Ahol a filmek jól érzik magukat

2:30

Robotzsaru - RoboCop (2014)

2015. július 25. - kettoharminc

2028, Detroit. Az OmniCorp nevű vállalat kezében van a robottechnológia monopóliuma, céljuk kifejleszteni és tökéletesíteni egy egyedülálló katonai gépezetet, amelyet külföldön már évek óta jó eredménnyel vetnek be - ezzel zsebükbe lapátolva több milliárd dollárt. A cég szeretné hazai fronton is bevetni a gépeit, azonban ezt a kormány tiltja, mondván a gépeiknek nincs lelke, nem képesek döntéseket hozni. Itt lép a képbe filmünk főszereplője Alex Murphy - Robotzsaru (Joel Kinnaman), aki egy tipikus detroiti jó zsaru, a bűnözés minden létező formája ellen harcol, példás családapa és férj. Társával egy bonyolult ügybe ütik bele orrukat, amelynek az lesz az eredménye, hogy Murphy súlyosan megsérül egy ellene elkövetett merénylet során.

Itt érnek össze a szálak, az OmniCorp és Alex Murphy történetében. Az Omnicorp és annak vezetője, Raymond Sellars (Michael Keaton) úgy dönt, hogy ez az eset a megfelelő lehetőség számukra, hogy elkészítsenek egy félig ember, félig robot teremtményt, amely már a törvényeket is megkerülve, új termékükké válhat. A cég vezető orvosa Dr. Dennett Norton (Gary Oldman) meg is alkotja Raymond ötletét, létrehozva ezzel a Robotzsarut. Céljuk az, hogy minden városban szolgáljon egy ilyen robot-ember, azonban alanyuk megalkotásakor nem számoltak azzal, hogy a robottesten belül továbbra is egy érezni képes ember lapul, aki továbbra is igazságot akar szolgáltatni, s leszámolni a bűnösökkel - bármi áron.

A film tehát ezen a sztorin alapul, bepillantást kaphatunk Murphy életébe, annak gyökeres megváltozásába, s a Robotzsaru létrejöttébe. És harcába. És...Detroit soha nem volt még ennyire steril és művi, a bűnözőket az újonnan alkotott gép hipp-hopp elkapja és kész, leszámol mindenkivel, aki a programja szerint büntetendő.  Na jó, túlzok egy picit, de a 130 millió dollárból elkészített történet ennél picit lehetett volna ütősebb, komolyabb és mindenkelőtt - érdekesebb.

rb.jpgA rendező azt ígérte, hogy komolyabb hangvételű filmet kapunk és megláthatjuk, hogy mi vált valósággá 1987 óta. Nos, azt kell, hogy mondjam megvalósulhatott egy olyan film, amelyet nem feltétlenül így, ilyenkor és ilyen minőségben kellett volna elkészíteni. Talán várhatott volna még 27 évet. Miért? Sorolom. A drámát, amely Murphy sérülése után következik be, a rendező úgy látta jónak, ha pusztán az átalakulásának oka szolgáltatja. Sajnos ez egy ilyen filmben nem elég, s, ha mégis az lehetne - így sem sikerül elérni, megalkotni a kívánt hatást. Alex Murphy, majd Robotzsaru szerepében Joel Kinnaman személyére nincs panaszom, hozta a kötelezőt, bár unottan néztem végig a szenvedését. Nem, nem vagyok érzéketlen, és igen, tudom milyen egy jó színészi alakítás. Michael Keaton pedig úgy játszotta az OmniCorp mindenségét, mint egy sértődött, majd jóllakott, majd vidám kisfiú. Ilyen szerepet ne írjunk már egy ilyen filmhez könyörgöm.

Lásd a példám - Ő úgy szeretné, hogy a Robotzsarunak ne legyen multifunkciós maszkja, de legyen álmai vágyának fekete színe. Oké, ez nem baj, a fekete ütős. De könyörgöm, ne úgy bólogasson már minden megmozdulásra és minden orvosi kinyilatkozásra, mintha akkor hallana olyat először életében! Nem tetszett ez a karakter, nem volt súlya. Clara Murphy (Abbie Cornish), Alex felesége hozta a síró, sértődött, majd az igazát akaró, de közben síró, majd sértőtött és megsértődve síró karaktert, neki legalább elhittem, hogy szereti a férjét. Pat Novak (Samuel L. Jackson) egy tv-show műsorvezetője, s az ő szerepe fontos ebben a filmben, bár nagyon statisztál. Annyira megnézném a valóságban is, hogy hogy vezényel le egy ilyen részrehajló műsort, de komolyan. Ez a rész végig tetszett a filmben! Ő adta az információkat ahhoz, hogy egyáltalán tudjuk miről is van szó. Az ő bekapcsolásai útján tudjuk meg, hogy mi az az OmniCorp, ki a vezetője, kik az ellenfelei - és hogyan teljesítenek külföldön. Az ő megjelenése volt a legerősebb az egész filmben,de összességében ez körülbelül 5-6 percnyire tehető.

A PG13-as besorolása szintén sokat elvett abból, hogy komolyan vegyem, vér szinte nincs is a vásznon, nem lenne gond - ha ellensúlyozták volna ezen egységet valamivel, ami kiemelkedő. De nincs ilyen, a cgi nem volt számomra probléma, bár az sem volt túlzottan erőssége ennek a filmnek. Erőtlen és nem vehető komolyan. Sajnos. Az akciójelenetek vérszegények és minden izgalmat nélkülöznek. Van egy robotunk, aki mindenek felett áll, így nem aggódunk érte egy pillanatig sem. Van egy orvosunk, akiben felébred az etikusság és annak szikrája, hogy nem biztos, hogy ő a jó oldalon áll - de nem lövöm le a poént, ami nincs, bár annak, aki szeretné megnézni, így is bőven elegendő információt szolgáltattam.

Nincsenek benne elhullajtott poénok, a begyűjtött bűnözőket térfigyelő kamera veszi, akik a nyílt utcán cserélnek árut - nyilván valószerű -, valamint hogy még egy példát hozzak, a film végén még kapunk az arcunkba egy ordító Samuel L. Jacksont, aki tudtunkra adja, hogy:

,,Elég a nyavajgásból, Amerika nem csak most, de ameddig világ a világ, a legnagyobb ország lesz a föld kerekén!"

Nagy összességében elmondható az, hogy más irányból közelítette meg a rendező az egész filmet. Nem szerette - nem tudta? - volna ugyanazt megalkotni, amit anno Verhoeven véghez vitt cirka 27 évvel ezelőtt. Robotzsaru létrehozása pusztán marketingfogás, természetesen a filmben megalkotott szerepre értendő ez. A sztoriban erősség, hogy ez végig nyilvánvaló, az ember-robot-alkotók háromszög folyamatos vibrálása, alkotóelemeik folytonos fellángolása színt hoz a filmbe. Erősség még Gary Oldman és a már említett Samuel L. Jackson, őket bármelyik filmbe is helyeznék, kiemelkedőt alakítanának - ezt meg is köszönjük nekik itt gyorsan, ugyanis nélkülük ez egy ,,egyszernézős, de ha van távkapcsoló a közelben - akkor átkapcsolni-való" film lenne.

rb2.jpgHa már osztottam a besorolást, hozzak is egy példát - van a filmben egy hatalmas nagy pisztolypárbaj, amely a PG13-nak köszönhetően - lekapcsolt lámpák mellett, pusztán a lövések hangja és fényhatása kíséretében valósul meg. Vicces. Mert ez a Murphy történetét megalapozó robbantás bosszúja. Természetes, hogy nem szabad összehasonlítani az eredetivel, ezt nem is tettem meg. Ennek köszönhető az - mármint annak, hogy az eredetitől eltér -, hogy több újítást vitt véghez a rendező, valamint a forgatókönyvíró. Murphy átalakulása rejti az egyetlen drámát a műben, amely mind társadalomkritikai, mind médiakritikai vonallal tűzdelt, ez a része még tetszett is a mozinak. Azonban minden más nem.

Az akciójelenetek nem voltak mocskosak, túlzottan kiszámíthatók, s ennek meg is itta a levét egy-két jelenet. Természetesen értem én, hogy besorolás így, besorolás úgy, de kérem, ez a Robotzsaru. A főgonosz - fogjuk rá, hogy volt ilyen - teljesen elnagyolt, nem hihető és nem állítható főgonoszként Robotzsaruval szemben, mert számára ez kevés. Detroit annyira elnagyoltan tiszta, hogy szerintem a valóságban is több a bűnözés ebben a városban, mint amennyit a filmben láttuk - ez pedig egy jó kérdésre, és az egész filmet megkérdőjelező felvetésre adhat okot: Akkor, minek is ide ez a felhajtás? Minek ide egy robot rendőr? Marketing, ja értem

49%

 

A film adatlapja elérhető itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kettoharminc.blog.hu/api/trackback/id/tr687653576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása