A világűr felfedezése már időtlen idők óta foglalkoztatja az emberiséget, a filmek pedig olyan lehetőséggel vannak felruházva, amellyel átléphetnek minden, a valósághoz köthető határt - a filmekben az ember/emberiség képes lehet felfedezni az univerzumot, annak minden szegletével, bolygójával, teremtményével együtt. Rengeteg rendezőt ihletett meg az űr, a végtelen - jelen esetben Stanley Kubrick is "áldozata lett" az ismeretlennek, ám ő egy picit másképpen közelítette meg a felfedezést: a tudomány mellett a képzelőerőt is jelentősen igénybe vette, ezzel megizzasztva az akkori és még a mostani filmkedvelőket is. A rendezőről érdemes tudni, hogy a 20. század második felének egyik legnagyobb újítójaként tartják számon. Stanley Kubrick nevéhez fűződik többek között a Spartacus (1960), Lolita (1962), Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni (1964), Mechanikus narancs (1971), Ragyogás (1980) és az Acéllövedék (1987).
Leginkább regényekből szeretett dolgozni, a 2001: Űrodüsszeia is egy könyv alapján született, ám kicsit másképpen, mint gondolnánk: Arthur C. Clarke-ot kérte fel arra, hogy írjon neki egy regényt, amely alapján filmet készíthet, így egy korábbi novelláját átdolgozva, Az őrszem lett a 2001: Űrodüsszeia alapja. Stanley Kubrick első és egyetlen Oscar-díját pont ezért a filmért kapta - méghozzá a legjobb vizuális effektus kategóriában nyert. Miért érdemes megnézni ezt a filmet? 1968-ban készült, részben tudományos, részben pedig a képzeletre és filozófiára/teremtéstörténetre/problémákra alapozó film, korszakalkotó és tuti, hogy elgondolkodtat. Nos, nézzük, mivel van dolgunk!
Kétség nem fér hozzá - ahány néző, annyi értelmezési lehetőség. Még egy-egy újranézéskor is beugorhat valami, ami előtte még sosem - az alaphelyzet a következő: 4 millió évvel ezelőtt az emberszabásúak élték a maguk kis életét, csoportokat hoztak létre és így teltek az évek, évszázadok. Egy nap azonban egy titokzatos monolit jelenik meg a semmiből, a főemlőscsoportok pedig elkezdik használni az eszközeiket - elindulnak az emberré válás útján. 1999-ben amerikai tudósok egy nagy felfedezésre jutottak - a Holdon találtak valamit, ami megmagyarázhatatlan, emberi észnek értelmezhetetlen. Több méterrel a felszín alatt ott állt egy monolit, amely, mint később kiderül, jeleket küld a Jupiter felé. Az amerikai kormány ezért egy kutatócsoportot hoz létre és küld el a célpont felé, hogy kiderítsék: a monolit kiknek/miknek az üzenetét küldi és miért, mi a céljuk ezzel. David, Frank és a HAL-9000-es számítógép kalandjai pedig elkezdődnek...
Logikáját tekintve mesteri, rendkívül jól építkezik - a monolit létezése adott, már csak az a kérdés, hogy mi célt szolgál. Ennek megértéséhez pedig visszaugrunk az időben, majd' 4 millió évvel korábbra. A film e részét egy stúdióban vették fel, méghozzá tükrök segítségével - egészen addig a snittig, amíg a feldobott csont színre nem kerül. Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy a 2001: Űrodüsszeia mit is képvisel: sokaknak brutálisan unalmas, másoknak maga a sci-fi szentírás megtestesülése, de akadnak olyanok is, akik valahol a kettő közé igazítják be a filmet. Üzenete masszív, de nem szájbarágós, a film maga, jó logikájának és forgatókönyvének (amelyet 100 napig írtak) köszönhetően hagy időt a nézőnek. Ugye ez az unalom egyik meghatározása lehet, de a feltett kérdésekre nem a film megnézése után, hanem közben kell válaszokat keresnünk. Ha nem találunk az külön öröm, ugyanis Arthur C. Clarke szavaival élve: ,,Az volt a cél, hogy több kérdés merüljön fel benne (a nézőben), mint amennyi megválaszolódik". Tény: a filmben 88 percen keresztül meg sem szólalnak - a látvány a lényeg, valamint az abból a néző fejében kirajzolódó gondolatfoszlány.
Stanley Kubrick rendezői sajátosságai megjelennek - tudja, amit tud, de senkit nem lehet megvetni azért, hogyha nem tetszik neki a 2001: Űrodüsszeia. Miért? Azért, mert ez a film úgy működik, mint az Eredetből jól ismert incepció - elvet egy gondolatmagvat a fejedben, s hagyja, hogy kibontakozzon. Ha nem sikerül, nem te van a célközönség. Az emberiség hajnalán elindított útkeresés a darwini teremtéstörténetet támogatja, de a monolit megjelenése már emberfeletti beavatkozásról árulkodik - ezzel megalapozza Kubrick a "létezés" értelmezésének szerteágazó megközelítési lehetőségeit. Nagyon fontos apróságokra is odafigyelt a rendező, lásd arra is, hogy a filmet nem kíséri azon jelenetekben hang/zene, amelyek az űrben játszódnak. Ha már a film eleje, akkor a majmok bizony valódi emberek voltak - mindenkinek külön, személyre szabott jelmeze volt, s ezt az Akadémia sem hitte el, annyira élethűre sikerültek a mozgások, hanghatások.
A technológiai reprezentáció 1968-hoz képest szinte felfoghatatlanul mesteri. Az űr megalkotása és a Föld látványa a Holdról, a bolygók felszíne, az űrhajók mozgása, hangjai mind-mind sci-fi (és egyben film-) történelmi mérföldkövek is. A súlytalanság ábrázolása megkapó, a díszletek nem eltúlzottak. Kubrick szeretett volna az IBM gépeivel dolgozni, ám ezt különböző okokból nem tudták meglépni - így létrehoztak pár sajátot, a vezérszámítógépet, az űrhajó agyát HAL-9000-nek nevezték el. Vegyétek az IBM betűit az abc-rendszere szerint, egyet visszaléptek és máris megkaphatjuk a HAL kifejezés betűjeleit. A monolit viszont rengeteg embert - nézőt, kritikust, függetleneket - megérintett, próbálták meghatározni, hogy milyen szereppel bírhat. Az én olvasatomban a monolit a "gondolat szikráját" jelenti - bárminemű spoilerezéstől viszont eltekintenék, az ilyen felsőbb erő/irányító gondolat alkalmazása és megtestesítése merész, ám bevált húzás volt Kubrick-tól. Mindenki gyárt magának egy elméletet - persze azok, akik képesek a 160 percet úgy magukba szippantani, mint ahogy én tettem. Amennyiben az unalom úrrá lesz a nézőn, vélhetően nem kezd el gondolkodni a másodlagos, rejtett jelentéseken.
A filozofikus elméletek kedvelői habzsolni fogják - ha eddig nem tették meg -, míg mások talán az 1968-ban elkövetett technikai húzások miatt találják nagyszerűnek. Lesznek olyanok is, akik csalódnak és kidobott 160 percnek ítélik meg a 2001: Űrodüsszeiát. Egy viszont biztos: a filmtörténelmi mérföldköveinek hála megkérdőjelezhetetlen fontossággal bír, más kérdés, hogy ez mennyire fogyasztható és erős. Ez az egész emberiség létezéséről szóló és azt továbbgondoló film a mai napig inspirálja a filmvilág rendezőit - így Christopher Nolant is, aki tavaly elkészítette a generációnk/ a XI.század / a jövőbe vetett hitünk és újragondolásunk (jóslatunk), űrodüsszeia filmjét, Csillagok között címmel. Két azonos alapokon nyugvó mű, két ellentétes iránnyal és hangulattal. Ha egyik nem tetszik, válaszd a másikat - de olyan nincs, hogy míg élsz, az egyiket nem nézed meg.
Stanley Kubrick kora egyik legkiemelkedőbb rendezője volt, egyedi látásmódja megannyi kellemes percet okozott a filmek szerelmeseinek, elég sok műfajban. A kitartott jelenetek mindegyike maga az ember, de nem csak ebben a filmjében - ő tényleg hagy gondolkozni, legalábbis néha úgy érezheted. Korát jelentősen meghaladó film, amely karaktereit nem nagyolja el, sőt - azokkal bármi megtörténhet. Az emberi agy pusztán abban hisz, amit lát és megtapasztal, így előfordulhat, hogy olyan helyzetbe kerül, amikor a valóság már nem is tűnik annyira behatároltnak, jobban fogalmazva: néha jobb, ha nem tudunk mindenről. A hatás és a látvány zseniális, tele van rejtett utalásokkal, üzenete pedig továbbgondolja a "miért vagyunk itt?" kérdését - s pont abból merítkezik, ami bennünk, és mindenkiben másképpen létezik: a gondolatból, amely értelmet adhat az ismeretlennek.
Alapmű, de talán túléljük azt is, ha éppen nem ezt tekintjük meg. Az űrutazás és az "ember az űrben" más megvilágításba kerül, végkimenetelét tekintve pedig abszolút kiszámíthatatlan. Mondhatni csendes alkotás majd' 90 percig nincs emberi hang, beszéd a 2001: Űrodüsszeiában, de olykor elegendő a Kék Duna keringő is - néha a hang/kép többet mond minden szónál.
A hatás erős, de tényleg elrettentheti az embert a folyamatos gondolkodási idő. Mert az van bőven - a mesterséges intelligencia ábrázolása 1968-ban nem is volt annyira elnagyolt, tökéletesen előrelátó megjelenítés és használat. A HAL névre keresztelt számítógép 4 millió évvel később másképpen diktál az embereknek. Minden korszakunkat meghatározták valamilyen ideológiák, tárgyak, szóval csúnya szóval ítélve bármik - a lényeg, hogy a felettes erő mindenkinél más és más - Stanley Kubricknál pedig ilyen.
80%
