Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

A szürke ötven árnyalata - Fifty Shades of Grey (2015)

2015. november 29. - kettoharminc

Erika Mitchell - vagy más néven E.L.James. Egy név, amelyet elég sokszor (túl sokszor) ismételgettünk, hol magunkban, hol társaságban, no de miért is? Ő szerezte a "Szürke" könyvtrilógiát, amelyek címei: A szürke ötven árnyalata, A sötét ötven árnyalata és A szabadság ötven árnyalata. Több mint 100 millió elkelt példány nem éppen rossz statisztika, maga a szerző is meglepődött a nagy siker miatt - én inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon okosan lovagolt meg egy új hullámot, amelyet tulajdonképpen nem is ő gerjesztett, de ez ugye senkit nem izgat. A szexuális fantáziák elengedéséről, vágyakról írni jó - ha azt minőséggel tesszük, de az írónő a következő módon reagált a negatív feltételezésekre: ,,A könyvem egy olyan nőről szól, aki előtt egy ismeretlen világ nyílik meg, amit élvez. Sok női olvasom mondta, hogy – a példámat látva –, feljogosítva érezték magukat arra, hogy szexuálisan elengedjék a fantáziájukat, így ez hasznos."

Ez rendben van, de nem erről van szó. Nem szeretnék belemenni mélyebben a témába (még), de az ilyen minőségű (!) fantáziálás rossz irányba viszi a világ természetes menetét. De mit is érne az egész, ha nincs az Alkonyat-széria - "A szürke..." sorozat eredetileg egy Twilight fanfictionnek indult, tehát rajongói irodalomnak, arra a világra építve, abból merítkezve, azt továbbgondolva. Internetre publikálta Erika, álnév alatt, tele voltak e szövegek erotikával, főszereplőit Edwardnak és Bellának nevezte. Aztán valaki rosszat álmodott és megszületett A szürke ötven árnyalata - majd ebből a film. Divat gyűlölni ezt a sorozatot és a filmet - de én nem így álltam hozzá, hagytam, hogy meglepjen ez a könyvadaptáció, s nyitott voltam a filmélményre - amelyet azóta is várok.

szu2.jpg

Anastasia Steel irodalmat hallgat, egyetemista, fiatal lány. A véletlen úgy hozza, hogy neki kell elkészítenie egy interjút, a szerencsés ismeretlen pedig Christian Grey. Sikeres és milliárdos vállalkozó, nem mellesleg szintén ifjú, viszonylag jóképű. A lány rögtön vonzódni kezd a különös férfihez, s nem meglepő, hogy ártatlansága hamar megragadja Greyt is - az érzés tehát kölcsönös. A férfi azonban nem az átlagos kapcsolatok híve - sajátos szabályokat állít fel, amelyekbe a lányoknak beleegyezésüket kell adniuk. Az előírások a szexuális életre vonatkoznak, Anastasia pedig természetesen hezitál, nem tudja mitévő legyen - ám magával ragadja Christian varázsa és belemegy a dologba, szenvedélyes viszonyba kezdenek. A lány mindeközben megismeri a férfit, de egyúttal saját magával is számvetésbe kerül, s mindkét frontról érdekes titkok látnak napvilágot.

Mi a fene volt ez? Túl sok a kérdés bennem, egyet-kettőt le is írok ide szépen. Mi a mondanivaló? Kik a főszereplők, mit képviselnek, mi a céljuk? Miért szeretik ezt olyan sokan? Mi az üzenete? Mi történt ebben a filmben, ki választotta ki a férfi főszereplőt és a legfontosabb - ez miért létezik? Gondolhatnánk, hogy a helyzet súlyos, de azért félni nem kell, ez a film nem szörnyű katasztrófa. Csak katasztrófa, így simán. A történetet milliószor láttuk és olvastuk már, s ilyenkor ugye a megvalósítás a kérdéses, amelynek újszerűnek, újító hatásúnak, korhűnek kellene lennie, de sajnos nem lett az. Hogy őszinte legyek, a fantázia és a vágyak világ nagyon fontos kitárgyalandó kérdéskör, ám ennek megfelelő kimerítéséhez minőségi írásra, alapanyagra van szükség, amely nevelő és információátadó célzatú kell, hogy legyen. Minden más esetben önző klaviatúra-csattogtatás. Jelen esetben egy visszafogott, fiatal lány az egyik oldal, egy sikeres és csábító férfi a másik képviselője, s minden, amit látunk ebben a filmben az akkora közhely és unalom, hogy nehéz megfogalmazni helyesen, hogy mit is akar ez a 125 perc közölni a nézőjével.

szu3.jpg

Senki nem vádolhat meg azzal, hogy eleve mélységes elutasítással és közönnyel ültem be a filmre - ez nem így volt, kíváncsi voltam, imádom a mozit, így mindennek esélyt adok. Innen indulunk - nem vagyok se pro, se kontra. Az eltűrés és a szenvedés témája, a megfélemlítés és az érzelemmentes érzelmesség netovábbja A szürke ötven árnyalata, amelyben Dakota Johnson az egyetlen elem, amely egyáltalán megérdemel két gondolatot. A komplex lelki, testi problémák úgy hevernek ebben a filmben, mint egy tökéletesen passzos takaró egy tökéletesen kifaragott (a szóismétlés tudatos) ágyon - s mit csinálnak ezzel? Semmit! A casting gyenge, a rendezés rossz, a forgatókönyv gyakorlatilag nem is létezik - csak az operatőr tudta, hogy mit csinál, a képek remek és témahelyes hangulatot teremtettek, a zenék viszont már tolakodóan hatottak. Első ránézésre Anastasia (Dakota Johnson) és Christian (Jamie Dornan) olyan kémiai és romantikus összhangot teremtenek, amelyre csak két száraz fadarab lenne képes. Maximum. Dakota ugye próbál az ügyetlen, bölcsész kislány szerepben maradni, de a férfi karakter ezt nem engedi, kierőszakolja azt, hogy ne érezze magát jól a bőrében - így pedig már senki nem tudja elviselni a mindenkori jelen állapotát, egész egyszerűen nem köt le, így céltalan.

Szóval, mi is a kifutása? Azóta is keresem, ugyanis nem kapunk arra választ, hogy mennyire lehet veszélyes egy ilyen kapcsolat, hogy milyen nyitottnak maradni. Nem érezzük át, hogy mi mozgatja a dominanciát - legyen az egyik, vagy másik fél felől is indítva. A karakterek személyisége nulla, motivációjuk kidolgozatlan, Jamie Dornan pedig a férfiember karikatúrája - azt hiszem, ebben mindannyian egyetértünk. A giccses párbeszédek (amikor voltak) mögött szinte éreztem E.L.James leheletét, Mr. Grey pedig a soft és hard jelenetekben is egy baltával faragott ajtótámaszként funkcionált. Ha a romantika szemszögéből közelítem meg a filmet, akkor első körben jutnak eszembe a saját, másodikban az ismerősök, harmadikban pedig a direkt erre a műfajra gyártott filmek történetei, így bizton állíthatom, hogy itt meghittség nem volt, pusztán a birtoklási vágy fel-felbukkanó nyögvenyelősége, amelyben a mélységet a stáb nem is tudta, hogy alkalmazza, így inkább nem is tette. Mire jutottam: nincs dráma, a dolgok nem történnek intenzíven, így a néző folyamatosan evez valamerre, de csak a film végén veszi észre, hogy a "csónak" alatt nem is volt víz, a parton ficánkolt.

szu1.jpg

Töredelmesen bevallom, hogy A szürke ötven árnyalata utolsó 15 perce előtt kimentem a mosdóba - de visszatérvén ugyanazt láttam, mint amikor kimentem. Ez az egész filmre elmondható, ide-oda dobálják karaktereink a kis személyiségük vezérgondolatait, majd ebből egészen oda jutnak, hogy sehová. Még csak nem is kemény film, softcore-erotikus dráma, s ezen szavak mindegyike annyira limonádé minőséget képvisel, hogy innen kérek mindenkit - ne vegyétek alapul ezt a filmet, s gondolom akkor a könyvet sem, ez a fajta "művészet" nem vezet sehová. Mivel nem ismertem a könyvet, így úgy éreztem, hogy többször nem is nekem szól, túl sokszor kacsintott ki az olvasókra - ha pedig nem így volt, akkor egész egyszerűen pontatlan és bugyuta. Alkonyat fanfiction - brutálisan primitív, gyenge, és Anastasia karaktere annyira el van nyomva, hogy pár perc után már nem is létezik. De akkor kinek a fejével kell gondolkoznunk? Kit kövessünk? Kell követni valakit? Itt nem történik semmi, semmi, semmi. Nincs értelme, nem tart A-ból B-be, a film első másodperce és az utolsó között pedig tudjátok, mi van? Semmi. A film befejezést pedig irdatlan nagy pofont ad a nézőjének, s megköszöni, hogy megnézte - a pénzét pedig elteszi. Dagályos, kényelmetlen, rossz. Tudjátok mit? Keressünk ötven szinonimát a silányra! 125 perc elég lesz?

Hogyan csapjuk be a világot - akár ez is lehetne a címe, de sajnos nem ez lett. Bugyuta, a valóságtól teljesen elrugaszkodott, hiteltelen és annyira giccses nyelvezetű, hogy nem is tudtam, hogy mikor sírjak és mikor nevessek. Folyamatosan arra vártam, hogy történjen valami, de a film egyik pillanatról a másikra véget is ért én meg ott ültem és csak lestem. A beszámoló írása közben is azt várom/vártam, hogy mikor küldi el valaki postán a katarzist, a csattanót. Dakota Johnson húzza fel a pontozást, tökéletes választás volt erre a szerepre, de a többiek még mindig mosolyt csalnak az arcomra. Jamie Dornan annyira rossz és hiteltelen, hogy szerintem a forgatókönyv minőségével próbálta felvenni még a forgatás alatt is a versenyt. Emlékeztek még a '90-es évek erotikus thrillerjeire? Én sem. Unalmas, kiszámítható, fárasztó, banális.

30%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr848122592

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása