Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

Circle - Circle (2015)

2015. november 30. - kettoharminc

Bizonyára ti is részesei voltatok már olyan feladatnak, akár suliban, akár munkahelyen, egy tréningen, vagy barátok között, ahol előkerült egy bizonyos játék. Játék, de annál sokkal több: tegyük fel, hogy öten vagytok és a végére csak egyetlen egy ember maradhat, mondjuk egy elképzelt hajón. Hogyan döntenétek el, hogy ki legyen az utolsó? Mi alapján választanátok, ki élheti túl? Előkerülnének az előnyök, hátrányok, személyes ellentétek, előítéletek - és persze mindez úgy, hogy minden felügyelet alatt állna. A Circle azt az érdekes kérdést feszegeti, hogy ki maradhat életben egy nagy, többnyire ismeretlenekből álló társaságból. A körítés korrekt, a kivitelezés is ügyes, és olyan végkifejletet tartogat, ami felteszi azt a bizonyos pontot az ,,i"-re.

50 ember egy idegen helyen ébred. Egy körben állnak, a kör közepén pedig egy ismeretlen tárgy. Fogalmuk sincs hogyan kerültek oda, de tudják, hogy most az életükért küzdenek. Hamar kiderül, hogy az ismeretlen eredetű játékmester olyan szabályokat állít fel, amelyeket egyáltalán nem lehet megkerülni: ha valaki kilép a saját köréből, akkor meghal. Ha valaki hozzáér a másikhoz, meghal. Szavazniuk kell, hogy ki legyen a következő, ezt a kezeikkel tehetik meg, a döntéseiket csak és kizárólag ők láthatják, a földön elhelyezett irányítópanel segítségével. Kislány, katona, rendűr, bűnöző, pap, egyetemista, meleg férfi és nő, házasságtörő, és még számos egyén küzd a saját, vagy mások életéért. Lehetőségük van feláldozni magukat, de azzal is csak időt nyernek a többieknek, hogy megtudják, miért is kerültek oda - és, ami a legfontosabb: hogyan kerülhetnek ki onnan. A többesszám csak álom: egyetlen ember juthat ki élve.

circ1.jpg

Jó pár filmet láttunk már a döntéskényszerbe jutott emberekről, viszont kevés képes zsigerileg hatni. A Circle abban picit másabb, mint a többi, hogy nagyon minimális költségvetésből készült, egyetlen, sötét szobában. Ötven ember egy ismeretlen helyen ébred, és hamar kiderülnek a játékszabályok: meg kell győzniük magukat és egymást, hogy miért alkalmasak az életben maradásra, ez pedig azt eredményezi, hogy mindenkinek előjön a sötétebbik, vagy a realitás talaján álló öntudata, és beindul a túlélési ösztön. Próbálják meggyőzni egymást, az emberek között van terhes nő, kisgyermek, ázsiai fiatal, színes bőrű férfi és nő, rákbeteg asszony, idős ember - mindannyian különbözőek egymás szemében. Előkerülnek fontos társadalmi kérdések, hogy ki és mennyire fontos az emberiség számára, ki és mit követett el életében, mik a terveik, céljaik, mindent mérlegelnek, de azért jó párszor az igazságtalanság kerül ki győztesen. Egymás ellen fordulnak, csoportokat alakítanak, szóval az emberi lélek és az önzés felszínre kerül, ugyanakkor jó páran bizonyítják, hogy ők egy jó/jobb ügy érdekében képesek odaadni saját életüket más életének lehetőségéért. Sőt - döntetlen esetén a többieknek kell eldönteni, hogy ki maradhat életben. Ez persze további konfliktusokat szül, míg végül eljutunk a végső választásig.

circ2.png

A dialógusok néhol sántítanak, pedig ennek kellett volna a legerősebbnek lennie - továbbá, elég sok karakterrel találkozhatunk, így nincs is annyira időnk arra, hogy megszokjuk a látottakat, viszont a Circle eléri, hogy mi is beszálljunk a játékba, a magunk módján. A nézőben önkéntelenül is kialakul egy nézőpont, egy megközelítési lehetőség, ami az egész film célja: a néző is ítélkezzen, tegye le voksát - ha akarja, ha nem, ez így fog történni, hiszen az ember alapvetően így működik. A színészek néhol ugyan gyengén muzsikálnak és egy-két helyen logikátlan, mondhatni inkább életszerűtlen fordulatokat rejt, de a vége olyat üt, amilyet egy ilyen filmnek kell. Számomra például egy nyilvánvalóan látható és érzékelhető tényt mindvégig elrejtett, noha nézője válogatja, de azért tartogat meglepetéseket, és ez a lényeg. A koncepció korrekt, jó kis iparosmunka, de egy jobb és erősebb szövegkönyvvel még nagyobbat üthetett volna. Ez persze nem von le semmit az érdemeiből, az embereknek szembe kell nézniük eddigi életükkel, tetteikkel, továbbá döntéseket kell hozniuk és itt, így megmutatkozik jó pár embertípus és személyiség igazi arca. Ehhez egy ilyen helyzet kell - hogy a film végén ki marad életben, az maradjon titok, de egyet elmondhatok: ezt nem gondoltátok volna. Sőt...

70%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr58124288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása