A Jenny esküvője egy 2015-ös film, amely egyszerre szól a melegházasságról, az egyén útkereséséről, valamint a címszereplő és a konzervatív családtagok közötti viszonyokról. Legalábbis ezekről kellene szólnia, de valahogy ez mégsem sikerül neki - de Katherine Heigl jó volt benne - ja, nem.
A film középpontjában Jenny (Katherine Heigl), és az ő útkeresése áll: senki sem érti, hogy miért nem ment még férjhez, hiszen csinos, jó munkája van, és még szerethető is. Nem vitt haza még egy férfit sem bemutatni, de ennek egészen egyszerű oka van: leszbikus. Nyíltan éli életét, de a családjával ezt nem merte közölni, ahogy azt sem, hogy hamarosan összeházasodnak azzal a lánnyal, akit öt éve a lakótársának hisznek. Amikor bevallja, a konzervatív család nem tudja mitévő legyen. Több baj is van ezzel a filmmel: címszereplőnk nem hiteles, Katherine Heigl faék egyszerűséggel hozza szerepét, ami kevésbé jó abban a filmben, ami konkrétan róla szól. Továbbá, a családi kapcsolatokra kihegyezett történet túlságosan kiszámítható, az anya, apa, testvérek reakciói nem hoznak újat a "küzdelem az elvárások ellen, önmagunkért" filmek nem túl veretes táborába.
Szomorú, hogy a film elhanyagolja a bizonytalanságból induló kezdőpont és a határozott befejezés közötti út lényegi elemeit, úgy mint a leendő társ bemutatását (két percet tölt a vásznon), valamint a másság tulajdonképpeni, egyénre irányuló hatásait. Az érzelmi hullámvasúton még a legkomolyabb drámai pillanatok alatt, az adott helyzetre vonatkozó dalok is többet és jobban mesélnek a változásról és a családtagok közötti viszonyokról, mint maguk a szereplők. A Jenny esküvője feldobott egy fontos témát, de a megvalósítás árnyéka marad.
50%
