Ebben a szokatlan, ám friss komédiában pár katonanő áll a középpontban. Egy személyzeti irodában ülnek a sivatag közepén, idejük nagy részét itt töltik. A film leginkább a nemi egyenlőtlenségekről szól, a katonai bürokrácia felé kíván tükröt állítani, mindezt úgy megvalósítva, hogy végig a szerepében marad. Igaz történet a nőkről, akik katonai támaszpontokon élnek, s egyik legnagyobb fegyverük az, hogy különböző megjegyzésekkel védelmezik magukat, az őket érő kritikák végett. Hogy a kritika kiérdemelt-e? Erre ad nagyszerű választ e film.
Az ember nem is gondolja a címe alapján, hogy mire számítson, ám némi olvasás és érdeklődés után kiderül azért pár dolog. Véletlenül estem be a vetítésre, ám azt kell mondanom, hogy szerencsémre. A Zéró Motiváció érdekes és fontos témát feszeget, s teszi ezt megnyerően, működőképesen.
Egy katonai állomás tagjainak mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást a filmen keresztül, s mindezt úgy, hogy keserédes szájízzel nyugtázunk minden egyes pillanatot. Telis-tele van olyan jelenetekkel a Zéró Motiváció, amelyen legszívesebben elszomorodnánk, ám mégis valahogy mosolyra áll a szánk - ez kérem a valóságos problémák olyan, beállított bemutatása, amely borongós képeken át vezet be egy számunkra ismeretlen, ám megismerendő világba.
Az elsőfilmes Talya Lavie független filmesként létrehozott műve kellemes perceket okozott számomra, s a film kezdete előtt volt időm kutakodni picit a múltjában is. Három cím tartozik a nevéhez, ám nagyjátékfilm tekintetében a Zéró Motiváció az első. A humor felhasználása az élet különböző problémáinak kifejezésére, avagy leplezésére mindig jó eszköz tud lenni - ha jól használják. Lavie márpedig nem tévedett, jól egyengette a 100 perces filmet, szarkasztikus hozzáállása hűen tükröződött minden szereplőjén.
A cím eléggé beszédes, amely elég sokat elárul a karakterekről, valamint az ő vezetésükről. A rendező jól látta a katonai bázison a hölgyeket érintő problémákat, s a színészek alakítása révén nagyszerűen láttatta is azokat. Természetesen vannak olyanok is, akik kilógnak az igazi magból, ám a spirálisan, tehát középről kifelé haladó fontosságú egyéniségek létrehozása legalább annyira jól sikerült, amennyire helyénvaló minden gondolat, s apró alkotóelem ebben a filmben.
70%
