2002 márciusában mutatták be nálunk Alejandro Amenábar horror-thrillerét, a Más világot, amely laza korhatár-besorolást kapott anno, de ez ne szegje kedvét senkinek - ez egy korrekt, kategóriájában inkább felfelé kilógó film. Nicole Kidman nem először szerepelt idegborzoló címben, de nem igazán kedveljük - itt viszont le a kalappal előtte, tudjuk, hogy mi mindenre képes, a Más világban pedig megmutathatta, hogy mi fán terem a színészkedés. Legtöbben a filmet a folyamatosan átszövő feszültség miatt, mások pedig a fordulatossága végett szeretik. Megnéztük mi is, ismét - ma is megállja a helyét.
Grace Stewart magányos anyaként neveli két gyermekét, Anne-t és Nicholas-t, ugyanis a férj katonának állt, de azóta sem hallottak felőle. A rideg és ijesztő házban folyamatos a sötétség, ugyanis Grace szerint gyermekei napfényallergiában szenvednek. Ha ez nem lenne elég, valami oknál fogva minden egyes szobát zárni kell, ezt a szabályt nem szegheti meg senki sem. A katonás rend megkerülhetetlen, a gyermekek édesanyjuk szigorú elvei alapján nevelkednek. Egy napon új szolgálók érkeznek a házba, majd megszaporodnak a titokzatos események, egyre több kérdés merül fel, amely megválaszolásra vár. Eleinte senki sem tudja, hogy a fura zajok és történések csak Grace elméjének szüleményei, vagy tényleg történik valami a házban - az idegek pattanásig feszülnek.
A film fantasztikus hangulatkeltéssel kezd, a sötét és ódon falak között valami családi titok lappang. Ez már az első pillanattól érezhető, a rejtély pedig egészen addig kitart, amíg vagy a néző nem jön rá (azért nem olyan nehéz), vagy éppen addig, amíg feloldást nem kap a feszültség - ez pedig az utolsó harmadik működik is. Az anyuka idegei nincsenek rendjén, a gyermekeken csattan folyamatosan az ostor, viszont ez a nézőre is kihat: Grace (Nicole Kidman) kiszámíthatatlan, ez pedig állandó pulzálást von maga után, a jeleneteket megtámogató zene és a környezet pedig szépen diktálja a ritmust. A gyermekszínészek közül a lány (Alakina Mann) kevésbé ügyes, mint filmbéli testvére (James Bentley), de a kettőjük közötti személyiségbeli különbségek jól meghatározzák a film egészét, így végül egyensúlyba kerül minden - a kislány nem fél szinte semmitől, erős jellem, akaratos és kitart az igaza mellett, míg a kisfiú félénk és befolyásolható. A később megjelenő szolgálók csak hozzáadnak az eddig sem gyenge karakterrajzokhoz, így bátran elmondható: ebben a filmben mindenkinek van valamilyen titka, lelkükben sötét erők dolgoznak.
A film első harmadában tehát baromi jó a hangulatkeltés, minden apró nesz a helyén van, a néző pedig fél - de nagyon. Konkrétumokat nem nagyon szeretnék mondani, ugyanis elég komplex a Más világ, a folyamatosan építkező hangulati elemekből összefonódó konfliktus pedig mesterien áll össze. A második harmadban viszont történik valami - a néző már kitalálja, hogy mi is történik itt, a feszültségkeltő elemek is kifulladnak, ami pedig megmarad, az nem túl erős. Egy, a szereplők számára régóta nem látott karakter új színt hozhatna a történésekbe, ám a rendező nem ragadta meg kell erővel ezt a lehetősége, így tulajdonképpen a történet egészéhez noha hozzáad, a néző számára érzelmileg és a történet szövésének alakításánál semmit nem jelent. A drámai elemek leginkább itt, valamint a szülők-gyermek kapcsolatban működnek igazán - utóbbi nagyon erős, ez menti meg minden esetben a filmet. Ha bármi esetleg kicsúszna a rendező kezéből, vagy bizonyos helyen sántítana a forgatókönyv, ott mindig be lehet dobni egy konfliktust, ami Grace, Anne és Nicholas között egyre jobban feltornyosul.
Bár lassan 15 éves lesz a Más világ, azért a végére tartogatott fordulat még ma is elég hatásos - de azért leginkább azoknál üthet igazán nagyot, akik nem már-már hivatásos horror-thriller fogyasztók. A mellékszereplők kissé súlytalanok, múltjuk nem igazán kidolgozott, pedig lett volna mindegyikőjükben potenciál - talán még csak az sem kellett volna, hogy ennyien legyenek. Semmi baj, de azért azt nagyon sajnálom, hogy érezhetően csökken a lendület, ahogyan telnek a percek, viszont az indítás annyira magához ragadja nézőjét, hogy a végső pontosztásnál nem lesz fukar, annak ellenére, hogy a film befejezése kissé az. Ha nektek is megvan lemezen, nézzétek meg, nem igazán érezhető rajta, hogy egy előző generációs, rémisztgető filmről lenne szó - ami azért szomorú, mert többek között pont ez a stílus torpant meg leginkább az utóbbi időkben. Semmi baj, amíg vannak jó klasszikusok (azért ez talán nem nevezhető annak), addig mi sem vagyunk annyira szomorúak. Nicole Kidman sem lehetett, ugyanis alakításáért Golde Globe-ra is nevezték - nem érdemtelenül. A Más világ nem jump scare-re épülő film, hanem igazi szellemhistória, amely fokozatosan, intelligensen mesél.
70%
