, így minden tudományos és műszaki képességét be kell vetnie, hogy túlélje az idegen bolygón...

A legjobb dolog a Mentőexpedícióban, valamint az egész történetben, hogy az ember egyetlen ellenséggel találja csak szemben magát: nem egy szörny, nem idegen létforma, hanem egy teljes bolygó az, ami az életére tör. A magára maradt ember küzdelme olyan erők ellen, amiket felfogni sem lehet, annyira újszerűek és természetesen ismeretlenek. Már a film első pillanatától kezdve szimpatizálunk a főhőssel, aki nem az a tipikus hős, amit korábban, más filmekben már megszokhattunk. Humoros, életigenlő, rendkívül okos és nem utolsó sorban még érdekes is. Sokat nem tudunk róla, de nem is kell - egyedül marad egy bolygón, ahol ki kell tartania addig, ameddig csak lehet. Kapcsolatba kell lépnie a Földdel, valahogyan olyan körülményeket kell biztosítania magának, hogy túlélje - nincs annyi élelem és innivaló, ami elég addig, amíg a következő Mars-expedíció odaérne. Ki kell tapasztalnia, hogy mit szabad, mit nem, és mivel botanikus és gépészmérnök, így adott, hogy akár még jól is sakkozhat a lehetőségekkel, ám a Marson minden megváltozhat egy pillanat alatt. Matt Damon a tökéletes szerep Mark Watney számára - valamiért szinte mindenki ilyennek képzeli/képzelte el a karaktert, aki a könyvben már megjelent. Én is amondó vagyok, Matt Damon rendkívül jó színész, ezt pedig itt is bizonyítja - nincs társa, így saját magára van hagyva - amikor kell, akkor humoros, de minden fájdalom és egyéb érzelem is akkor és úgy jelenik meg, ahogy illik.

A Marson játszódó jelenetek mellett kapunk még NASA-központot is például, amit a budapesti Bálnában rendeztek be - igen, Ridley Scott itthon is forgatott, lásd a Bálna, vagy éppen a MüPa is jó párszor megjelenik -, itt tűnnek fel a többiek leginkább: Jeff Daniels, Kristen Wiig, Sean Bean, vagy éppen Chiwetel Ejiofor - mindannyian a NASA munkatársai, akik igyekeznek a Mark-szituációt átvészelni, megoldást találni minden egyes problémára, ami csak felmerül, vagy felmerülhet. Minden itt játszódó rész picit erőtlenre sikerült, úgy éreztem, hogy Ridley és a stáb szerette volna, ha szinte minden fontos mozzanat teret nyer magának, de úgy sikerült ez elérni, hogy élettelenné vált az egész - a néző párszor még úgy is tapasztalhatta, hogy egyes reakciók, húzások túlságosan megrendezettek, így idegennek tűnhetnek. Mindenki jó, de a humor és a komoly pillanatok egyensúlya nem túl erőteljes, a marsi események sokkal izgalmasabbak és erőteljesebbek, mint a Földön megtörténtek. Chiwetel Ejiofor például annyira erőltetett volt, hogy kicsit sajnáltam is, hogy ő kapta az egyébként fontos karakter, Vincent Kapoor szerepét. Túlságosan kiszámítható és mű, igencsak határeset - néha belefér, néha pedig lelombozó.

A Marson élni nem egyszerű, ezt egyenes adásban láthatjuk: a tudományos alapokon nyugvó történet valóban így is lehetne a valóságban, ez pedig plusz erőt ad az egész filmek. Megnézhetjük, hogyan kell ételt felmelegíteni a Marson, mit kell tenni, hogy kiépítsük a kommunikációs csatornát, de még abba is belekóstolhatunk, miképpen hoz létre kiskertet az ember egy marsi bázison. Több napot, sőt - több hónapot kell kihúznia, a maximumra kell kitolnia a Marson eltölthető maximális időhöz szükséges alapegységeket Mark Watney-nak, így minden lehetőséget számításba kell vennie. Ehhez a hétköznapokat át kell vészelni, teszteket kell végrehajtani, kísérletezni, gondolkozni - emberfeletti feladat ez, de Mark képes tiszta fejjel átlátni a helyzetet. Persze néha jól esik neki is meghallgatni pár diszkó számot - amiket utál egyébként -, vagy éppen megnézni egy sorozatot a laptopon. Mi az erőssége a Mentőexpedíciónak? Az, hogy nagyon emberi, nem steril, nem hősieskedő. Erős, mert képes vagy azonosulni a főszereplővel, izgulsz érte, szorítasz neki, nem steril, hiszen Mark hibázik, tanul és felfedez.

Az idegen bolygón ragadt ember küzdelme saját magával, az elemekkel, mondhatni rendkívüli táptalaj egy sci-fi számára: Andy Weir megcsinálta, megírta, Ridley Scott pedig vászonra vitte, ám néhány fontos mozzanatot kihagyott. Matt Damon megtöltötte lélekkel a szerepét, imádtam, a Mars-expedíció többi tagja - Jessica Chastain, Michael Pena, Kate Mara, Aksel Hennie és Sebastian Stan - sem gyenge, de valahogy akkora volt a különbség ilyen téren, mint amekkora a Föld és a Mars között van, ha élhetek ezzel a példával. Néha nem elég pusztán egy jó alapanyagot egy az egyben átültetni, jó ha megtalálható benne a rendezői én, a lélek. Nem tudom, hogy mennyi lehetőség volt átírni dolgokat - bár jobban belegondolva, arra nem is lett volna szükség. Ahelyett, hogy nagy neveket húzott volna be a Mentőexpedíció színészi gárdája, szívesebben láttam volna olyanokat, akik nem csak egy szerepként tekintenek erre a sokból - persze a színészvezetés is hibás ebből a szempontból, de nincs mit tenni, ez van, van azért minek örülni.

A világűrben profi a hangulat, rendkívül érdekes, tele humoros és a végletekig izgalmas pillanatokkal, míg a Földön ezt igyekeztek megcsúfítani - szerencsére nem sikerült, így Matt Damon ismét a csúcsra érhetett, mi pedig nyugtázhattuk: manapság a sci-fi rendkívül erős, a Gravitáció és a Csillagok között után ismét egy remek darabot kaptunk. Ridley Scott visszatért arra az útra, amin tovább kell járnia - remélhetőleg legközelebb még egy ennél is jobb darabot kapunk tőle és figyel arra, hogy kevésbé szöveghű, helyette sokkal inkább eredeti és őszinte legyen.

79%

A film adatlapja elérhető itt.