A Marvel a Bosszúállók első részével óriási ziccert értékesített, emberek milliói jöttek ki elégedetten a mozikból 2012-ben, a film vetítése után, hála a gondosan felépített karaktereknek. Korábban már beszéltünk arról, hogy miért is jó, hogy léteznek képregény-adaptációk - szuperhősökkel azonosulni baromi jó dolog, egy ilyen film esetében pedig nem is csak egy helyre korlátozódik a figyelem, hanem mindjárt többre. Különféle társadalmi, politikai és akár gazdasági ügyek is megjelennek a filmek képkockáin, amelyek pontosan a szuperhősök által picit könnyedebbé, megoldhatóbbá, elviselhetőbbé válnak. Persze a valóságban nem megy minden ilyen könnyen, éppen ezért szükségünk van hősies tettekre, az emberfeletti képességekre. Legyen szó nőről, férfiról, fiatalról, idősről, erőművészről, vagy észlényről - mindenki megtalálja a maga kedvencét.
A Bosszúállók az összefogásról szól, minden aspektusából megközelítve - a különleges képességek, a technikai arzenál sem ér többet egy lyukas garasnál, ha nincs mögötte az ember, bizonyos esetekben pedig a lélek, vagy mindkettő. A Bosszúállók második felvonása még nagyobb izgalmakat ígér, és szerencsére tartja is a lépést - sőt. Így néz ki Marvel-módra egy 2015-ös akciófilm, amelyben úgy fér meg a humor és a sztori az akció mellett, hogy az szinte melengeti a mozikedvelők szívét, lelkét. A kötelező recept szerint haladva készült ez a film is, így lesznek hősök, antihősök, rengeteg akció, szuper látvány, megoldandó probléma. Mivel lehet több akkor a Bosszúállók: Ultron kora egy átlagos, ám ilyen elemekre építő filmnél? Abban, hogy kategóriájában minőségét tekintve mértékadó.
A Bosszúállók egy átlagos napon ismét egy óriási összetűzés részesei, a film nem hagy sok időt az elhelyezkedésre. A Hydra továbbra is terjed, folyamatosan felüti a fejét - azonban most valami nagyon súlyos dolog mocorog a háttérben. A S.H.I.E.L.D. már romokban, a szuperhősök pedig a New York-i történtek után már nem titkolják kilétüket. Tony Stark újramelegítené a békefenntartó programot, ugyanis nem elégedett a biztonságukkal, szeretné az egész Földet egy megtámadhatatlan, folyamatosan védett bolygóvá tenni. A dolog azonban ellenőrizhetetlenné válik, ami miatt újra bajba kerül a Föld. Bruce Banner és Tony Stark lelkén szárad a dolog, hogy Ultron képében egy olyan ellenféllel kell szembenézniük a Bosszúállóknak, amire eddig még soha nem volt példa. Ultron célja is a béke fenntartása - de ehhez számára az emberiség kiirtásán át vezet az út...
Na, ez igen. Olvastam megannyi közepes és lehúzó kritikát, de nem gondoltam volna, hogy ennyire alálőnek. Mindjárt ki is fejtem szépen. Az előző Bosszúállók zárta le a Marvel játékfilmek első fázisát, ennek megfelelően brutális sikernek örvendett, mind a pénzügyi, mind a kritikai oldalon. Azóta eltelt pár év, elérkezett a következő fázis vége, amelyet ugyan nem a Bosszúállók: Ultron kora - hanem a Hangya - zár, de ennél kőkeményebb asztalra csapást nem is tudtam volna elképzelni. Joss Whedon már az első rész során ellőtte mindazon puskaporát, amelyet egy ilyen méretű képregény-adaptációnál el is kell, így most némi változatosságot kellett belecsempésznie a következő részre. Szerencsére nem vállalta be a biztonsági játékot, ezúttal egy súlyosabb és arányait tekintve egy szinte teljesen kicentizett alkotást láthatunk, amelyben a mélység nem pusztán két hegy közötti szakadékot jelent. Rögtön úgy indítunk, hogy egy kőkemény akciójelenet robban az arcunkba, szinte még el sem helyezkedtünk igazán - így kell ezt csinálni, persze ez csak akkor működik igazán, ha a kezdeti lelkesedés később sem szűnik meg - megsúgom, nem. Minden karakter egyenlő arányban részesül a játékidőből, természetesen azok a szuperhősök, akik eddig kevesebb megjelenési lehetőséget kaptak, azok most lubickolhatnak kicsikét. Talán a szerelmi szálat hanyagoltam volna, ezt még most is így gondolom: nem illett a képbe, a film profiljának ez ártott igazán.
A központi téma a csapategység - amely minden létező oldalát meg is mutatja, mélyebb és kevésbé szúrós témákat is érint. Ennek köszönhetően nem pusztán kétdimenziósak a karaktereink, mindenki a saját személyiségéből és a csapathoz, emberiséghez fűződő viszonyából építkezik, Amerika Kapitánytól kezdve, Sólyomszemen át, egészen Vasemberig. Ez azért fontos, mert a Bosszúállók: Ultron kora követi az Amerika Kapitány: A Tél katonája hangulatát, a poénok mellett igazán nagy figyelmet szentel annak, hogy a néző ne pusztán jól érezze magát a film megtekintése során, hanem gondolkodjon is, átérezze az elérhetetlen szuperhősök nagyon is emberi érzelmeit, az aktuális helyzetektől függetlenül. Ahogy nő a feszültség, úgy vetkőzik le karaktereink a szuperhősi mivoltukat, pedig most életük egyik legnagyobb összecsapására kellene készülniük. Ultron - brutálisan jó főellen', nagyon régen láttam már ennyire kimért és megfontolt, emberi tulajdonságokkal bőven felruházott robotot. Motivációja érthető, ereje félelmetes és hadserege riasztó fölényt produkál. A két plusz karakter, akit már egy extra jelenetből ismerhetünk, az Higanyszál és Skarlát Boszorkány - mindketten bőségesen kiveszik a részüket a "nagy tortából", bár be kell valljam - Higanyszál az X-Men szériában emlékezetesebb, de ikertestvérének köszönhetően itt mélyebb a szerepe. Ja, és nem is csak ők bukkannak fel új karakterként...
A látvány kimagasló, a film végén lévő harcjelenetnél gondolkodtam, hogy a fenébe kellene ezt leírnom - de meg sem próbálom, ezt egyszerűen látni kell! 3D-ben tekintettük meg, de annyit nem adott hozzá - szerencsére el sem vett az élményből. Külön öröm, hogy a rombolás, robbantás, törés és zúzás nem önző és nézőcsalogató, mindinkább értékes kiegészítő elem, amely legalább annyira erős és minőségi, mint a szimplán csak párbeszédekkel megtöltött jelenetek. Na és a humor - itt ugye adott a sok szereplő, nem nehéz jó szituációkat kitalálni, de régen nevettem ilyen jót egy Marvel filmen, lásd, amikor a Thor kalapácsa van a középpontban, de egy-két elejtett szó és gondolat is nagy mosolyt csalhat a néző arcára - akár a legkeményebb akció közben is. Múltidézés, flashbackek és egy kőkemény gonosz - aki véleményem szerint talán az eddigi legjobb és legkiforrottabb. Ultron egy szinttel feljebb helyezte a mércét, Tony Stark szinte minden jellemzőjével bír, de azért egyedisége megkérdőjelezhetetlen. Nem kell félni attól, hogy a túl sok szereplő miatt kicsúszna a gyeplő a rendező kezéből - ez nem fog megtörténni. Összegezve a látottakat, elmondható: a Bosszúállók: Ultron kora méltó folytatása az első résznek, nem jobb nála - másabb, és ez előnyére vált.
80%
