A kommunikáció életünk szerves része, legyen szó annak bármilyen formájáról, űzzük és képtelenek vagyunk létezni nélküle. A technológia gőzerővel robogott be minden egyes lakásba, behálózva ezzel szó szerint az életünket - hosszasan beszélhetnénk arról, hogy ez mennyire jó, vagy éppen rossz dolog, nincs mit tenni ellene. Megadjuk (?) adatainkat a bankoknak, szolgáltatásokra fizetünk elő, vásárolunk, telefonálunk, e-mailen és chaten váltunk szót különböző emberekkel, és még sorolhatnánk. Amerikában a 9/11 után a technológiai előrelépések, valamint maga a technika nyújtotta lehetőségek markánsabb térnyerése után bizonyos szervek rátették kezüket a kommunikációs hálózatokra, totális rálátást kapva ezzel minden egyes emberre, azok tetteire, tényleg a végletekig kisajtolva a lehetőségeket. Persze erről nem tudnánk ennyit, ha nem lenne Edward Snowden.
A Citizenfour egy dokumentumfilm a pár évvel ezelőtt kirobbant botrányról, amely az egyik legnagyobb titkosszolgálat, az NSA (Nemzetbiztonsági Ügynökség) és az amerikai kormány közreműködésével zajlott - Edward bizonyítékokkal állt elő, melyek szerint az állam és az NSA törvénytelenül gyűjtött adatokat - mindenkiről, aki csak élt és mozgott. Laura Poitras rendező filmjéből mindent megtudhatunk, amely az adatgyűjtésekről csak lehetséges - egyenesen egy bennfentestől. Korunk egyik legfontosabb dokumentumfilmje, amely még le is köti a nézőt.
A bevezetőben leírtam, hogy miről is van szó, így itt még pár fontosabb dolgot osztanék meg veletek. Edward Snowden rendszergazda, dolgozott már az NSA (Nemzetbiztonsági Ügynökség), a CIA (Központi Hírszerző Ügynökség), a DIA (Egyesült Államok Védelmi Hírszerzési Ügynökség), valamint a Booz Allen Hamilton tanácsadó cégnek is. Rettenetesen mélyre ásott a kommunikáció és az állam kapcsolatában, s röviden megfogalmazva: szigorúan titkos adatokat szivárogtatott ki, amelyekből kiderült, hogy az amerikai kormány másodpercről másodpercre követi az embereket hazájukban, valamint szerte a világban. Edward feladatai között volt, hogy számítógépes rendszereket állítson az Egyesült Államok szolgálatába - ám a lelkiismeret győzött. A lehallgatási botrány kirobbanása után/óta országról országra menekült.
Hogy miért fontos mindezt látni, annak ellenére, hogy az egész ügy elolvasható az interneten? Azért, mert őszinte és a dokumentarista jellege remek hangulatot teremt. A dokumentumfilmben Glenn Greenwald, a The Guardian újságírója, Laura Poitras rendező alkotják a dolog keretét, ők rakják össze kockáról kockára a történetet, amelyet Edward Snowden szolgáltat. Szigorúan titkos állami susmus, kommunikációs hálózatok, IT-rendszerek mind-mind szóba kerülnek a film során, de ahelyett, hogy unalomba fulladna, valahogy sikerül magával rántania, egyszer elcsodálkoztatva a nézőjét, másszor pedig rémületet okozva benne, ugyanis az, amit lát, az bizony a valóság. Snowden pár újságírón keresztül elkezdte kiteregetni a szennyest, Laura dokumentumfilmje pedig ezt végig rögzíti is - ugyanis Snowden 2012-ben Greenwald felé nyitott, felvette vele a kapcsolatot, majd sikerült megbeszélni vele egy találkozót, ahol már a kamera is forogni kezdett - és valami elkezdődött.
A dokumentarista jelleg itt nem pusztán műfaji meghatározás, hanem nyers erő, ugyanis zsigerig hatolnak a legegyszerűbb szavak is, minden elkövetkező gondolatnak óriási súlya van, nagyszerűen felépített anyag, amelyben rengeteg a háttéranyag, a bejátszás - s nem utolsó sorban mindez érthető, befogadható formában tárul elénk. Fontos megemlíteni, hogy az Egyesült Államok több másik ország vezetőit is bevonta az adat-beszolgáltatás körforgásába, lásd telefonok lehallgatása, internetes böngészés, vagy banki adatforgalom lekövetése. Az oknyomozó újságíró, a korrekt és konkrét dokumentumfilmes, valamint maga a "kiszivárogtató" olyan elegyet alkot, amely tényleg csak a mesében létezhet: korunk azon emberei, akiket az egyik oldal hősnek, a másik pedig antihősnek bélyegezhet meg. Hol van az a határ, ahol meg kell állnia az állami szerveknek? Meddig érhet el a kezük? Tudnak rólunk mindent, talán már annyiból is, ha bepötyögöm valaki telefonszámát? Rengeteg kérdést tesz fel a film, sokra válaszol is - de egy biztos: a megtekintése után már nem úgy fogunk nézni kedvenc kütyünkre, ahogyan azt eddig tettük. S tesszük majd teljesen joggal.
Fontos dokumentumfilm, rendkívül jól összeszedett anyag, mindenképpen érdemes megnézni. Nyersnek tűnhet, de leköt, hiszen a gondosan vezetett fő szál mellé beillesztettek sok másikat is, így a végére teljes képet kaphatunk a jelenlegi helyzetről. Három fontosabb részre tagolható, tehát megkapjuk a remek felvezetést, a szakmai hátteret, a szereplőink és a helyzet bemutatását, a másodikban Edward Snowden és egy szállodai szoba lesz a középpontban - ahol kiderül minden, hangulatában ez a legerősebb egység, valamint egy harmadik egység is szerepet kap, amely összegzi az elhangzottakat. Ez lesz az az anyag, amit eljuttatnak a sajtóhoz. Profi, tökéletes - hibátlan, tényekre alapoz és feketén-fehéren bepancsol egyet.
80%
