Az Ian McKellen főszereplésével készült Mr. Holmes nem árul zsákbamacskát, tudja nagyon jól, hogy mit szeretne: mesélni. Ártatlan, de mégis hatásos, leköti a nézőt elejétől a végéig - Sherlock Holmes annyi történetet kapott már, hogy két kezünkön sem tudjuk megszámolni, ez a verzió pedig egy újabb fejezetet mesél el az egyik legismertebb detektívről.
1947-ben járunk, Holmes sem a régi már. Éppen Japánból érkezett haza, ahol egy gyógynövény után kutatva szembesült az atomtámadás utáni állapotokkal, egyúttal egy régi ismerős is felidézett számára roppant fontos, ám elfeledett eseményeket. Egyébként a világtól elzárt tengerparti házacskájában él, elszigetelve, méhészkedésnek szenteli napjait. Az elmúlás napról napra ott lohol a nyomában, ő is tudja ezt - ám a bejárónője, Mrs. Munro és fia, Roger ott vannak neki, ők jelentik az egyetlen társaságot. Egykor éles elméje volt, Sherlock ma már óriási küzdelmet vív az emlékekkel - feledékenysége hátráltatja a mindennapi életben, de szeretné megoldani a legutolsó ügyét, ami miatt anno vissza kellett vonulnia. Ebben nagy segítséget nyújt számára a kisfiú, ám csak magára számíthat bizonyos esetekben, hiszen az élet és a szerelem rejtélyeit is igyekszik sorra venni - mielőtt túl késő lenne.
A Mr. Holmes egy olyan történet, amit szívesen mesélnél el bárkinek, vagy még inkább hallgatnál végig bárkitől. Olyan film ez, ami annyira finom vonásokkal került vászonra, hogy szinte érezni, lelépett valamelyik könyv lapjairól. Ian McKellen tökéletes Sherlock, szerintem a színész érdemeit felesleges is ecsetelni - bármit eljátszik, bárhol, de a legfontosabb, tökéletesen. Az idős, tapasztalt detektív már nem igazán megy messzebb portája kerítésénél, méhészkedik, ám a múlt kísérti - van egy befejezetlen ügye, ami annyira nyomja a lelkét, hogy nem tudja megemészteni - ezért is vonult vissza, már réges-régen. Érdekesség, hogy két idősíkon játszódik a film, egyrészt akkor, amikor Sherlock még csak 60 éves és az utolsó ügyén dolgozik, valamint a jelenben, amikor már 93. Mindkét szál kellően erős, Mr. Holmes jelenét behálózza mindaz, amit a múltban elkövetett - vagy éppen az, amit kellett volna. Karakterének bámulatosan komplex és mély személyisége van, minden egyes arcrezdülése többet mond ezer szónál - ehhez pedig a dráma kellő táptalajt nyújt, minden összhangban van, szinte hibátlan atmoszférával rendelkezik a film. Nem ódzkodik a humor használatától sem, egyes jeleneteket külön feldob a használata - igényes, megfontolt, akárcsak Sherlock.
Érdekes, hogy hány módon lehet megközelíteni Sherlock történetét - megannyi feldolgozás született már, de ez a film biztosan minden rajongót és érdeklődőt beszippant majd. Holmes ellensége már nem egy gyilkos, vagy egy rabló, hanem saját maga - napról napra többet felejt, nehezen emlékszik nevekre, arcokra, pláne azokéra, akik 30-35 évvel korábban keresztezték útját. Pedig akkor történt mindaz, amiért abba kellett hagynia - és most szeretne pontot tenni az ügy végére. Ez a fő megoldandó feladat, de másodlagos szerepet kap a házvezetőnővel és fiával alkotott kapcsolata is, a későbbiekben az egymásra utaltság korai jelei felerősödnek, majd kicsúcsosodnak. Szívmelengető minden pillanatában, hiszen mindegyikünk elméjében úgy él Holmes, mint egy életerős, roppant okos férfi, de most mégis az ellenkezőjét látjuk - ő is megöregedett, várja a halált. Mégis előkerülnek bizonyos morális kérdések, amiket meg kell fejteni, ehhez pedig mindenkire szükség van, aki csak a filmben feltűnik - az igazság és az emberség meglelése az utolsó feladat életében. A rendezés is korrekt, a karakterek szabadon mozoghatnak, van terük, ki is használják a lehetőségeiket. A Mr. Holmes egy olyan fejezet abban a bizonyos Sherlock történelemben, amire boldogan emlékszünk majd vissza, szívesen mutatunk, vagy ajánlunk másnak és, ami a legfontosabb: ez a film olyan közel hozza hozzánk a karaktert, amilyen közel még talán soha nem került hozzánk.
80%
