Az első rész sikerei után szinte biztos volt, hogy elérkezik ebből (is) a második rész, hiszen addig kell ütni a vasat, amíg meleg. A Förtelmes főnökök nyitó része 32 millió dollárból készült, s nem kevesebb, mint 203 millió dollárt hozott a konyhára - tehát érthető a döntés. A folytatásokkal mindig az a probléma, hogy nem tudnak igazán újat mutatni, de az még nem is lenne baj, ha nem teszik - inkább az a nagyobb probléma, hogy nem is tudják igazán hozni az első rész minőségét, összetettségét (ha volt). Sok-sok ember tudott azonosulni a balfék főszereplőkkel (no, nem azért, mert az emberek balfékek, inkább azért, mert feltűnt a robotoló munkás kisemmizése, s ennek kifordítása), akik gyűlölték valamiért a főnökeiket, s ez bejött 2011-ben.
Azóta eltelt pár év, a csapat visszatért, s nem szégyelltek behúzni még két-három olyan nevet, akikkel erősíthetik a gárdát: lásd Christoph Waltz vagy Chris Pine. Ám ez nem azt jelenti, hogy egy folytatás, jelen esetben a Förtelmes főnökök 2 akkora meglepetést tudna nyújtani - inkább arról van szó, hogy meglovagolják azokat a bizonyos sablonokat, amelyek néhány kreatív gondolattal szinten tarthatják a címet. Ezért fontos figyelni az arányokra, mert egy-két rossz húzás előfordulhat - pláne egy folytatásnál, ha új ívet akar felvenni. Ha nem, akkor pedig könnyen unalmas lehet - maradjunk annyiban, hogy nehéz jó döntéseket hozni.
Nick, Kurt és Dale az első részben sok mindenre képes lett volna azért, hogy eltüntessék a főnöküket...Ami végül sikerült is, a maguk urai akartak lenni, ehhez pedig még egy gyilkosságot is bevállaltak volna. Ebben a részben magánvállalkozásba kezdenek, méghozzá egy új találmányukkal a középpontban: a Zuhanypajtival. Egy showműsorban szerepelnek termékükkel, s nem sokkal később megkeresi őket egy titokzatos egyén - akiről kiderül, hogy az ország legnagyobb online áruházának birtokosa. A ravasz befektető lenullázza őket egy ócska csellel, s a kezdeti szörnyűségek és tanácstalanság után, jobb híján emberrablással próbálják megoldani a helyzetet. A gazdag befektetőnek ugyanis van egy fia, akit roppantul jó ötlet elrabolni és túszként tartani. A váltságdíj természetesen akkora, ami pont megmentené a három barátot a csődtől. Talán azt nem vették számításba, hogy erre a feladatra (is) totálisan alkalmatlanok...
Várható volt, hogy ez fog történni. A bevezetőben is ecsetelt okok miatt, melyek szerint szinte hülye az, aki ilyen sikerek után nem rendez második filmet, nyilvánvaló volt, hogy itt bizony lesz folytatás. Meg is érkezett, ugyanarra az alapra épült a Förtelmes főnökök 2 is, mint az első. Itt vannak a srácok, még több neves színész a mellékszerepekben, rengeteg improvizálás - és mindez jó kis szórakozást nyújt akkor, ha nem nagyon nézünk a dolgok mögé. A kezdés nagyon pozitív, betekintést nyerhetünk a három férfi életébe, legalábbis azon részébe, amely meghatározza őket - együtt maradtak az első rész után, s azért hoztak létre saját vállalkozást, hogy ne legyen többé főnökük - nos, legalább 8 perc kell ahhoz, hogy ez ne így legyen, bár ebben a részben más formát ölt a "gonosz".
Szerencsére elég jól pörögnek az események, csak Charlie Day ne ordibálná el állandóan a párbeszédeket, különböző szituációkat. Eleinte vicces, később kiszámítható, a film második harmadában pedig már fárasztó. Ettől eltekintve szinte ordít a főszereplő hármasunkról, hogy roppant jól működnek együtt, bírják egymást - és ez nagyon jót tesz a filmnek, ha ezt a néző nem érezné, akkor bizony óriási gondok lennének. Charlie Day, Jason Sudeikis és Jason Bateman olyan minőséget nyújtanak, mint az első részben - kérdés, hogy ez ugye kinek elég. Néhány helyen érezhető az erőltetettség, de ez viszonylag hamar feloldásra is kerül. A film közepén lesz egy fura fordulat, amely ugyan jót tesz az összhatásnak, ám véleményem szerint nem sikerült úgy kezelni a szálakat, ahogyan azt illett volna.
A sok-sok baromkodás olyan hatás kelt, mint egy Transformers filmnél a látvány - egy idő után sok lesz és unalmasság válik, ha nem jó a háttér. Itt is ez történik, persze nem vészes és egyáltalán nem állandó, csak észlelhető és zavar - picit. Ha vennék egy képzeletbeli skálát, amelyen elhelyezem a színészeket, akkor valahol a közepén lenne a három főszereplő, picit előrébb Christoph Waltz, s ezt egyensúlyozná a negatív oldalon Chris Pine. Pine legalább olyan teljesítményt nyújt, mint az eddigi filmjeiben, amelyre ti is emlékeztek, ugye? Ugye, hogy nem. Kevin Spacey rövid szerepet kap, de minőségi, Jennifer Aniston dögös és jó a karaktere - bár nem túl erős, de jó őt látni. Jamie Foxx pedig a nem túl hálás szerepében sem okoz csalódást, de valljuk be, hogy ők itt csak a mézesmadzag - és érezhetően annyi lehetőséget kapnak, amennyivel még nem lehet maradandót alkotni, de már nem is annyira meghatározó.
Nem okoz csalódást, de nem is nyújt újat. Talán ezt jelenti a korrekt második rész fogalma? Nem tudom meghatározni, hiszen filmje válogatja, ám annyiban biztos vagyok, hogy nem lett ez semmivel rosszabb, mint az első, de talán néhány helyen elszúrták a mértékeket, néhány vicc nagyot ütött - ám időben kell abbahagyni, hiszen a túlnyújtott humor nagyon-nagyon korán visszaüt és ez baj. Ami megnyugtat az az, hogy talán lesz harmadik rész - és a mostani kísérletezések célba is érhetnek majd, jó irányt véve. Természetesen egy vígjátéknak nem kell súlyosnak és komolynak lennie, ám nem árt, ha van íve, amelyet meglovagolnak a főszereplők, s bele tudnak kapaszkodni, ha baj van.
Lehet a filmen sokat nevetni, de embere válogatja, én nem éreztem időpocsékolásnak. Talán nem nyújtott többet annál, mint amire szánták - néhol nem is igazán nevettem a poénokon, ugyanis a három főszereplő sok volt, amikor együtt játszottak, talán így harmadolták a humor súlyát, de ez sem állandósult a film során. A Förtelmes főnökök 2 egy lightos komédia, amelyben elrontották az arányokat, de még belefértek a képzeletbeli határok közé. Mit jelent ez? Egyszer rendben van, a második megnézés pedig eszünkbe sem jut majd. A mellékszereplők jók, Kevin és Jennifer pláne, Jamie is egész korrekt. A főszereplőink jól érzik magukat, a magánéletben is jó barátok - csak így működhetett ez az egész, látszott, hogy jó néhány helyen impróztak, s egy korábbi nyilatkozatukban is elmondták, hogy a poénos jeleneteket többször kellett felvenni, mert az első három-négyet mindig elröhögték.
Sztori tekintetében nem túl erős, a fordulat inkább meglepetés, de nem vesz el a súlyából, van benne kraft - más kérdés, hogy hová tart így az egész elképzelés, mert folytatásnak korrekt ugyan, de a következő résznek nem tett le erős alappilléreket, zárásnak pedig gyenge lenne. Néha már egy-egy beállítás is vicces, olykor pedig a poénok gyengék - kicsapongó, de tartja a mértéket, s ez így van rendben - pontokban nálam picit alulteljesített, de összehasonlítva az első résszel - rendben volt.
65%
