Alice Howland elismert nyelvészprofesszor, három gyermek édesanyja, és boldog házasságban él. Amikor Alice-t korai-megjelenésű Alzheimer-kórral diagnosztizálják, a betegség kemény próba elé állítja a családot. Alice mindent megtesz a leépülés lassítása érdekében, a szavak véletlenszerű memorizálásától kezdve a telefonjába programozott fontos kérdésekig, amelyekkel minden reggel teszteli magát. A családi kapcsolatokra azonban nagy nyomás nehezedik, és ahogyan a betegsége feltartóztathatatlanul súlyosbodik, Alice számára lassanként az öngyilkosság gondolata sem tűnik elfogadhatatlannak. Alice küzdelme azért, hogy megmaradjon annak, aki egykoron volt, egyszerre rémisztő, szívfacsaró és felemelő. Julianne Moore a filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb női főszereplő Oscar-díját.
A Megmaradt Alice-nek fordításon túltéve magunkat, kényelmesen elhelyezkedünk a székünkben és arcunkba érkezett egy rendkívül erős dráma - amely távolról integetett csak a hazai moziknak.
A film Lisa Genova debütáló regényéből született, amelyet még 2007-ben publikált, középpontjában az Alzheimer-kórral küzdő nővel, akit Alice-nek hívnak. Magát a regényt nem olvastuk, de több fórumon azért sikerült utána néznünk, elég bensőséges és őszinte műnek titulálták - így bátran kijelenthetem, hogy ezeket a jellemzőket sikeresen átörökítették a filmre is. Bár sokan kételkednek Kristen Stewart színészi képességeiben - s erre meg is van minden okuk -, azért itt Alec Baldwin társaságában elég magabiztosan támogatják a filmet, a mellékszerepekben tökéletesen kiegészítik a Megmaradt Alice-nek eseményeit, a film fő üzenetének átadásából pedig kiveszik a részüket. A főszereplőnk Dr. Alice Howland elismert nyelvészprofesszor, ennek megfelelően ez a szerep kapja a legnagyobb súlyt - de hogy mekkorát, abban elévülhetetlen érdemei vannak Julianne Moore-nak. Elképesztő színésznő, aki ismét bizonyította, hogy a legjobbak között a helye - az idei díjátadókon rendre be is bizonyosodott, hogy néha jó helyre kerülnek az elismerések.
Több dimenziós karakterek, életszagú dialógusok és a betegség - rendkívül erős, olykor nyomasztó és valósághű. Az Alzheimer-kór több fázisát járja végig a film, betekintést nyerhetünk a küzdelmekbe, a személyes és a családi bonyodalmakba, amelyek hol alig láthatók, hol pedig óriási hullámokat kavarnak. Alice egy okos, erős nő, aki professzori címet is szerzett, elismerik szakmájában - ez pedig különös megközelítést ad a szóban forgó betegségnek, ugyanis alkalmazkodnia kell megannyi váratlan eseményhez, mozzanathoz. Diagnosztizálják nála a betegség egy ritka változatát, amely akár örökölhető is. Árnyéka lesz önmagának, egészsége rohamosan romlik, mentális oldalról is az összeomlás közelébe kerül - Julianne Moore pedig ijesztő átéléssel mutatja be, hogy hogyan is néz ki mindez, a néző pedig csak ül, és nem tudja, mitévő legyen, csak látja, hogy a főszereplő szenved. Sikerül olyan magasságokban is mozgolódnia a Megmaradt Alice-nek, amikor a néző bizony elérzékenyül, ez pedig a kiélezett küzdelemnek köszönhető.
A film alapvetően egy nagyon jól megrendezett utazás, amely testi és lelki mélységeket látogat meg, kendőzetlen őszinteséggel. A rendezői és forgatókönyvi oldal jó, megtalálták a megfelelő egyensúlyt, bár ennél természetesen lehetett volna erősebb is a film, de kétlem, hogy a nézők többségénél ne érne el hatást még így is. Meghitt, erős karakterközpontú dráma, amely a betegséget annak minden fájdalmával bemutatja, őszintén beszél róla, nem titkolózik, kegyetlenül szembesít.
75%
