Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

Bíborhegy - Crimson Peak (2015)

2015. december 31. - kettoharminc

Nem titok, nagyon szeretjük Guillermo del Toro odaadó rendezői hozzáállását. A befektetett energia látszik minden egyes filmjén, de ami a legfontosabb: van mindegyikben valami del toro-i. Persze fura lenne, ha nem így lenne - sőt. Pontosan ez a lényeg, minden filmjében benne van egy olyan megközelítési mód, amely jelentősen megkülönbözteti őt másoktól. Érzelmek, amiket szinte ecsetvonásokkal készít el, díszletek, rajzok, vagy pusztán történeti elemek, mindegyikben ott lapul némi misztikum, mesei varázslat és kirajzolódik az őszinte elhivatottság, amit elméjének vászonra történő kivetítésével mi is magunkévá tehetünk. A Bíborhegy idei munkája, amelybe beletett apait-anyait, minden benne volt, ami egy szellemhistóriába szükséges: románc, vér, szellemek, konfliktus - de mégsem talált széles érdeklődésre, s miért? A nézők megváltoztak.

Edith Cushing (Mia Wasikowska) fiatal, ambiciózus írónő, aki Amerikában él munkásemberből lett vezető édesapjával. Gyermekkori barátja, Dr. Alan McMichael (Charlie Hunnam) iránt táplált érzelmeit nem tudja a helyén kezelni, ugyanis a férfi sem meri megtenni azt a bizonyos lépést. Egy rejtélyes idegen bukkan fel a városban, és első szempillantásra megragadja Edith szívét. Thomas Sharpe (Tom Hiddleston) találmányának terveivel járja a nagyvárosokat, egyenesen Angliából érkezett, hogy többek között Edith édesapját és partnereit meggyőzze, érdemes támogatni az új bányászgép találmányát. Vele tartott hideg és titokzatos testvére is, Lucille Sharpe (Jessica Chastain). Egy tragikus kimenetelű esemény után Edith szíve Thomas útját követi, együtt kelnek át a nagy tengeren, hogy újdonsült férje karjaiban leljen megnyugvást. Az elbűvölő férfi és testvére azonban nem az, akinek mutatta magát, sötét titkokat őriznek, a ház, amelybe beköltöztek, pedig veszélyeket tartogat.

cri2.jpg

A keretes szerkezetben készült filmet Guillermo del Toro rendezői kiteljesedéseként jósolták, ami bizonyos szempontból az is lett. Tény, hogy rajta kívül kevesen tudnak olyan szépen ábrázolni egy-egy történetet, ahogyan ő teszi: minden kötelező elem helyet kap a filmjeiben, de mégis a hangulat az, ami rabul ejti a nézőt. A Bíborhegy esetében érezhető, hogy odaadó munkával van dolgunk, ugyanis a filmben látható komplett kastélyt felhúzták a forgatásra, minden egyes szobát berendeztek, amit csak akkor bővítettek CGI-jal, ha szükség volt rá. A szereplők karaktereit már megírta del Toro korábban, a színészeinek pedig leírást is mellékelt, sajátos tulajdonságok leírásával, amiket nem mutathattak meg a többieknek, ezzel is élre csiszolva a szerepek jellegzetes vonásait. A történet klasszikusokat idéz, a fiatal lány élete elején jár még, kiismerhetetlen érzelmeket táplál barátja iránt, de mégis egy idegen lopja el a szívét. Az idegen titokzatosan érkezik, és ezeket a titkokat pedig szépen, fokozatosan a lány is felfedi - a kérdés itt pusztán csak az, hogyan történik mindez. Természetesen tartogat fordulatokat a film, nem is keveset, szóval a klasszikus elemekből történő építkezés nem jelenti rögtön azt, hogy kiszámíthatóvá válna a Bíborhegy. Ez pedig annak köszönhető, hogy nagy gonddal válogatott párbeszédek, díszletek és színészek töltik ki a játékidőt - Mia Wasikowska, Tom Hiddleston, Jessica Chastain és Charlie Hunnam tökéletesen hozzák a szerepüket, eggyé válva azzal, még az esetleges hiányosságokat is pótolják.

cri1.jpg

Miért is mondtam azt, hogy megváltoztak a nézők? Nos, a Bíborhegy nem túl populáris mű, ez pedig együtt jár azzal, hogy ami nem trendszerű, az egyeseknek nem túl bizalomgerjesztő, másoknak pedig az jelenti a megváltást. Nem szeretnék hosszas filozofálásba fogni, de a Bíborhegy nagyszerű példa arra, hogy nem összekeverendő a patikamérlegen kimatekozott közönségvonzó film, a lélek legmélyebb bugyraiból származó, ösztönösen klasszikus elemekkel tűzdelt, egyébként majdhogynem műfaján belül tökéletes alkotással. Minden karakter képvisel valamit, egyesek a tiszta szűziességet, mások a racionális gondolkodást, megint mások pedig az életükért küzdenek, itt pedig még olyan karakter is van, aki folyamatosan sodródik az árral és még maga is rádöbben, hogy amibe belecsöppent, az nem mehet tovább ugyanúgy. Persze mit sem érne az egész forgatókönyv és a történeti háttér, ha nem lenne minden ennyire gyönyörű. A díszletek, a kastély minden egyes szobája lélegzik, a legutolsó virágmintás díszítés, vagy ágykeret, kandalló, ruhadarab is a helyén van, ez pedig talán úgy fogalmazható meg legjobban, hogy del Toronak sikerült filmre venni azt, ami a lelke mélyét díszíti. Erre szokták azt mondani, hogy bizonyos érzelmek nem fogalmazhatók meg szavakkal - itt most képekkel kiegészítve, sikerült.

cri3.jpg

Nem ijesztő, talán néhol elég tipikus, de ez nem a film hibája. Egyszer sem szisszentem fel, vagy ájultam el a fordulatoktól, de egyszerűen nem tudtam levenni róla a szememet, unalomról pedig szó sem volt. Bizonyos elvárások vannak a nézőben, ahogy mindig, de a Bíborhegy - és persze sok más, hasonló kimenetelű és szerepű filmmel együtt - esetében elmondható, hogy - csúnya szavakkal élve - a műfaját kimaxolta. Minden benne van, egy csipetnyi del Toro-fűszerezéssel pedig elég sajátos "ízűvé" sikerült filmmel van dolgunk. Nem azt mondom, hogy az lenne a helyes, ha ilyen irányba indulna el a horror/fantasy vonala, de bárcsak minden rendező - nem, nem érdekel, hogy mennyi pénze van rá - képes lenne úgy alkotni, ahogyan del Toro tette most, vagy akár Az élet könyvében. Miért? Mert egy film akkor tesz jót a nézőjével, ha nem csapja be: a Bíborhegy tudta, mi akar lenni és az is lett. Nagyszerű színészek, kimagasló alakítással, a történet remek korrajz mögé bújtatva, egy csipetnyi félelembe bújtatott drámával és persze bámulatos díszletekkel. Van-e lelke, vagy csak a külcsín mutatós? Akiknek a külsőségek a belső értékekről lehántva számítanak csak, azok kimaradnak majd a jóból. Akiket viszont megragadnak az ódon, de bámulatos falak között elsuttogott szellemhistória értékei, azok imádni fogják. Ahogy mi is - nem a film hibája, hogy a nézők megváltoztak.

80%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr38216760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása