Néha nem is olyan rossz érzés az, ha beül az ember egy filmre - amelytől maximum közepes szórakoztatási élményt vár - s aztán kellemes csalódás lesz a vége. Will Smith az utóbbi időben inkább fiacskája karrierjét egyengette (azt sem túl jól), sajátját bár nem hagyta elveszni a homályban, de mégis pihenőpályára tette. A Focus - A látszat csal, mondjuk nem éppen az a műfajú movie, amelyben óriási színészi készség-prezentációra lenne szükség, de mégis jó az, ha látszik, jól érzi magát főszereplőnk a vásznon. Ehhez mondjuk, nem kell egyéb, mint egy roppant tehetséges és egyben gyönyörű, fiatal színésznő, Margot Robbie.
Egy dolgot azért nem árt leszögezni még így az elején - ez a film sem váltja meg a világot, de az utóbbi évek filmtermése talán okot adhat arra, hogy ne igazán becsüljük meg az átlagtól picit jobb filmeket, mert ez tipikus képviselője e csoportnak - majd nézője válogatja, hogy merre is tart a mozi a közeljövőben. Addig itt egy új jelentkező, a Focus - A látszat csal, amely pont a szélhámos létről és annak velejáróiról számol be bő 100 percen át, ergo elvárható tőle egy s más - a bemutatója érdekes, a színészek jó nevek, de azért nem robognak be rájuk az emberek tömegesen a mozikba, s talán a legfontosabb elegy is felbukkan: a fordulat. Na kérem, ha ez az elem nem túl jól kidolgozott, akkor a "középszer" tényleg csak egy-egy lélegzetvételre bukkanhat fel a mozik kínálatának végtelen tengeréből - hogy aztán örök álomra hajtsa fejét annak legmélyén. Kérdés tehát, hogy a filmünk mire fókuszál igazán - képes-e behúzni egy aranyérmet - vagy elég nekünk az erős ezüst is?
Nick fiatal és sikeres csaló, nem túlzok azzal, ha azt mondom - elég piti melókkal tartja el magát, így elkerülve a nagy dobásokból eredeztethető feltűnést. Így is pénzénél van - legalábbis mindenki így gondolja, amikor meglátja őt. Bővíti a bandát - törtető, fiatal és nem utolsó sorban csinos lány kerül mellé, Jess. Nem kell neki kétszer mondani, hogy mi is a dolga, könnyen beletanul a szélhámos létbe, a legjobbak közé küzdi fel magát. Egy New Orleans-i balhé előtt Nick magához veszi Jess-t, és elkövet egy óriási hibát - beleszeret a lányba, így máris összemossa a munkát a magánélettel - ez pedig az ő "szakmájukban" a lehető legnagyobb hiba. Ez természetesen semmi jóra nem vezetne, így elválnak útjaik - de pár évvel később újra találkoznak, mindketten egy és ugyanazon nagy dobás miatt kerülnek össze, jobban fogalmazva szembe egymással, így pedig megnehezítik egymás dolgát. Kérdés, hogy hogyan hat korábbi viszonyuk a jelenlegi üzletre - képesek-e külön utakon járva elnyomni egymást, vagy...?
Nem mondok azzal semmi újat, ha úgy fogalmazok: ez egyszerű, mint egy faék. Minden úgy kezdődik, ahogy egy tipikus, fordulatokkal gazdag film általában - megismerjük a főszereplőnket, aztán a munkáját, jellemét, majd bedobunk mellé egy nőt, aki mindent felborít, és végül elszakadnak egymástól. Ez oké, ezután pedig jön az a blokk, amikor később, menő szélhámosként egy nagy dobás miatt a sors összehozza őket újra - s mi csak találgathatunk, hogy mi fog kisülni mindebből. Az első fél óra azzal telik, hogy felvázolja számunkra a következetesen szájbarágós tényeket: nem irodisták, nem papírkupacok mögött ülő egyénekkel van dolgunk, inkább high-class zsebtolvajokról. És most jön a "de" - de a munkájuk bemutatása véleményem szerint piszok jó hangulatúra sikerült, ezzel jól meg is ágyaztak az elkövetkező 80-90 percre. A bűnbanda mindennapjai, apró és nagyobb húzásai humorosak és kellően változatosak - jó elegy, de ez a belépő szint, itt kötelező lekötni a nézőt, szóval maradjunk csak a realitás talaján.
Azzal sem árulok el nagy titkot, hogy a szerelmi szál is megragad a maga egyszerűségénél, de a fordulatok azért igyekeznek kicsalogatni a nézőt a komfortérzetéből - nem húz nagyokat, de sosem hagyja, hogy a néző elveszítse az érdeklődését. Szerencsére a filmtörténelem jól felépítette a kötelező köröket, sablonokat - itt sem maradunk ki ezekből, a Focus - A látszat csal végig követi azokat, s természetesen egy nagy balhéval száll ki a film végén. Na ezen nem sikerült olyan nagyot csavarni, pedig pont ez lett volna a lényege: nem egyszer bukkanhatunk logikai bakikra, amely pedig ahhoz vezet, hogy két részre szakad a film, amely bőven jól felismerhető: egy olyanra, amelyben egy fiatal, sármos és lankadatlanul előretörő szélhámos ügyeskedik (hello, Ocean's sorozat), valamint egy másikra, amelyben romantikus-komédia stílusban se veled, se nélküled kapcsolatot látva, két felet figyelhetünk - ők pedig akarják egymást, de mégsem tudnak megbízni a másikban.
Az első említett egység roppant izgalmas és előremutató, Will Smith jól hozza a karaktert, Margot Robbie pedig inkább helyes és aranyos, mint fontos, de ettől függetlenül ő is nagyon profi színésznő, itt meg is látszik. Viszont a romantika - na ott bizony valami bűzlik. El sem tudom képzelni, hogy bármi történjen főhőseink között, annyira nem működik a kémia - valahogy ez picit így kisiklott. Baj nincs, ugyanis sok másra oda tudunk még figyelni, ezek pedig a tényleg elég életszerűre vágott jelenetek. Az operatőri munka jó, a vágás szintúgy - de ugye itt a bibi, vagyis ott, hogy a tartalom néhol annyira kajla, hogy megmosolyogtatja még a szomszéd nénit is. Azt sajnálom, hogy megint nem fedeztünk fel többet annál, mint amit láthattunk - nem kellett gondolkozni, nem igazán csűrték-csavarták túl a dolgokat, s a film végén lévő csattanóval nem kaptuk vissza a kezdeti érzéseket. A kezdeti "nocsak" a végére így egy közepesnél jobb filmet eredményezett, jó zenékkel, remek technikai háttérrel - élveztem olykor a karakterek mélységét is, ahogy a fordulatokat, csak ne lettek volna ennyire szájbarágósak. Hogy aranyat kapjon vagy ezüstöt? Jó lesz ide a bronz is.
Kellemes csalódás - kellő idő elteltével akár még egy második megnézésre is alkalmas film. Nem hozza le ugyan a csillagok az égről, de nem is célja - Will Smith és Margot Robbie bár nem jó páros a vásznon, de színészi teljesítményeik most elég hátteret nyújtottak egy jó iramú, bár a végére magából picit kicsavarodó filmhez.
68%
