Nem egyszer fordult már elő a filmkészítés története során, hogy egy egész komplex alapanyagból valamit sikerült kihagyni - direkt, vagy nem teljesen szándékos módon, az már más kérdés. A dán lány esetében Tom Hooper igyekezett minden olyan elemet nélkülözni, amely megtöltötte volna élettel a filmet, így a korrekt, az életrajzi sajátosságokhoz hűen kötődő lelki és testi folyamatokat felvezető, kibontakoztató, majd mindenre kiterjedően bemutató alegységeket picikét elmérte. Magyarul, ez most nem sikerült - pedig a téma több mint tökéletes lett volna - és nagyon fontos.
Einar Wegener (Eddie Redmayne) dán festőként élt a 20. század első harmadában - felesége, a gyönyörű Gerda Wegener (Alicia Vikander) pedig szeretett volna férje magasságaiba eljutni, viszont egy dolog biztos volt: nagy szeretettel és odaadással élték közös életüket. Einar ünnepelt festőként, felesége pedig portrékészítőként szorgoskodott - azonban a férfi változásra vágyott, amelyet egy idő után már nem tudott és nem is akart titkolni. Gerda egyik modellje éppen lemondta az aznapi találkozójukat, így nagyon gyorsan találnia kellett valakit, aki beállt a már megkezdett festmény befejezéséhez: Einar természetesen szívesen vállalta a feladatot, női ruhát, harisnyát húzott, kifestette magát, és ez volt az a pont, ahonnan már nem volt visszaút. Nem akarta már tovább titkolni, hogy ő lélekben már teljesen nő, és nem is elégedett meg ennyivel: ő volt az első férfi, akin teljes nemi átalakítást végeztek el. Így élte tovább életét, immár Liliként, azonban felesége képtelen volt elhagyni őt: annyira szerette, hogy mindenben támogatta, próbált azonosulni vele, még a legnagyobb fájdalom és belső tehetetlenség árán is.
Mivel egy könyvadaptációról van szó, így illik megemlíteni, hogy David Ebershoff nagysikerű regényéből készült A dán lány. Vagyis, annak bizonyos elemeiből, és ez elég nagy problémákat okoz. Egy ilyen filmet, mint A dán lány, hihetetlen műgonddal, odafigyeléssel és körültekintéssel kell elkészíteni, hiszen a transzneműek elfogadásához vezető út roppant rázós, és pláne manapság még inkább kell figyelni arra, hogy pontosan bemutassák az adott művek az emberek belső útkereséseit, emelkedett és szomorú pillanatait, a társadalmi nehézségeit, és még sorolhatnám: nos, itt ez nem történik meg. Elképzelni is nehéz lehet, hogy milyen érzés lehet a főszereplő számára egy szinte "idegen" testben élni - ezért úgy gondolja, hogy mindenképpen át kell alakíttatnia magát, hogy ne pusztán lelkében, de testében is nő lehessen. A kulcsfigura mégsem a főszereplő, hanem Gerda, aki Einar feleségeként megannyi megrázkódtatáson megy keresztül - pontosan olyan ütemben, ahogyan Einar egyre jobban beleéli, beleélheti magát a női valójának feltérképezésébe. Így nyugodtan kimondhatjuk: ez a film pont nem arról szól, amiről kellene - és tudatosan választották a készítők ezt az irányt, inkább biztosra mentek.
Egy gazdag és vibráló dráma alapelemeit megkaphatjuk, de csak akkor, ha elolvassuk az eredeti regényt, amelyet számos pontos megváltoztattak, átalakítottak. A film így olykor az unalom határát súrolja, amely Tom Hooper lelkén szárad: a csupasz, téli tájak, a zene, a berendezések mind-mind azt sugallják, hogy a téma rideg, komor, azonban nem tölti fel a karakterek vesződése, személyisége a nézőben már az első pillanatokban kialakult űrt. Gerda, azaz Alicia Vikander viszont a körülményekhez képest mindent megtesz, hogy azonosulni tudjunk vele, s bár a történet kifutása nem rá kellene, hogy koncentráljon, mégis így lesz: Einar belső rezgéseit nem tudjuk átérezni, hiszen az megmarad mindig a puszta láttatásnál, így Eddie Redmayne gigászi csatája a női én megmutatásával sajnos nem működik megfelelően - így részéről megmaradnak a külsőségek. Szerencse, hogy itt van nekünk Alicia Vikander, aki ha nem lett volna ennyire tökéletes, akkor még csúnyább véget ért volna A dán lány története. A személyes kapcsolatok és a társadalmi pozíció, megítélés kérdése nagy teret kap, azonban a hideg környezetbe öltöztetett giccs sokszor nem ad elég támaszt a jelentős problémák befogadására. A tempó folyamatos, amely kiszámíthatóságot eredményez - de legalább nem ül le egy pillanatig sem. Az igazi érzelmek egy viaszfigura megjelenítési képességeinél ragadnak, így a harag vagy a szorongás, szerelem, sajnos a törekvés mezsgyéjén halad tovább - így A dán lány csupán egy nagyon fontos kérdés árnyéka, vagy inkább kezdőbetűje marad. Sajnos.
60%
