Adam Sandler és a világ nem áll mindig nagy barátságban - ám néha eltalálja azt a bizonyos mértéket, ami néha értékké alakul át. Egy kezünkön meg is tudjuk számolni, hogy melyik filmekre emlékszünk vissza tőle - A cipőbűvölő talán ilyen, számunkra is kellemes meglepetés volt. Július 14-én megjelent lemezen is, még anno a megjelenésekor láttuk, de ideje felidézni, hogy mit is gondoltunk és gondolunk a filmről.

Bizonyára ti is elgondolkodtatok már azon, hogy milyen lenne más ember bőrébe bújni. Ha csak egy percre is, de akár még tovább - kipróbálni teljesen új dolgokat, de megközelíthetjük máshonnan is a kérdést. Mit tennénk, ha egy csoda folytán teljesen mást csinálhatnánk, mint ami egyébként elrendeltetett, ami a hétköznapi? Adam Sandler legújabb filmjében is ebben a cipőben jár, hogy szóhelyes legyen. Ne, ne aggódjatok - ez nem az, amit mostanában megszokhattunk a puki-büfi poénok egyik nagy vezérétől. Emlékeztek még az Apafej (1999), a Ki nevel a végén? (2003), Spangol - Magamat sem értem (2004), vagy az Üres város (2007) filmjeire? Nos, ott sem az örök idiótákat játszotta el, no persze nem vitte túlzásba sosem a színészi mélységeket és nem csillogtatta gigászi eszköztárát, azért valljuk be, tovább tud lépni a kritikán aluli szórakoztatás minőségén, s néha beletenyerel egy-két kellemes szórakozást nyújtó filmbe is. A cipőbűvölő ezek közé tartozik, s nem árulok el nagy meglepetést azzal, hogy a botrányosan gyenge plakát előtt azért én picit féltem, de adtam a bemutató miatt neki egy esélyt. Picit varázslatos, elrugaszkodott és, ami a legfontosabb: emberibb megközelítést rejtegetett. Gondolnátok, hogy itt van valami turpisság - nincs. Tutira? Persze, hogy nincs. Mi a baj ezzel a filmmel, hisz ez Adam Sandler!? A válasz: nincs ezzel semmi baj. 

Max Simkin cipőket javít. Minden egyes nap. Családja már generációk óta foglalkozik a lábbelik szervizelésével, ez a munka tehát apáról fiúra száll. A mindennapi élet számára nem több mint monoton napok körforgása. Egy nap azonban az egész élete megváltozik - betér hozzá egy kuncsaft, akinek határidőre kell elkészítenie a lábbelijét. A gépe azonban elromlik, de eszébe jut, hogy a pincében ott áll egy régi, ütött-kopott masina, amelyet még anno az édesapja is használt. Kipróbálja hát, s mivel a vevő nem érkezik meg időre, Max pedig lelkiismeretesen várja őt - gondolja, hogy elüti az időt, felpróbálja a cipőjét. Rádöbben, hogy a gépezet varázserővel bír: ha felhúzza az azon megjavított cipőket, akkor a gazdájuk bőrébe bújhat, egészen addig, amíg le nem veszi azokat. Mi is mit meg nem adnánk, ha csak pár percre is de, más szemmel láthatnánk néha a világot - Max is így gondolja, ám az élet nem ilyen egyszerű, néha mások élete sem olyan szép és csillogó, mint ahogy azt külső szemlélőként mi megtapasztalhatjuk...

Bár a sztori maga nem mondanám, hogy roppant eredeti, azért nem is húzom a számat, ha el kell olvasnom. S mivel láttam is, sőt, elég friss a filmélmény, így elmondható: Adam Sandler most eléggé meglepett. Noha az is igaz, hogy nem ő rendezett és/vagy írt, de azért így is őrjönghetett volna a maga kis stílusában - szerencsére nem tette, s többek között ezért egy nem túl erős, de szerethető filmet kaptunk. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, boncolgassuk a sztorit. Van egy suszterünk, aki generációk óta egy cipész családban él, követi az ősök munkáját - s teszi ezt minden nap szomorúan, leverten, céltalanul. New York egy aprócska utcájában a környék tele van felhőkarcolókkal, de azért még az ő környékét nem zsebelték be a gazdagok. Szomszédja Jimmy, a borbély, aki különös nyitottsággal és baráti szeretettel közelít felé, ám Max a mindennapos monotonitásnak, valamint apja hirtelen eltűnésének betudhatóan nem igazán ápolja kapcsolatait. A film során bepillantást nyerhetünk a különböző cipész feladatokba, amelyeket be kell vallanom, eléggé élveztem, még akkor is, ha ez csak ízelítő volt - tetszett, egy gyönyörű szakma nem gépiesített valóját a vásznon visszalátni.

Adam Sandler nem őrjöng, nem büfög és még csak nem is kiabál - egyszerű átlagpolgár, arcán látszik az évek összes terhe, egy rossz szavam sem lehet rá, s ezt fura így leírni, hát még hangosan kimondani. Talán a legtöbben arra gondolnának, hogy ez egy vígjáték, de én nem igazán húznám rá ezt a műfaji behatárolást, ez inkább komédia-elemeket is tartalmazó dráma, amely kellemes és semmiképpen nem túlgondolt folyamatában mutatja be nekünk egy csoda megvalósulását. A csoda, nos: mások cipőjét felhúzva az adott egyénné válhatunk, persze csak testben, de az Max számára bőven elég. Ki is próbálja, hamar rákap az ízére, s ez a bohókás varázslat nem ragad meg pusztán a négy fal között. Amint kilép a "valóságba", ott bizony az adott testben azt a személyt képviseli, akié a lábbeli - ez pedig 99%, hogy mindig bonyodalmat okoz, s bizony, itt sem lesz ez másképpen. Étteremben kajálni és nem fizetni? Még szép, de ez laza dolog. Meglesni valakit, persze megrovás nélkül? Naná, de azért ez sem túl érdekes. Ezért lesz egy óriási galiba is, amelyből nem egyszerű kimászni, de ezt meglátjátok, ha megnézitek a filmet.

A forgatókönyv tudja a dolgát, a rendezés teljesen korrekt, a mellékszereplők jól elkülöníthetők és tényleg hasznuk is van, Adam Sandler nem ripacskodik és még jó is, hiszen végre ember. Igen, úgy viselkedik és létezik, mint te vagy én - azt leszámítva, hogy mi nem huppanunk mások cipőjébe. De ha tehetnénk...Nos, a lényeg, hogy A cipőbűvölő néha abszurd, néha pedig annyira valóságos, hogy teljesen elmélyültem a nézése közben, s még egyszer-kétszer el is gondolkodtatott. A zenék és a hanghatások jók, nem tolakodóak - s, ha az alapszituációból kibontakozó probléma nem lenne elég, még kapunk egy a filmnek megfelelően súlyozott drámai szálat, egy hatásos galibát, amelyből főhősünknek ki kell szabadulnia és még a szerelem is bekopogtat valahogyan. Ja, és még meglepetést is kapunk, bár akik mögött nagy mozis/filmes tapasztalat van, azok ügyesen észreveszik azt, amit én is, és a film vége felé már bőszen bólogatni fognak, hogy ők bizony megmondták. Tudjátok mit? '90-es évek utóérzés, jó hangulat, drámai megközelítés. Ez A cipőbűvölő, s bár egy picit eltéved az utolsó 15-20 percben, szerencsére csak pár centivel rugaszkodik el a földtől. Ez még belefér, hisz itt van Adam Sandler.

 69%

A film adatlapja elérhető itt.