A Captain Fantastic különleges filmélmény biztosít - szórakoztatva kavar fel. Matt Hoss rendező/írónak ez a negyedik filmje, és sikerült beletenyerelnie egy olyan témába, ami szinte biztos, hogy minden egyes nézőt megragad majd. A különleges neveltetési rendszer, a gyermeki és felnőtt lélek, valamint az élet, mint tapasztalatok megszerzésének és azok használatának összessége erősen és érdekesen jelenik meg ugyan, de a film vége felé szétcsúszik az egész...és mégis egyben marad.
Ben (Viggo Mortensen) az északnyugati partvidék erdőségeiben él, méghozzá hat gyermekével. Feleségével nem is olyan régen, annak szentelték életüket, hogy különleges embereket nevelnek majd fel, távol a társadalomtól. Az életük remekül zajlik, vadásznak, szabályok határozzák meg életüket, rengeteget olvasnak, és így tanulnak is: senki sem panaszkodik, a gyerkőcök is élvezik és értik a helyzetet. Az édesanyjuk azonban kórházba kerül, bármennyire is ellenzik, de csak ott segíthetnek rajta - a helyzet tragédiába torkollik, ami arra kényszeríti a családot, hogy kilépjenek a "valódi világba", maguk mögött hagyva az általuk létrehozott életformát. A külvilággal való érintkezés rengeteg érdekes helyzetet eredményez, ami elég sok kérdést feszeget azzal kapcsolatban, hogy Ben jó irányba tartó, helyes életszemléletet továbbít-e gyermekei felé...
Az északnyugati partvidék erdőinek mélyén él egy család, ahol a legkisebb, pár éves gyerkőctől egészen a 18 éves korba lépő, felnőtt Bodevanig mindenki érett, céltudatos személyiség. És persze itt a családapa is, aki szigorúan, de mégis odafigyelve igyekszik megtanítani mindent, ami számukra a túléléshez és a megfelelő élethez szükséges. Már a legfiatalabb kislány is tisztában van a hazai jogrendszer sajátosságaival, a legnagyobb irodalmároktól idéznek, Noam Chomsky napot tartanak karácsony helyett, ajándékba vadászati eszközöket kapnak, és még sorolhatnám: a lényeg, hogy a számunkra "normálisnak" vélt mindennapokat ők nem tartják helyesnek, hiszen befolyásolja a politika, a gazdasági ellentétek, a hamis érdekek és örömök, valamint az értékfelhalmozás, a felesleges és (nem)tudás ténye. Ben naponta tart edzést a fiataloknak, majd kicsattannak az erőtől, megfelelően táplálkoznak, hegyet másznak, filozófusoktól, nyelvészektől, kvantumfizikáról olvasnak, sokkal koncentráltabban készülnek az életre, mint az egyszerű ember. És itt a bibi: az "egyszerű", akár városlakó ember sok mindent megtapasztal, ami nincs az erdőben: egyének között fűződő érzelmeket, intézményesített oktatást, ügyintézést, és még sorolhatnám. A családi tragédia kizökkenti őket, hiszen el kell utazniuk a nagyszülőkhöz, akik a nagyvárosban élnek - így már az utazás is jelentős ingerekkel jár, noha a kezdetekben nem is akarják, sőt, nem is tudják levetkőzni a "különlegességüket". Viszont azt is megérzik, hogy az erdő nem készíti fel őket az életre...
Az utazás során természetesen szembetalálkoznak azokkal az elemekkel, amik a normális kerékvágásban megtalálhatók: a szórakoztatóipar vívmányaitól kezdve a szerelemig bezáróan, sok-sok új inger éri őket, ami bár megingatja az addig rendszerszerűen felépített életüket, de mégsem akarják elengedni édesapjuk szellemiségét. A film erőssége az összetartáson, valamint a folyamatos, feszült hangulaton alapszik, amit a felszínes jókedv néha meg-megérint. Ezek az egységek leginkább a családi látogatásnál mutatkoznak meg, hiszen Ben testvérénél, akinek szintén vannak gyermekei, megmutatkoznak a két világ alkotta különbözőségek - és mindkét egység fel tudja mutatni a maga igazát. Ben viszont csak a sajátját fogadja el, viszont rajong gyermekeiért, így a nézőre van bízva, hogy mennyire akarja/tudja megtalálni az egyensúlyt a karakterek és az általa megtapasztaltak között, így vélhetően mindenkinek más és másféle lecsapódást eredményez majd a film. A feloldás viszont összecsapott, és félreirányított szimbolikával bír, több, fontos elem (nagyszülők korábbi súlyos, később teljesen elhanyagolt szerepe, Bodevan egyetemi igényei, a fiatalok tapasztalatainak kivetülései stb.) elsikkad és a hosszan kitartott utolsó jelenet arra utalhat, következtethet, hogy a rend és rendszer csupán látszólagos, a film egészében felépített életigénylés és szabadságvágy most már keretek között, de ugyanúgy megy tovább. Ez pedig nem igaz...Viszont az igen, hogy nehezen feledhető film a Captain Fantastic.
