Hayao Miyazaki. Sokaknak nem jelent semmit ez a név, mások pedig az egekig magasztalják. A japán rajzfilm kultúra nagy úttörője és alakja, aki a Szél támad című egész estés történettel búcsúzik a szakmájától. A 73 éves úriember nevéhez rendezőként 28 film köthető, 34-nek pedig írója volt. Első alkotása 1971-re tehető, akkor kezdte el készíteni a Rupan sansei című sorozatot, amely 15 részt élt meg. Az animációs/rajzfilm szekcióban, mint szakember, már 1963-ban is dolgozott - ekkor az Okami shonen Ken és a Wanwan chushingura című alkotásokat jegyzi. Első, egész estés műve a III.Lupin - Cagliostro kastélya (1979), amelyben rendező és forgatókönyvíró is volt.
Miért is annyira különleges Miyazaki úr? Hiszen megannyi japán, animált sorozatba, filmbe botlunk bele - miért is lenne pont az övé sokkal különlegesebb a többinél?
1985-ben megalapította a Studio Ghibli-t. Hatalmas sikereket ért el a stúdió, már a kezdetektől fogva, a Ghibli égisze alatt készült el többek között A vándorló palota (1986), Totoro - A varázserdő titka (1988), Kiki - A boszorkányfutár (1989), vagy éppen a Chihiro Szellemországban (2002). A Studio Ghibli alapvetően gyermekek számára készít meséket, filmeket - de mindezt úgy, hogy akár a felnőttek is értékes gondolatokkal, tapasztalatokkal lehetnek gazdagabbak, ha megtekintik azokat. Hayao mindig törekedett arra, hogy műveiben nagyon erősen helyet kapjon a társadalom leírása, rajza - annak szinte minden problémájával, vágyaival, céljaival. Olyan képeket mutat be nekünk, amelyek nem feltétlenül viszik előre a történetet, ám az adott művet teljes mértékben és tökéletesen láttatja, szinte vászonra festi azt - színvilága és hangulatkeltése egyedülálló, névjegyszerű, minden más alkotástól megkülönböztethető.
A filmekben szereplő karakterek, a valóságnak megfelelően soha nem egyértelműen helyes vagy helytelen jellemképpel rendelkeznek, ugyanúgy, mint minden emberben, a karakterekben is megtalálható a rossz és a jó tulajdonságok egyvelege. Talán, ami a legfontosabb, az a következő gondolatában és irányelvében található meg:
,,Soha nem engedtem meg - s ezt minden filmemnél betartottam -, hogy 10% fölé emelkedjék a számítógépes technika használata a filmjeimben. Ez így tiszta és őszinte, valamint az is jellemző az alkotásainkra, hogy soha nem kész forgatókönyvből dolgozunk. Ahogy halad előre a történet, úgy írunk még hozzá és alakítjuk ki szereplőink és a történet végső sorsát."
A főszereplőnk Jiro, óriási szerelme a repülés, és minden gondolata a repülők körül forog. Fiatal korától kezdve pilóta szeretett volna lenni, ám szeme ehhez gyenge, erős szemüveget hord, így a mérnöki pálya mentén, de mégis a repülés mellett kötelezi el magát. A történet Jiro életét mutatja be, egészen fiatal korától - a 2. világháború befejezéséig. Tehetsége és kitartó szorgalma meghozza számára a hőn áhított munkát, vezető mérnöke lesz egy, -többek között - világháborús célokra repülőgépeket fejlesztő cégnek. Munkája minden egységén túl megismerhetjük Jiro magánéleti hátterét is, japán társadalmát, egy olyan történeten keresztül, amelyben helyet kap a barátság, a szerelem, szorgalom - érintve a nagy földrengést, melyet később a világválság, valamint a világháború eseményei követtek.
A Szél támad egy rajzfilmes köntösbe burkolt életrajzi mű, amely Miyazaki úr utolsó munkája. A történetet az előbb említettem, ehhez szervesen kapcsolódik a hangulatfestés, a karakterek felépítése, a cselekmény előrehaladásához kapcsolódó és azt alakító vonalvezetés - amely egy életrajzi műnél elkerülhetetlen, hogy néha picit leengedjen, de nem a színvonal kapcsán, hanem inkább a lendület terén. Ez itt sem történt másképpen, ám úgy voltam minden egyes pillanatban, hogy vártam, mi is lesz a következő lépése, élethelyzete Jironak, mire-hogyan reagálhat majd. Mind az iskolai, mind a felnőtt évei tartogatnak számunkra kiemelkedő fontosságú kulcsmomentumokat, de apró részleteiben kell keresnünk a mű valódi mondanivalóját.
A gyönyörűen megrajzolt képek nem tolakodóak, sikerült úgy megalkotniuk, hogy egész egyszerűen csak csodálkozzunk rajtuk. Legyen szó egy egyszerű füstfelhőről, vagy egy fodrozódó vízfelszínről - vagy akár a földrengésről, az utcán rohanó tömegről -, mind-mind hangulatosak, és azt hiszem ebben rejlik az egyik nagy erőssége Miyazaki művének. A hangulatfestés mértéke és minősége magas színvonalat képvisel, az egész egyszerű láttatás és érzékeltetés mellett, felett képes arra, hogy érzelmeket fessen a mozivászonra, monitorra, tv-képernyőre. Ezek az érzelmek egyetlen szó nélkül, pusztán a látvány által válnak valóra, markolnak szívünkbe és hatnak ránk. Ezért is tarthattam és tartom nagyon fontosnak Jiro tetteit és szándékait, mert kíváncsi voltam, mi is lesz az elkövetkező képsorok tartalma a látás, majd az érzelmek és végül a hatás szintjén.
Egy-két logikai buktatót ugyan rejt magában a forgatókönyv, de azt hiszem ez jelen esetben elnézhető, ugyanis összességében minden szál gyönyörűen kifut, semmi nem marad a levegőben, szép keretbe burkolózik a történet.
A rajzok tekintetében egyetlen panaszunk sem lehet. Mesés környezet, csodálatos rajzok és bámulatos érzelmi megvalósulás. Túlzóak lennének a szavaim? Lehet, de a film hatása köszön vissza az írásomból, s visszatekintve Miyazaki eddigi műveire, szinte mindegyik után így éreztem, nem hiába. Korunk animációs meséi rengeteg számítógépes segítséget használnak, ami nem baj - csak elvész belőle a kétkezi munka, az alkotó puszta kezével történő történetmesélési képessége, amelyet azt hiszem mindannyian - ha eltérő mértékben is - csak megbecsülni tudunk. Ebben az esetben, még így manapság is kijelenthető: ez megsüvegelendő, sőt! A szinkron ugye japán, mely sokak fülét bánthatja, aki esetleg nem szokott még hozzá, de azt hiszem egyáltalán nem tolakodó, másabb egy animációs/rajzolt filmnél, mint egy hagyományosnál. A mozikba feliratosan került itthon - sajnos csak Budapesten-, én is úgy láttam, ezzel nem volt semmi probléma. A karakterek szépen kidolgozottak, mindenki annyit szerepel, amennyit kell, senki nem vesz el a történetből, az utolsó embernek is fontos szerepe van, ha más nem - a jellemfejlődésben és a történetábrázolásban. Kiemelkedő továbbá a hangok egysége, valamint a zene kiválasztása. Bizonyára többen hallottátok már Yumi Arai - HikokiGumo dalát, de ha még nem, akkor keressetek rá - ez bizony bőven erős hangulatfestő dal, amely a megfelelő képsorok mellett libabőrt képes előidézni. Arról nem is beszélve, hogy a földrengés vagy a repülőgép motorjának hangja olykor ember alkotta.
Ez a történet mindenki számára tanulsággal bírhat. A szorgalom, a gyermekkori vágyak beteljesítése, annak igénye - vagy akár a barátság és a végletekig kitartó szerelem, mind-mind megjelennek előttünk, ha megtekintjük Miyazaki Szél támad művét. A repülés és a repülőgépek szerelmesei különösen örülni fognak a film láttán, de egyébként bárki, aki űz valamilyen hobbit vagy olyan munkát végez, amelyet nagyon szeret, ugyanis ez egyfajta tiszteletadás az alkotás felé. A munka nemesít, hát még, ha szívből csinálják. Egy Jiro nevű kisfiú életén keresztül tapasztalhatjuk meg Japán mindennapjait az említett idősávban, de ezen bőven túlmutat a film mondandója. Egy életmű bemutatása, amely kiegyensúlyozott színvonalat képvisel. Egy álom megvalósulásának pozitív és negatív oldalai, az élet egyszerűsége. Talán még tíz-tizenöt élmény általi következtetést leírhatnék, de talán mindenkinek mást jelent ez a film. Talán Japán, s úgy nagy egészében nézve az egész Távol-Kelet értékvilága és érzelmi megalapozottsága, hagyományai messze állnak tőlünk, egy-egy alkotóelemét nehéz átéreznünk, ám Jiro által ez a meseszerű gondtalansággal és nagyon erős drámai háttérrel képes számunkra is maradandót alkotni. De még mennyire!
Nagyon tetszett a film, igazi búcsúmozi, ahogyan azt illik, s ahogy azt mindenkinek kellene. Aki esetleg még nem találkozott a szerző munkáival, annak először a Vándorló Palotát, vagy a Chihiro Szellemországban című műveket ajánlanám, amelyek picit a földtől elrugaszkodottabbak, de hihetetlen erejű mondanivalóval rendelkeznek. A mondanivaló, a láttatás és érzékeltetés művészete ez a mű. Nagyon szeretem azt, amikor a puszta jóízléssel és hozzáértéssel, valamint a részletek abszolút erejének kifejezőképességével készül egy adott film, s bár legyen néhol kicsit dadogó, vagy olykor kevésbé lüktető, mégis valahogy érezni benne, hogy érző és alkotó emberek kétkezi munkájának eredménye.
Egy szónak is száz a vége, lehet úgy is mesélni, ahogyan Miyazaki tette. De úgy mesélni, ahogy ő mesél - úgy nem tud más. Köszönjük neki az eddigi munkáját, s azt is, hogy Jiro történetével erőt és hitet adott az álmoknak, amelyekben legyünk bármilyen idősek is, hinnünk kell.
80%
